Amikor szabad a pálya

"Mezei István, a magyar cigányválogatott menedzsere több társadalmi szervezettel közösen rasszizmus elleni tornát szervez augusztus 10-ére a Puskás-stadionba. A kezdeményezés felhívja a figyelmet arra, hogy az utóbbi időben a futballpályák környékén meglehetősen elszaporodtak az antiszemita megnyilvánulások, amelyekből Várszegi Gábornak, az MTK-nál és az FTC-nél is érdekelt Fotex-vezérnek is kijutott."

Mezey György: – Óriási munkát végez Mezei Pista. A hátrányos helyzetű fiataloknak akár a futballon keresztüli felzárkóztatását illetően is csak a legjobbakat mondhatom róla, a kezdeményezés pedig jó ötlet. Ugyanakkor a szakma nevében "megvédeném” Várszegi Gábort, akinek rengeteget köszönhet a magyar labdarúgás. A futballközvélemény elismeri az erőfeszítéseit, és hálás.
Szántó Imre: – Először is, miért van ilyen külön, hogy cigányválogatott? Ha egy cigány származású játékos magyar válogatott, akkor magyar válogatott, és punktum! A rasszizmus meg helyén kezelendő: nem ilyen tornával, hanem szigorú ellenőrzéssel és rendőri fellépéssel szüntethető meg. A probléma társadalmi gyökerű, a nevelési hiányosságokban keresendő. Évtizedek munkája mindezt bepótolni.
Csank János: – Világszerte elindult valami ezen a téren. Harcolni lehet és kell is az antiszemitizmus és a rasszizmus ellen, de kiirtani sajnos nem tudjuk a gondolkodásból. Az első lépéseket ezen a téren is megtesszük, és ennek őszintén örülök.
Hajdú B. István: – Az alapötlet jó, de félek, nálunk, mint minden, ez is fordítva sül majd el – kimegy a rasszista a stadionba, ahol egy elbődülésének végzetes következményei lehetnek. Ennek ellenére remélem, hogy célt ér a kezdeményezés, és az éppen pályán lévő rendőrválogatott jobbszélsőjének beadás előtt nem kell kiugrania a lelátóra, hogy felelősségre vonja a felelőtlenül kiabálót.
Nyilasi Tibor: – Európa-szerte minden fórumon harcolnak a rasszizmus ellen, így örömmel olvastam a hírt, habár szerencsésebb lenne egy bajnoki meccs előtt megrendezni ezt a tornát, egyféle gondolatébresztőként. Tartok tőle, hogy abban a hatalmas arénában elvesznek majd az érdeklődők…

"A liga fegyelmi bizottsága négymecscses eltiltással büntette a május 30-ai Ferencváros–DVSC-MegaForce bajnoki találkozón a debreceni Bernáth Csabát megpofozó Alekszandar Jovicsot. A lejáró szerződésű csatár igazságtalannak véli a döntést, mivel így jelentősen csökkennek az esélyei újbóli magyarországi igazolásának, mondván: kinek kell egy eltiltott támadó?"

Mezey: – Jovics utóbbi felvetése az ő részéről jogos, értelemszerűen fájlalja, hogy ha itt marad, az első négy mérkőzésen nem szerepelhet. Én viszont a liga döntését érzem helytállónak: a pofonok nem tartoznak a futballhoz.
Szántó: – Minden rosszban van valami jó! Az a füles Bernáth Csabát egészen Belgiumig repítette, Jovicsot meg, remélem, visszapenderíti a feladóhoz…
Csank: – Láttam a jelenetet, nem volt szép, de olyan éles sem. Nem is pofon volt az igazából, inkább hátulról meglegyintették Bernáthot. Jovicsot és a hazájabéli meccsek hangulatát ismerve azt kell mondjam: ez nemzeti, ám ezzel együtt nem helyeslendő specialitás. Én is sokallom az eltiltást, ami bekavarhat a szerződésébe is, elvégre egy hónapig fizethetik majd azért, mert edz…
Hajdú B.: – A döntés tényleg igazságtalan – a büntetés enyhe. Súlyos, sportszerűtlen cselekedet volt, vállalja érte a felelősséget! Ha pedig nem kap szerződést, ne ezzel takarózzon! Ebben az esetben próbáljon meg elhelyezkedni az ökölvívásban, ezúton is Szántó Imre figyelmébe ajánlanám a sportolót…
Nyilasi: – Arról nem tehet a liga, hogy Jovics elragadtatta magát, neki viselnie kell tettéért a felelősséget. Egy futballistának csöndben tudomásul kell vennie azt is, ha sérülés, és azt is, ha eltiltás miatt kell kihagynia néhány mérkőzést. Egyébként ügyes labdarúgó, nem hiszem, hogy a büntetés miatt hoppon maradna.

"Szerda éjszaka csalódott szurkolók és elmaradt juttatásaik miatt morózus futballisták tették tiszteletüket Kovács Attila házánál, amidőn a Kispesttől búcsúzó elöljáró a társtulajdonosokkal tárgyalt. Kovács az általa a futball-kft.-ben birtokolt 39 százalékról 14 millió forint ellenében hajlandó csak lemondani, miközben az élvonalból kiesett csapatnak a hírek szerint nincs egy garnitúrányi szerelése…"

Mezey: – Pénzről és százalékokról nem beszélnék, inkább nosztalgiázom! Kilencvenben, mielőtt vezetőedzője lettem volna, osztályozón maradt élvonalbeli a Honvéd. A következő évben bajnokok lettünk, és a futballistákkal szerenádot adtunk a klub vezetőinek. Kívánom, hogy Kovács Attilának is legyen hasonló – örömteli – élménye. Ne szitkokat, dalokat kapjon…
Szántó: – Kérem! A Magyar Labdarúgóliga igazgatója által hangoztatott magas erkölcsi mérce ne csak a labdarúgókra, hanem a futballvezetőkre is vonatkozzon!
Csank: – Nem látok bele a helyi viszonyokba, de ha Kovács Attila valóban felelős a ki nem fizetett összegek miatt, akkor talán azt a számlát kellene előbb rendeznie. Az biztos, hogy a futballisták nem a tizennégymillióért mentek a házához…
Hajdú B.: – A játékosok emberi megnyilvánulása némiképp érthető – még ha a hajnali időpont nem is ideális ennek kifejezésére –, na de mit kerestek a szurkolók a vezető házánal? Nekik is tartozik Kovács Attila? A suliban nálunk trikós és félmeztelen csapatok fociztak, úgy tűnik, a Kispest igazodik a mi rendünkhöz. Nem is olyan rég még piros-fehérben láttuk őket, majd jött a piros-fekete, és most itt a legújabb, a piros-testszín!
Nyilasi: – Kérdés, a szurkolók örömükben vagy bánatukban kapkodták szét a trikókat? Visszajönnek a hetvenes évek, amikor a Fradiban és a válogatottban is csak két garnitúra szerelésünk volt, ezért szó sem lehetett mezcseréről? Nem, ez még ennél is rosszabb! Emlékszem, egy Vasas elleni meccsen csereként beállt egy Staller János nevű jobb-bekk, akinek huszonnyolcas számú mezén a nyolcas krétával volt felrajzolva. Akkor így kellett felsőt gyártani…

""Titokmeccsként” vonul be a magyar labdarúgás históriájába a szombati Újpest–MTK találkozó. A két klub vezetői megegyeztek: hírverés nélkül feszül egymásnak a két gárda. Az ütközetet mindazonáltal félszáz jólértesült szurkoló is megtekintette, amelyen a BL-selejtezőre készülő MTK csapatkapitánya, Illés Béla kulcscsonttörést szenvedett."

Mezey: – Ez a "médiafutball” tipikus példája. Vicceket gyártanak, és közben nem veszik észre, mennyit árt mindez a sportágnak. A két csapat érdeke azt diktálta, hogy ne legyen nyilvános a mérkőzés, hiszen többségében próbajátékon szereplő labdarúgók alkották az együtteseket.
Szántó: – Egy szokványos edzőmeccs Illés Béla sérülésével lett hírértékű. Mezey Györgyöt illetően amúgy nem ez volt az első eset, hogy ki akarta rekeszteni az újságírókat, csakhogy ezzel még inkább magára vonta a figyelmet. Ravasz, rutinos szakember…
Csank: – Illés sérülése több mint kellemetlen az MTK számára. A kulcsember kulcscsontja tört el, hiánya nagyban befolyásolhatja az együttes nemzetközi szereplését. Kicsit "murphys” a történet; ami eltörhet, az el is fog, aki, ami megsérülhet, detto…
Hajdú B.: – Már csak Illés sérülése miatt sem maradhatott titokban az öszszecsapás. Az ő kiesése nagy vérveszteség, mivel az MTK az egyetlen az utóbbi évek magyar bajnokcsapatai közül, amely erősödik – lásd Halmai Gábor és Pisont István leigazolása –, nem pedig gyengül a sorozat előtt. Sajnos a selejtező második körét a vezér nélkül kell megvívnia a gárdának. Én azért "titkon” bízom benne, Illés pályára lép még az idén a BL-ben.
Nyilasi: – Sokat töprengtem, mi lehetett az oka a hallgatásnak, végül arra jutottam, hogy ez a két gárda bizony már az őszi, zárt kapus Üllői úti összecsapásokra készül…

"A Konföderációs Kupa Kamerun–Kolumbia elődöntőjében a kameruni Marc-Vivien Foé a kezdőkörben összeesett, életét már nem tudta megmenteni az orvosi stáb. A döntőben az özvegy kérésére pályára léptek az afrikaiak, a díjátadáson a közönség kifütyülte Sepp Blattert, a FIFA elnökét, a torna kiötlőjét."

Mezey: – Ez Sepp Blatter tornája, a futballvilág pedig a fenébe kívánja! Nem is illik bele semmilyen felkészülési programba! A tragédia, ami Foéval történt, nem egyedi eset. Egy élvonalbeli futballista száznyolcvanas pulzussal játszik végig egy félidőt, ami óriási keringési megterhelést jelent a szervezetnek. Alaposabb szűrővizsgálatokkal talán megelőzhetőek lennének az ilyen esetek.
Szántó: – A megelőzés az egyetlen járható út. Megfelelő orvosi ellenőrzés, a szakvélemény tiszteletben tartása, és nem következik be ilyen tragédia. Ha Blatterral nem értenek egyet a szövetségek vezetői, akkor nem kell elindulni, de hát sok-sok pénzről van itt szó, kérem…
Csank: – Jobb, hogy megrendezték a mérkőzést. A döntő kilencvenhét perce alatt mindenki, aki csak egy pillanatra is bekapcsolódott a közvetítésbe, Foéra emlékezett. Hogy Blatter és a tornája szimpatikus-e, mellékes. Nekem speciel nem az a pali, de ez őt aligha érdekli. Sokkal izgalmasabb kérdés, hogy egy magyar kiscsapatnál hasonló esetben milyen segítség érkezett volna?
Hajdú B.: – Foé kiváló futballista volt, akinek a játékát örömmel néztem. Ha a többek által hangoztatott túlterheltségnek is betudhatóan következett be a halála, felvetődhet a FIFA felelőssége. Emlékszem, Nwankwo Kanu szívbetegsége meglehetősen későn derült ki, ami azért elgondolkodtató. Még az olyan nagy kluboknál is, mint – abban az esetben – az Ajax, ennyire elnagyolnák az orvosi vizsgálatokat?
Nyilasi: – Elborzadok, ha ilyen hírt hallok! Vannak olyan születési rendellenességek, amelyek sokáig rejtve maradnak az orvosok előtt, bár úgy hallom, itt voltak bizonyos jelek, hogy nincs minden rendben. Ugyanakkor egyetértek a szurkolók reakciójával és véleményével is: ez már nem futball, ez egyfajta rabszolga-kereskedelem, amelyben pórázon rángatják a játékosokat. A túlhajszoltság is okozhat ilyen tragédiát.