Nemzeti Sport ötös: Amikor szabad a pálya

A hírek szerint a május 30-i Üllői úti botrány miatt az FTC Rt. főtulajdonosa, a Fotex elnöke, Várszegi Gábor azt tervezi, hogy részben vagy teljesen kivonul a Ferencvárosból. Az MTK-nál közben bejelentették, Várszegi Gábor eladja a bajnokcsapatban meglévő részesedését.

Mezey György:

Mezey György: – Két oldala van az éremnek, a hivatalos, illetve a személyes. Gondolom, Várszegi Gábor rendkívül csalódott, s ezt megértem, mert nagyon sokat áldozott a magyar futballra. Éppen ezért rendkívül sajnálnám és szomorúsággal töltene el, ha búcsút intene a labdarúgásnak. Ugyanakkor jó lenne, ha a Ferencváros, ez a patinás egyesület stabilizálná a létezését. A jelek szerint nem lesz könnyű pótolni Várszegit, tartok attól, hogy ezek után egy újabb krízishelyzet áll elő a Fradinál.
Csank János: – Nem látok bele ezekbe a dolgokba, az üzleti kérdésekkel nem szoktam foglalkozni. Legfeljebb annyit jegyeznék meg: Várszegi Gábort nem úgy ismerem, mint aki nem tudja, hogy mit csinál.
Nyilasi Tibor: – Hogy valóban elhagyja-e Fradit, vagy sem a azt nem tudom eldönteni. Mert ez ügyben kizárólag az újságokból tájékozódhattam, hivatalos információt még nem kaptunk, nem kaphattunk. Ezek után magam is izgatottan várom a híreket.
Hajdú B. István: – Úgy fest, a Ferencváros mint üzlet nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de mind érzelmi, mind anyagi szempontból nagyobb a tét annál, mintsem hogy hirtelen felindulásból lehessen dönteni ez ügyben. A mai világban, amikor hemzsegnek a "kamu” szponzorok, egy komoly befektető kivonulása nagy, akár kiheverhetetlen csapást jelenthet. Most legalább kiderül, mennyire jó diplomaták az Üllői úti vezetők, kíváncsi vagyok, maradásra tudják-e bírni az üzletembert. Ami pedig az MTK-t illeti, abban biztos vagyok, hogy Várszegi vigyázó szemeit továbbra is a kék-fehérekre veti.
Szántó Imre: – Az én értékrendemben a hosszú távú üzleti kapcsolat alapja a tisztesség és a korrektség. Nem állítom, hogy a furulyás fújta meg a pénz egy részét, de már a szerződéskötés napján hamisan játszott a zenekar… Az MTK-val kapcsolatban pedig Eötvös Gábor zenebóhóc mondása jut eszembe: "Van másik…” Illetve: lesz másik…

A liga szerint beigazolódott a gyanú: a bundaügyként elhíresült eset fegyelmi bizottsági határozatából kiderül, hogy a Hamar István ellen felhozott vádak nem voltak alaptalanok. A kispesti támadó, illetve a székesfehérvári Tóth Norbert azonban továbbra is cáfolja a vesztegetés tényét.

Nyilasi: – Megmondom őszintén, belefáradtam abba, hogy eldöntsem, volt bunda, vagy nem volt bunda. Úgyhogy a magam részéről igyekszem elfelejteni az egészet, és ezt tanácsolnám másoknak is.
Szántó: – Szomorú, hogy a Dallas mintájára nyúlos-nyálas, jelentéktelen folytatásos regény lett az ügyből. Legutóbb akkor hülyítették így az embereket, amikor Jockey Ewing volt a sztár. Habár ő nem bizonyítékok, hanem olaj után kutatott…
Hajdú B.: – Nehéz igazságot tenni. A múlt héten én magam mondtam, jó lenne, ha a liga közzétenné a jegyzőkönyvet vagy az indoklást. Nos, ez megtörtént, és amit a Nemzeti Sportban olvastam, az alapján egyértelműnek tűnik számomra, itt bizony nem stimmel valami. Mert azok a sejtelmes, "Van-e lehetőség valamire?” megjegyzésekkel nem arra céloztak a fiúk, hogy melyik térfelet választják majd…
Csank: – Nyilvánvaló, hogy valaminek történnie kellett, mert felelős vezetők nem jelentgetnek össze-vissza. Bár azt mondom, lehet, hogy egy-két "felajánlás” elhangzott, abban biztos vagyok, maga a meccs nem volt bunda. Szerencsére a későbbi események, lásd még a Ferencváros–Debrecen találkozó végeredményét, azt igazolják, hogy erkölcsi síkon azért nem áll olyan rosszul a magyar labdarúgás, mint azt sokan hiszik.
Mezey: – Jó lenne már pontot tenni ennek az ügynek a végére. Ha az érintettek arra várnak, hogy a jog meg a rendőrség majd elintézi a dolgot, akkor tévednek. Húsz éve ez működött, ma már nem. Véleményem szerint a liga jót akar, remélem, megnyugtató eredményt hoz majd a vizsgálat. De mondom még egyszer, mihamarabb a végére kell járni.

Mezey György szakmai igazgató munkába állásával változások történtek Újpesten: az eddigi edzéseken a játékosokkal viccelődő, néha a pálya szélén passzolgató szurkolók mostantól kizárólag a kerítésen kívülről figyelhetik a gyakorlást, a futballistáknak pedig immáron tilos sáros stoplissal az öltözőbe vonulni.

Mezey: – Hogy nem mehetnek be piszkos cipővel, azt aligha kell megmagyarázni, hiszen az öltöző nem disznóól. Azt ellenben örömmel tapasztaltam, hogy a Megyeri úton rendkívül kulturált, normális körülmények között lehet edzést tartani, arról szó sincs, hogy a drukkerek a pályán szotyoláznának. Annak pedig nagyon örülök, hogy a tréningekre is sokan kilátogatnak, ez jelzi, mennyire népszerű a klub. Nekem egyébként sosem volt gondom a szurkolókkal, szerintem Újpesten sem lesz, persze ha egymás után háromszor kikapunk, akkor jaj nekem…
Hajdú B.: – Én a Fiatal Újságírók Csodacsapatában, a FUCCS-ban játszom, a mi edzésünkre bárki lejöhet tréfálkozni, sőt, garantálom, hogy még be is szállhat közénk. Az újpesti intézkedéseket pedig aligha kell indokolni, magukra valamit is adó egyesületeknél így működnek a dolgok. Ugyanakkor nem kizárt, a Megyeri úton olyan tehetséges szurkolók vannak, hogy érdemes figyelni, miként bánnak a labdával, hátha megéri leigazolni őket…
Csank: – Ebben mi a hír? Kérem szépen, ez a normális, ahol idáig dolgoztam, fel sem merült, hogy a szurkolók a pálya közelében tartózkodjanak vagy hogy a labdarúgókkal poénkodjanak. Nem is tudtam, hogy egy tréninget másképp is lehet vezetni…
Szántó: – Egyetértek Csank Jánossal: elvileg ez a természetes. Egyértelmű, hogy nem a kívülállók bevonásával, hanem a belülállók kivonásával kell lezajlaniuk az edzéseknek.
Nyilasi: – A jó munkához rend és fegyelem kell. Amikor még játszottam a Fradiban, Dalnoki Jenő ugyanúgy megkövetelte, hogy tisztán tartsuk az öltözőt. A futballban léteznek írott és íratlan szabályok, örülök, hogy vannak olyan edzők, akik ezeket betartatják. Bevallom, a Ferencváros trénereként én is próbáltam elérni, hogy a szurkolók távollétében vezethessek edzéseket, ám akkoriban annyian voltak kíváncsiak egy- egy gyakorlásra, hogy két nap után felül kellett bírálnom az álláspontomat.

Az MTK és a Dunaferr után az FC Köbenhavn csapatával is bajnoki címet ünnepelhetett Rabóczki Balázs. A dán bajnokság legjobb kapusának választott játékos örömébe azért üröm is vegyül: fájlalja, hogy hiába nyújt remek teljesítményt, a válogatottnál szóba sem kerül a neve.

Szántó: – Tehetséges kapusnak tartom Balázst, ezúton is gratulálok neki, de figyeljen arra, hogy ne csak a pályán, azon kívül is legyen profi. Megsértődni nem szabad, ne mondjon olyasmiket, hogy kiölték belőle azt az érzést, amellyel idáig a válogatottság iránt viseltetett, inkább higgyen abban, hogy lesz még alkalma bizonyítani. Legutóbb, amikor Gellei Imrének hirtelen döntenie kellett, az volt a peche, hogy túlságosan is távol volt Magyarországtól. Lám, a légióskodásnak is akadnak hátrányai…
Csank: – Kapusposzton jól állunk, ez az igazság, azt azonban Rabóczkinak is tudomásul kell vennie, hogy a döntés joga a kapitányé. A lettek és a San Marinó-iak elleni selejtező előtt különleges helyzet állt elő, az addig számításba vett három kapus közül egyik sem védhetett, így jöhetett a negyedik számú, aki a jelek szerint nem Balázs. Természetesen feladni nem szabad, a helyzet bármikor változhat.
Mezey: – Balázs ne fájlalja, hogy nem kapott idáig meghívót, már csak azért sem, mert úgy hallottam, Gellei Imre igenis érdeklődött a teljesítménye felől. Hozzáteszem, a kapusok terén hála istennek jól állunk, Király Gábor, Babos Gábor, Szűcs Lajos, Végh Zoltán és Rabóczki mellett én még Vlaszák Gézát is a legjobbak közé sorolom. Balázsra visszatérve: üzenem neki, ne keseredjen el, mert előbb-utóbb biztos megkapja a lehetőséget.
Nyilasi: – Először is szívből gratulálok Rabóczkinak! Én tudom, milyen nehéz távol a hazától nagyot alkotni, örülök, hogy Balázsnak ez sikerült. Érdekes, régen amiatt panaszkodtunk, hogy nincsenek jó kapusaink, most meg legalább féltucat hálóőr közül válogathat a kapitány. Hozzáfűzném, akiket eddig Gellei Imre szerepeltetett, azok nem okoztak csalódást.
Hajdú B.: – Gyorsan csatlakozom a gratulálókhoz. Azt ugyan mi nem látjuk, hogy milyen színvonalú a dán bajnokság, de aki egy sorozatban a legjobbnak bizonyul, az megérdemli az elismerést. Az üzengetéseknek amúgy nem vagyok a híve, de ha valaki úgy "üzen”, mint a kétszeres elsőséggel büszkélkedő Balázs, az más. Kívánom neki, hogy legközelebb a BL-főtábláról üzenjen. Mi, magyarok meg terjesszük be a nemzetközi szövetség felé, hogy a jövőben mondjuk öt kapussal állhasson fel egy válogatott…

Noha a bajnokság végén Kovács Attila azt ígérte a szurkolóknak, hogy marad Kispesten, az élvonaltól búcsúzó klub egyik társtulajdonosa bejelentette: betegségére hivatkozva mégis elhagyja a Honvéd együttesét.

Hajdú B.: – Hogy mennyire beteg, nem tudom, de igaza van, az egészségénél nincs fontosabb. Persze ami az elmúlt fél évben Kispesten történt, az bárkit megviselt volna… Mi mást mondhatnék, mint hogy Kovács Attilának és a Honvédnak egyaránt jobbulást kívánok.
Nyilasi: – Szó se róla, a magyar fociba bele lehet betegedni… Kovács úr döntését tiszteletben kell tartani, hiszen mindenki arra költi a pénzét, amire akarja – úgy tetszik, ő már nem a Honvédra akarja.
Csank: – Fő az egészség! Bízom benne, hogy Kovácsnak nem lesz komoly problémája…
Mezey: – Úgy sejtem, Kovács Attila azért kesereg, mert az az elképzelés, amit jónak tartott, nem vált be. Csalódott a játékosokban, csalódott közvetlen környezetében – bizonyára jó lecke volt ez neki. Ettől függetlenül fogadni mernék rá, hogy visszatér ő még a magyar futballba.
Szántó: – Jobbulást kívánok neki, ám ha felépül, gondolja át az elmúlt hónapokban tett ígéreteit. Menedzserként tért vissza, aztán társtulajdonos lett, azt hirdette, hogy benntartja a Kispestet, aztán a csapat kiesett, majd megfogadta, hogy marad, aztán felállt. Más szóval amit vállalt, nem tartotta be. Úgyhogy gyógyuljon meg, de egyúttal gyógyuljon ki a futballból…