A tizenhármas nem kifejezetten szerencsés szám. Főleg nem az Kovács Zoltánnak, aki eddig éppen ennyiszer szerepelt a válogatottban, igaz, utoljára 1999. október 9-én lépett pályára a legjobbak között, amikor Portugáliában 30-ra veszített a magyar nemzeti együttes.
Kovács Zoltán végre felemelheti a fejét: a csatár ismét címeres mezben bizonyíthat (Fotó: Németh Ferenc)
Kovács Zoltán végre felemelheti a fejét: a csatár ismét címeres mezben bizonyíthat (Fotó: Németh Ferenc)
Azóta csak a bő keretbe kerülhetett be az újpesti támadó, ám a mérkőzéseken csak mint néző vehetett részt. A bajnokság rajtja azonban igen jól sikerült a számára, így Gellei Imre szövetségi kapitány ismét meghívta a keretbe. A támadó az augusztus 20-án Muraszombatban rendezendő mérkőzésen pályára léphet a Szlovénia elleni 17 órakor kezdődő mérkőzésen. – A tizenhármas számot eddig sem szeretettem különösebben, de amiatt, hogy négy évig nem léptem pályára a válogatottban és leragadtam tizenhárom szereplésnél, kifejezetten utálom – mondta nevetve Kovács Zoltán, amikor arra terelődik a szó, hogy babonás-e, vagy sem… – Mire gondolt, amikor megtudta, hogy ismét ott lehet a legjobbak közt? – Egyből az jutott eszembe, hogy megérte dolgozni, érdemes volt türelmesnek lenni. Természetesen nagyon boldog voltam a hír hallatán. Egyébként Mezey György, az Újpest szakmai igazgatója mondta el nekem a jó hírt a felcsúti edzőmérkőzésünk előtt. – Ha jól tudom, akkor a szövetségi kapitány felhívta már telefonon is. Mit szabad tudni az önök között lezajlott beszélgetésről? – Gellei Imre elmondta, hogy régóta figyelt, és már többször gondolkodott azon, hogy meghív a csapatba. A bővebb keretben már többször benne voltam, de a rostán mindig kiestem. Persze, az is jó érzés, ha az ember benne van a legjobb harmincban, de összehasonlíthatatlanul kellemesebb az edzőtáborozásra és a mérkőzésre készülni. Nekem már nagyon hiányzott, hogy a válogatottban szerepelhessek, és most, hogy újra sikerült, nagyon jól érzem magam. – Öröm hallani, hogy mennyire fontos önnek a nemzeti csapat. – Sohasem tagadtam, hogy válogatott akarok lenni. Ez egy magyar futballistának a csúcsot jelenti. Lehet, hogy sokan nem hiszik el, de nekem tényleg nagy megtiszteltetés ez a lehetőség. Bízom benne, hogy élek is ezzel, és továbbra is tagja leszek az együttesnek. Persze ezt elsősorban azzal tudnám elérni, ha az Újpest jól szerepelne a bajnokságban. No, meg azzal, ha Szlovéniában is bizonyítanám, nem volt hiba ismét meghívni engem az együttesbe. – A Megyeri úton ön vezéregyéniség, a válogatottban viszont más szerepre számíthat. – Egyértelmű, hogy más lesz ez a feladat. Újpesten a vezetők és a szurkolók is azt várják tőlem, hogy a vállamon vigyem a csapatot, de a nemzeti együttes az egészen más. Nincs is ezzel semmi probléma, engem az tökéletesen boldoggá tesz, hogy Újpesten vezér lehetek. – Az Újpest három mérkőzésen kétféle arcát mutatta. Játszottak már jól és rosszul is. Mi a formaingadozás oka? – Azt szögezzük le, hogy nem a Sopron ellen vesztes csapat az igazi Újpest. Mi minden mérkőzést visszanézünk videóról és azt már megállapítottuk, hogy az eddigiek közül egyik sem igazán az a csapat, amelyet szeretnénk látni. Ennek az is az oka, hogy teljesen új játékot sajátítunk el és a csapat alapfelállása is változóban van. Abban is biztosak lehetünk, hogy az Újpest számára lesznek nehéz periódusok ebben a bajnokságban. Viszont kötelező optimistának lennünk. Az Újpestnek minden évben nyernie kell valamit, és ez most benne is van a gárdában. Tisztában vagyunk azzal, hogy a sikerért nagyon sokat kell tennünk, tudatosan és alázattal kell dolgoznunk a jövőben. A célokról nem beszélni kell, hanem teljesíteni azokat. – Legutóbb 1998 júliusában állt az első helyen az Újpest. Amennyiben legyőzik a Pécset, több, mint öt év után ismét az élre kerülhetnek. Ez sem foglalkoztatja önöket? – Azért ezt nem mondanám. Persze, hogy gondolunk az első helyre, de a pécsi találkozó csak a negyedik lesz a sorban. Nagy lökést adhat az első hely átvétele a továbbiakban, de nem sokat jelent, ha az elején első valaki. A végén kell annak lenni. Nem járhatunk a fellegekben akkor sem, ha előzünk, a földön kell maradni és tovább dolgozni. – Önnek például azért, hogy gólkirály legyen. Három meccsen négy gól, nem rossz kedzés. Nem tette egy kicsit magasra a lécet? – Természetesen nem rúgok majd minden mérkőzésen két gólt, nekem is lesznek kellemetlenebb periódusaim. Nyugodtan leírhatja, hogy nekem a gólkirályság csak egy másodrendű dolog, sokkal fontosabb, hogy a csapat jól szerepeljen. Újpesten most öröm futballozni, ez most egy jó csapat, és biztos vagyok benne, ha nekem nem is megy majd jól, a társak kisegítenek.
"Úgy gondolom, most jött el annak az ideje, hogy kipróbáljam Kovács Zoltánt a legjobbak között. A Szlovénia elleni mérkőzésen mindenképpen lehetőséget kap majd, így bizonyíthatja képességeit. Tíz évvel ezelőtt nálam játszott először az MTK-ban, vagyis igen jól ismerem őt. Azt várom tőle, hogy hozza, amit az Újpestben látunk tőle hétről-hétre. Korábban sokszor túlfűtötten lépett pályára klubjában, de mára megnyugodott, így én is nyugodtan építhetek rá. Korábban azt nyilatkoztam, hogy csak külfödön játszó labdarúgókat hívok be a keretbe, illetve olyan játékosokat, akik vezéregyéniségeik hazai együttesüknek. Nos, ez utóbbi körbe Kovács Zoltán beletartozik, hiszen az Újpest egyik meghatározó futballistájáról van szó. Persze, az általam irányított válogatottban egyelőre csak az első lépést teszi meg, vagyis a helyén kezeljük őt is, csakúgy, mint a többieket." Gellei Imre szövetségi kapitány