A Hegylakót itt nem láthatták

A tévé sem ebben a helyiségben üzemel, hanem a szomszédban, a VIP-teremben. A nagyon fontos személyek ezúttal a Hungária labdarúgói, akik meredten bámulják a képernyőt. A felvételeken Skócia neves alakjai viszik a prímet, igaz, Rob Roy és William Wallace helyett ezúttal Paul Lambertre és Robert Douglasre osztották a főszerepet (Henrik Larssont azért nem említjük e helyütt, mert svéd, Duncan McLeodot, a Hegylakót pedig azért nem, mert kitalált személy…). A videóba bedugott kazetta a Best of Celtic címet is kaphatná: a zöld-fehérek Arsenal, Manchester United és Boca Juniors elleni nyári felkészülési meccseinek rövidített változatát rögzíti a szalag. A profin megvágott alkotás befejező részében már tétre megy a játék: a Celtic–Kaunas BL-selejtező legfontosabb mozzanatait örökítette meg a kameraman.
Miközben a film pereg tovább, lent, a pályán a hét végi bajnoki nyomait igyekeznek eltakarítani. A gyepen egy fűnyíró, a tribünön egy porszívó adja meg az alaphangot, utóbbi (illetve annak tulajdonosa) úgy dolgozik, hogy secperc eltűnik a szombaton "ottfelejtett” többkilónyi szotyihéj és cigarettacsikk. Felnézünk a klub nagyjaira: a Salgótarjáni út felőli lelátórész tetejére 34 serleget festettek fel, mindegyik mellé egy-egy évszámot biggyesztettek. 1904 – ez az első, 2003 – ez az utolsó. Az egy híján száz esztendőbe 22 bajnoki cím, valamint 12 kupagyőzelem fért bele. Ezzel semmi gond, azzal viszont már igen, hogy gyakorlatilag megtelt a fal, talán még egy kupának (meg évszámnak) jut rajta hely. Bár az gyanítható, ha ezen múlik, felhúznak egy újabb falat a stadionban.
Miközben ezen merengünk, az ellenfél feltérképezését befejező futballisták nekiveselkednek a délelőtti edzésnek. Zárt kapus tréningről két ok miatt nem beszélhetünk. Egy: a sajtó három képviselője mellett az ifjúsági gárda játékosai is a helyszínen figyelik a nagyokat. Kettő: a menekülőkapuk nyitva vannak. Bemelegítés gyanánt kis játék a kezdőkörben: labdavezetés, de nem ám lábbal, hanem kézzel, és a szabály úgy szól, aki kilép a körből, az büntetésből nyomhatja a fekvőtámaszokat. Torghelle Sándor látszólag lépéshibát követ el, de megmentené a labdát, csakhogy jóindulatú társa, Molnár Zoltán ott terem, és kirúgja azt a kezéből – a csatár az oldalvonalnál éri utol. Torghelle már nyomja is, Molnár pedig nevet a markába…
Aztán komolyra fordul a dolog, mint azt később Egervári Sándor vezetőedző elmondja, a védekezőtaktikát, illetve az abból való építkezést gyakorolják a
fiúk. "Ennyi időnk nincs, gondolj bele, három skót rohan majd rád” – figyelmeztet a mester, midőn a bekkelő labdarúgó kicsit lassabban hozza ki a labdát. "Silva, attack the ball” – vált át angolra, a brazil légiós bólogat ("yes, yes”), és tessék, a következő pillanatban már olyan vehemenciával támadja meg a labdás embert, hogy arra még Egervári is csettint. Zavadszky Gábor lépne ki egy indítással, de a sípszó megállítja.
– Offside! – így a szakember.
– Nem! – így a középpályás.
– De! – így a szakember.
Naná, hogy övé az utolsó szó. Ahogy múlnak a percek, örökös segítőjéről, Kenyeres Imréről az is kiderül, nem csupán a futballistákkal, hanem a labdával is remekül bánik: előbb egy átlépős trükköt mutat be, majd egy ritkán látható visszahúzós cselt, a végén pedig huszonötről a felső lécet trafálja telibe.
Egy keresztlabda megy rossz helyre (Daniel Rednic volt a feladó…), mire Egervári újfent a sípjába fúj. "Gyerekek, az elmúlt öt meccsen száz indításunk volt, százszor, na jó, nem százszor, kilencvenszer jól indultak be a Sanyiék, mégsem jutott el hozzájuk a labda. Rúgjuk meg erősebben! Stronger pass, Daniel!” Öt másodperc múlva az edző szájából felhangzó "Bravó, Daniel!” felkiáltás elárulja, kérése meghallgattatott.
A Hungária körút gondnoka, Papi mindezt a kispadról szemléli.
A Várszegi Gábor távollétét kihasználó (értsd: a névre szóló székeit elfoglaló) nézők egyike le is kiált a pálya külalakjára sokat adó öregúrnak:
– Te, Fater, milyen a pad?
– Kemény, kéne egy párna… – nevetteti meg a publikumot Papi.
Kacagás és kocogás tesz pontot a délelőtti randevú végére. A legtöbben már a zuhany alatt áztatják magukat, amikor az edzőpáros a lelkes túlórázókat is az öltözőbe parancsolja. Egervári Sándor elmondja még, olyan összecsapás vár rájuk, amilyenhez fogható ritkán adódik egy magyar labdarúgó életében, meg hogy személy szerint a szerdai találkozó fontos állomás a pályafutásában, hiszen ott állnak a nagy siker küszöbén. Aztán cipőjét leveti, majd a Papi által gondosan lenyírt pázsiton futni indul.
Azt már alig hallhatóan teszi hozzá, hogy szeretnék átlépni a küszöböt…