Útravaló a Mágustól

"A tulajdonos fiatal, törekvő szakembert szeretett volna a csapat élére – indokolta a választást Sallói István, a Balaton FC klubigazgatója. – Az egyeztetés során rendkívül szimpatikus szakember benyomását keltette Csertői Aurél. Állandó Pályaedzője nem lesz, ezt a feladatot Horváth Károly utánpótlás-szakágvezető látja el, és besegít majd neki Kuttor Attila is, aki persze a játékot ettől még nem hagyja abba.”
Csertői Aurélt a délutáni edzés előtt mutatták be a csapatnak, és az új szakvezető ezt követően kétszer harmincperces, egymás közötti játékot vezényelt, hogy minél gyorsabban megismerkedhessen új labdarúgóival.

– Tisztában vagyok a klub nehéz helyzetével – kezdte a 38 esztendős A-licences tréner. – Nem teljes még a játékoskeret, sokáig bizonytalan volt, hogy a klub nevezhet-e egyáltalán a bajnokságra, ezért aztán jelentős az időveszteség, amit most meg kell próbálnunk behozni. A helyzetre való tekintettel úgy gondolom, a bentmaradásért kell harcolni, és ehhez kell megfelelő képességű labdarúgókat összeválogatni. Szeretném, ha már egy héten belül kialakulna a keret. Számomra a siófoki edzősködés nagy és egyben nemes feladat, kiváló alkalom a bizonyításra.
– Mi az, amire a bemutatkozásakor felhívta a siófoki labdarúgók figyelmét?
– Azt próbáltam hangsúlyozni: manapság a korábbinál is nagyobb alázatra van szükség, és bár egyre nehezebbek a körülmények, még ma is rang az élvonalban futballozni. A saját érdekük, hogy igyekezzenek kihozni magukból a maximumot, még akkor is, ha kevés a pénzük, esetleg a legkevesebb az első osztályban. Remélem egyébként, hogy sikerül magamat elfogadtatni. Látványos futballt amúgy nem ígérhetek a siófoki drukkereknek, egyrészt a játékoskeret sem ismert számomra, másrészt pedig nekünk elsősorban eredményesnek kell lennünk a következő bajnokságban.
– Ön dönti el, hogy kiket szerződtet a klub az érkező próbajátékosok közül?
– A klub vezetése meghatározott egy összeget, amit fizetni tud. Aki szakmailag megfelel számunkra, és elfogadja ezeket a feltételeket, azzal tudunk szerződést kötni. Hiába tetszik nekem tehát egy futballista, ha a siófoki lehetőségeket meghaladják az igényei.
– Tartja-e még a kapcsolatot egykori tanítómesterével, Verebes Józseffel?
– Néha beszélünk telefonon, de azóta, amióta ő kikerült a futball vérkeringéséből, egyre kevesebbet. Annak idején játékosként, majd a pályaedzőjeként is rengeteget tanultam tőle, kétségtelen, neki nagy szerepe volt abban, hogy az edzői pályát választottam
– Hogyan gondol vissza a rövidre sikeredett, legutóbbi győri edzősködésére?
– Szakmai visszalépés volt ez számomra, de erre csak utólag derült fény. Eredetileg ugyanis nem úgy szólt a megállapodás, hogy csak pályaedző leszek Varga Zoltán mellett. Nem véletlen, hogy nem nyúlt túl hosszúra a mostani kapcsolatom a győri egyesülettel. Az biztosnak látszik: Siófokon ilyen probléma nem lehet, itt minden bizonnyal az én elgondolásaim érvényesülnek, hiszen még állandó pályaedzőnk sem lesz. Ezt a helyzetet azonban elfogadtam, tudom, hogy többet kell dolgoznom ezáltal, de amit vállaltam, igyekszem teljesíteni.