A balatoni nagy csalódás

Maráczy Endre, a futballklubot működtető kft. ügyvezetője a felkészülés kezdetén, szerdán úgy nyilatkozott, hogy elkezdődtek az egyeztetések a szakvezetőség tagjaival, és azokkal a labdarúgókkal, akiknek lejár a szerződésük. Csütörtökön délben már konkrétumokat is említett az ügyvezető, megerősítve az egy nappal korábbi hírünket, hogy Csank Jánossal két évre érvényes szerződést kötöttek. Az elmúlt bajnoki évben Siófokon dolgozó mesteredző 2000-ben már dolgozott Fehérvárott, és ő vezette vissza az élvonalba a csapatot. Csank János segítője Vass László lesz, valamint az a Csató Sándor, aki évek óta a Videoton labdarúgója, és most 38 évesen fejezi be sportpályafutását, és kezdi meg az edzői munkát.
S ha már Csank János… A Siófok, illetve az utód Balaton FC tulajdonképpen megszűnt mielőtt megalakulhatott volna. Alighanem ez is egy külön fejezet lesz az újkori magyar futball komédiájában. A siófoki futballcsapat meszsze erőn fölül produkált az elmúlt bajnoki évben, ötödik helyezése egyértelműen a bravúr kategóriájába tartozik, ám a város nem kért a futballból, az üzletemberek pedig végül csak ígérni tudtak, teljesíteni nem. A Balaton FC sorsa hétfőig eldőlhet (eddig kapott haladékot az első osztályú bajnokságra nevező gazdasági társaság, hogy hozza egyenesbe az üzleti ügyeket). A futball-sikertörténet tehát véget érhet, ám a sikeredző, Csank János már össze is csomagolt. No igaz, Székesfehérvár nincs messze Siófoktól. A Videoton új vezetőedzőjét a Balatonon ringatózva értük utól.
– A vízcsobogásból ítélve, nehezen tud elszakadni a Balatontól.
– Mindig is szerettem a Balatont, és most különösen jó itt lenni, hiszen nincs edzés, nincs taktika, nincs semmi, csak a pihenés – mondta Csank János. – Persze túl sok időm nincs a lazításra, június tizenötödikétől Székesfehérvárott kell munkába állnom, hiszen új csapatommal indulunk az Intertotó-kupában.
– Az új csapata a régi csapata is egyben, hiszen három évvel ezelőtt éppen az ön irányításával jutott vissza az első osztályba a Videoton. Gyaníthatóan jól érezte magát a városban, ezért is szerződött vissza.
– Igen, szerettem ott dolgozni, és a Videoton vezetői igencsak kitartóan hívtak. Már akkor is megkerestek, amikor először szóba került, hogy Bicskei Bertalan távozik, ám akkor még bíztam abban, hogy Siófokon rendeződik a helyzet, lesz pénz, jön az új befektető, és mi folytathatjuk az elkezdett munkát. Nem győzöm hangsúlyozni, nem vagyok az az ugrándozós típus, ám most kénytelen voltam váltani. Egészen meglepődtem, hogy Fehérvárra milyen gyorsan eljutott a siófoki csapat visszalépésének a híre. Szinte azonnal kerestek a Videotontól, és végül szerdán késő este megállapodtunk, kétéves szerződést kötöttünk.
– Lehet, hogy korai a kérdés, de jövő nyáron milyen helyezés után gratulálnának önnek?
– Ilyesmiről még nem esett szó, ám annyit elárulhatok, hogy a prémiumom akkor lesz igazán irigylésre méltó, ha minél előkelőbb helyezést érünk el. Persze nem akarok itt nagy szavakat használni, hiszen még azt sem lehet tudni, milyen játékoskerettel és milyen feltételek mellett vágunk neki a bajnokságnak. Gyanítom, ha ide hívtak, akkor komoly tervek vannak.
– Hogyan gondol vissza arra, hogy a Siófokra, amellyel már-már a csúcsra ért, hiszen a csapat ötödik lett? Tulajdonképpen pénz és támogatói háttér nélkül.
– Büszke vagyok, de keserűséget is érzek. Amíg tőlünk szakmailag a maximumot várták el, addig semmiféle segítséget sem adtak a csapatnak. A futball arculcsapása mindaz, ami Siófokon történik. Életem eddigi legnagyobb csalódása ez, és arról még nem is beszéltem, hogy rengeteg pénzzel tartoznak nekem, amit aligha lehet egyhamar behajtani. Korábban Vácott már átéltem mindezt, ám sebaj, egy ideig a pénz helyett a győzelmeket számolgatom.
Csank János nyaral, Bicskei Bertalan dolgozik – kapaszkodjanak meg: a Videoton edzéseit irányítja… Pedig tény, immár a jövőben nem ő lesz a fehérvári futballisták szakvezetője.
– Eleve fél évre szóló szerződést kötöttem a Videotonnal, arra vállalkozva, hogy az irányításommal az élvonalban marad a csapat – mondta Bicskei Bertalan. – Amit vállaltam, azt a segítőimmel együtt teljesítettem, azt azonban utólag sajnálom, hogy túl korán kimondtam: nem akarom a szerződésemet meghosszabbítani. Sajnálom ezt azért is, mert e kijelentés nem várt indulatokat kavart, és ezután olyanokat is megbántottak, akik ezt nem érdemelték meg.
– És e váltás kissé rendhagyóra sikeredik: ön még edzéseket vezényel a Videotonnál, viszont Csank János az új vezetőedző. Egyáltalán, tud a kolléga kinevezéséről?
– Persze hogy tudok. Néhány napot kórházban töltöttem, így Maráczy Endrével csak csütörtökön tudtam leülni beszélgetni. A Videoton vezetősége nem volt inkorrekt velem, illetve a segítőimmel szemben, barátsággal váltunk el, mégpedig úgy, hogy egyszer még dolgozhatunk együtt Fehérvárott. A mostani váltás annyiban valóban érdekes, hogy vasárnapig én vezetem az edzéseket, Csank János azután veszi át az Intertotó-kupameccsre készülő gárdát.
– Borítékolom: önnek már most vannak ajánlatai.
– Voltak, és vannak megkeresések, de egyelőre konkrétumról nem tudok beszámolni. Annyit azonban elárulhatok, kicsit másfelé kanyarodik majd az életem. Miután elköszöntek tőlem mint szövetségi kapitány, elkészítettem az utánpótláskorú labdarúgók felkészítésről szóló videokazetta-sorozatot, és a duisburgi, utánpótlásfutballról rendezett nemzetközi konferencia után ezt az anyagot népszerűsítettem az Egyesült Államokban is. És e helyütt lehetek szerénytelen: a sorozat immár tananyag több amerikai focisuliban. A fehérvári edzősködésem előtt Kínában a Senjang Ginde együttesénél dolgoztam, és e hatalmas országban is sikerült bevezetnem az oktatófilmeket, mi több, ezek a kazetták az ottani első- és másodosztályú csapatoknál kötelezően működtetett labdarúgóképzéssel foglalkozó iskolákban is használatosak. Egyszóval: ha a jövőben külföldre szerződhetek edzőnek, akkor a trénerkedés mellett e szakanyagot is szeretném megismertetni különböző konferenciákon, avagy a gyakorlati oktatások keretében. Elhiheti, nem unatkozom majd…