Amikor szabad a pálya

"Nem látok rövid távon lehetőséget arra, hogy normális, jó üzleti vállalkozássá lehessen alakítani a Fradi Rt.-t” – fogalmazott a Ferencvárosból kivonuló Várszegi Gábor. Ugyanakkor a Fotex Rt. elnöke szerint cége 170 millió forintot már átutalt az FTC számlájára, és ezzel a 2.4 milliárd forintos vételár harmadik, 600 millió forintos részletéből 517.5-öt törlesztett.

Kemény Dénes: – Erre csak azt tudom mondani, hogy minden forintot, amit a magyar labdarúgás támogatására szánnak, meg kell becsülni. Ennek megfelelően a ferencvárosi klubnak értékelnie illene, hogy segítséget kap, cserébe pedig arra kellene törekednie, hogy minél jobban kiszolgáljon egy olyan komoly szponzort, mint a Fotex.
Hajdú B. István: – Egyetértek Várszegi Gáborral, rövid távon valóban nem tűnik jó biznisznek a Ferencváros. Hogy közép- vagy hosszú távon azzá válhat-e, azt magam sem tudom, hiszen nem értek az üzlethez. Ezt bizonyítja: nem értem, hogy százhetvenmillió mióta egyenlő ötszáztizenhét és féllel… Az ellenben egyértelmű, hogy Várszegi úr kétségkívül előnyben van a Fradival szemben, mivel nem neki kell a saját pénze után szaladnia, hanem a Fradinak kell Várszegi pénzét megszereznie.
Mezey György: – Nem szívesen szólalok meg Fradi-ügyben, úgyhogy maradjunk annyiban: masszív, stabil alapokra van szüksége a Ferencvárosnak, és remélem, hogy ezt a stabilitást meg is teremtik a klub számára.
Nyilasi Tibor: – Nem igazán értek a gazdasági ügyekhez, de nekem úgy tűnik, Várszegi Gábor el is akar menni, meg nem is akar elmenni. De ha nem hiszi, hogy jó üzlet lehet a Ferencvárosból, akkor miért nem adja el? Mert ha valakinek nem kell valami, megszabadul tőle, legfeljebb, ha nem talál máshol vevőt, elviszi az ócskapiacra… A Fradi sorsa most a levegőben lóg, majd a nagyok eldöntik, mi is lesz vele.
Csank János: – Az vitán felüli, hogy az FTC jól járt Várszegivel, az más kérdés, hogy Várszegi mennyire járt jól… A foci olyan, mint a színház, mecénás kell hozzá. Csakhogy a befektetők vissza akarják kapni a futballra költött pénzüket, és ez nálunk nem sikerülhet.

Liga kontra Ferencváros, III. rész: a Magyar Labdarúgóliga fegyelmi bizottsága ez alkalommal három meccsre tiltotta ki a nézőket az Üllői útról, december 14-ig felfüggesztette a zöld-fehérek pályaválasztói jogát és 40 millió forintos pénzbüntetést is kiszabott a klubra. Az FTC Rt. igazgatósága hétfőn bejelentette: követeli az MLSZ-től, hogy semmisítse meg a ligaelnökség döntését. Ha a szövetség nem hajlandó lépni ez ügyben, a Ferencváros bírósághoz fordul.

Mezey: – Ez a liga, az MLSZ és a Fradi ügye: lehet kotyogni róla, lehet szellemeskedni, de kívülállóként nem könnyű tartalmas véleményt nyilvánítani. Mindenesetre kíváncsian várom a fejleményeket.
Kemény: – Azt ugyan nem tudom, melyik az a szerv, amely a fegyelmi határozatokat felülvizsgálhatja, azt viszont tudom, hogy csakis akkor lesz rend, ha azt megkövetelik. Ha ehhez súlyos büntetés szükségeltetik, akkor az illetékesek hozzanak súlyos büntetéseket. Szerintem ez a normális, ha valaki komolyan hibázik, az ne úszhassa meg egy ejnye-bejnyével.
Csank: – Jobban kellene vigyázni egymás pénzére, mert nem jó dolog a szurkolói magatartásért csak a klubot felelőssé tenni. Persze nem tudom, nálunk miért természetes, hogy örülni csak a pályán belül lehet, külföldön valamiért sikerül a lelátón is ünnepelni… A Ferencváros természetesen hibázott, és ezért büntetést érdemel – viszont megbüntetni kellene a csapatot, nem ellehetetleníteni.
Hajdú B.: – Az Üllői úti botrány május harmincadikán történt, most július vége van, és gyakorlatilag sehol sem tartunk. Elvileg még az MLSZ is belép a képbe, utána jön a másodfokú határozat, aztán huszonhárom fellebbezés… Lenne viszont egy javaslatom: a Nemzeti Sport sorsoljon ki előfizetést azon olvasói között, akik még nyomon tudják követni az eseményeket.
Nyilasi: – Csak abban reménykedem, hogy a most tizenhárom éves fiam megéri az ügy végét…

A balatoni főszezon miatt a siófoki labdarúgók még nem juthattak hozzá a szerződésekben beígért lakásokhoz, így sokan közülük naponta 150-200 kilométert autóznak, hogy részt vehessenek az edzéseken. Szintén siófoki hír: a Balaton FC–Ferencváros mérkőzés délelőttjén Bíró Imre, a házigazdák kapusedzője még egy zamárdi közértben árut pakolt.

Nyilasi: – Bíró Imrének gratulálok, utat mutat a többiek számára, hogyan lehet munka mellett edzősködni… A felvetés másik részére némi pikírtséggel mondhatnám, én is sokat vagyok a Balaton mellett, ha nekem jó a stégen aludni, másnak miért nem az. Persze igazából hatalmas gond ennyit utazni, de hogy így is megfelelően fel lehet készülni egy meccsre, azt a Fradi elleni döntetlen világosan bizonyítja.
Mezey: – Azért az alapvető munkafeltételeket biztosítani kellene, mert ilyen körülmények között nincs értelme profizmusról beszélni. Amit nem értek: egyfolytában azt hallom, üres a Balaton, csak lehet valahol szálláshelyet találni. Ha Bíró Imrét nem zavarja a ládapakolás az edzésmunkában, tegye, de ha a délelőtti munkája okozta fáradtság miatt este már gyengébben rúg kapura, akkor lépni kell.
Kemény: – Bizonyára pihentetőbb lenne az edzés után gyorsan ágyba bújni, ám úgy hiszem, a mai világban, mondjuk, a Siófok–Budapest útvonal teljesítése nem tartozik a lehetetlen kategóriába. Száz kilométer autópályán, tudnék ennél rosszabbat is… Amikor Comóban játszottam, több csapattársam is Milánóból, illetve Bresciából járt át nap mint nap a gyakorlásokra, ha jól emlékszem, egyikőjük sem panaszkodott emiatt. De említhetek egy másik példát is: ismerek olyan holland pólósokat, akik száz kilométerre laknak attól az uszodától, amelyben a válogatott edz, mégis zokszó nélkül beülnek a kocsiba. Látják, a vízilabdában ez nem akkora probléma.
Csank: – Siófokon még azért van labdarúgás, mert a játékosok úgy döntöttek, inkább lemondanak a pénzükről, de ne szűnjön meg a klub. Csodálom ezeket a futballistákat, bár a leépülés aligha állítható meg, úgyhogy nem tartom követendő példának, ami ebben a városban folyik. Tapasztalatból beszélek: akár tulajdonos is lehetnék, annyi pénzt hagytam én magam is Siófokon…
Hajdú B.: – Bíró Imrét őszintén becsülöm. Augusztusban megyek Balatonra, ígérem, hogy megállok majd a zamárdi boltban vásárolni. A játékosok problémájával kapcsolatban az jut az eszembe, hogy ezekben az esős napokban talán könnyebb lesz lakáshoz jutniuk, igaz, most meg a beázás veszélye áll fenn… A kérdés ugyanakkor felmerül bennem: télen a jéghorgászok miatt kerülnek kellemetlen helyzetbe a siófokiak? Persze mindez korántsem vicces, sokkal inkább szomorú.

Megkezdődött a 2003–2004-es bajnokság. A legtöbben a Haladás–Győr összecsapásra váltottak jegyet: hétezren látogattak ki a szombathelyi stadionba. A legkevesebben Siófokon voltak… Meglehetősen feszült hangulatban zajlottak le a meccsek: a játékvezetők összesen harminc sárga, valamint öt piros lapot mutattak fel.

Hajdú B.: – Hétezer néző Szombathelyen, ez ám a Haladás! Örvendetes, hogy az élvonalban csupa olyan vidéki város képviselteti magát – lásd még: Pécs, Zalaegerszeg, Debrecen, Szombathely, Békéscsaba, Győr –, amelyben láthatóan megyei igény van a futballra. Ez jó.
Csank: – Sajnos az edzőmeccseket lapok nélkül vezetik a bírók, és talán ennek is köszönhető, hogy a focisták többsége ugyanazt teszi, amit nyolc-tíz találkozón keresztül a nyári felkészülés alatt, csakhogy ezekért a megmozdulásokért már jár a sárga. Legyenek figyelmeztetések az edzőmérkőzéseken is, és akkor senkit nem lep meg a bajnokik szigorúbb bíráskodása.
Nyilasi: – Azt nem tudom, jogos-e a játékvezetők kártyaosztogatása, de meg kell fékezni az indulatokat, mert sajnos a magyar sport tele van feszültséggel. A sok szombathelyi néző pedig nem meglepő, mert az a meccs Nyugat-Magyarországon egy Fradi–Újpestnek számít, minden szépségével és gondjával.
Mezey: – Ezt én is tapasztaltam, a játékosok eredménykényszer alatt játszanak. De nem baj, ha feszült a légkör, a profifutballban szükség van a határozottságra. Annak örülök, hogy emelkedett a nézőszám, bár a bajnokság elején mindig így történik, aztán visszaesik a meccsrejárási kedv… Remélem, Újpesten még többen jönnek majd ki, mert ha nem adja a tévé a mérkőzésünket, itt is hat-hétezren szurkoltak volna.
Kemény: – A sok figyelmeztetés szerintem a nagy melegnek tudható be… Ami a nézőszámot illeti, a hétezer drukker valóban elismerésre méltó, más kérdés, hogy Nyugat-Európában sokkal magasabb jegyárak mellett, sokkal többen ülnek fel a lelátóra. Hogy nincs elég pénz a futballban, és emiatt alacsony a színvonal, vagy pedig alacsony a színvonal, és emiatt nincs elég pénz a futballban, azt nem tudom, az ellenben szomorú, hogy a magyar bajnokikra általában kevesen kíváncsiak.

A Magyar Televízió és a Football Duó Kft. megállapodása várat magára, vagyis még mindig nem dőlt el, hogy lesz-e közvetítés a bajnoki mérkőzésekről. Az első fordulóban ugyan az M2-es csatorna műsorra tűzte az Újpest–Debrecen találkozót, ám ezt csak azért tehette, mert a jogokat kizárólagosan birtokló kft. hozzájárult a meccs sugárzásához.

Csank: – Nekem nem hiányzik a televízió, jobb az, ha a közönség inkább kijön a meccsekre. Igaz, a tévéközvetítések elmaradásának van fonákja is, mert akkor nem tudnám videóról elemezni az ellenfeleket…
Kemény: – Évek óta látni, hogy nagy a felfordulás ezen a téren is. Sajnos a magyar focival kapcsolatos hírek fele különböző ügyekről szól, nem pedig magáról a játékról. A közvetítések kapcsán pedig azt lehet tudni, hogy semmit sem lehet tudni… Holott nem olyan bonyolult ez, nem hinném, hogy ne lehetne megoldani, hogy az egyik adó a bajnoki, a másik a kupa-, a harmadik meg a válogatott találkozókat közvetítse. Olaszországban ez működött, szerintem itt is beválna, arról nem is beszélve, hogy mindenki, de tényleg mindenki jól járna.
Hajdú B.: – A sportriporterként eltöltött évek tapasztalatai azt mondatják velem, hogy egy: közvetítésügyben a bajnokság előtt egyszer sem köttetett megállapodás a felek között; kettő: mégis képernyőre kerülnek a meccsek. Úgyhogy a magyar futball jelenleg meglévő problémái közül emiatt aggódom a legkevésbé…
Nyilasi: – Nagy öröm volt, hogy kóstolót vehettünk az őszi szezonból, de én nyugodt vagyok: lesz közvetítés, mert ennyire még nem eladhatatlan a magyar futball. Az úgymond beetetés tehát jól sikerült, várjuk a többi meccset.
Mezey: – Tíz-tizenkét éve erről beszélünk. Mi még mindig ugyanott tartanánk…?