Gólzáporos meccs a Balatonon

Ment, mendegélt, aztán arra gondolt, hogy ilyen csapat nincs még egy hazánkban, mint az ő Bányásza. És valljuk meg, tökéletesen igaza van. Amíg a riválisok a felsőház tagjai nyugodtan, gond nélkül élnek, jut pénz zsebbe, a pénztárba erősítésre, mindehová, addig a Balaton-parton olyan sekély az anyagi bázis, mint a magyar tenger – és még apad, és apad. De az emberek itt lelkesek, és nem csak a pusztába kerékpározó bácsika, hanem a fiatalok is, akik sárga-kék zászlót raknak a kerítésre és ugyanilyen színű sálat viselnek, ráadásként pedig torkuk szakadtából kiabálják: "Hajrá, hajrá, Siófok!” És ez a csapat valóban megérdemli a nagy magyar futballkesergésben, hogy szeressék és tiszteljék, hiszen amit elért az nem nagy dolog ugyan, de egyre inkáb példaértékű. Fizetés nincs, busás prémium még annyira sincs, ám Csank János csapatát ez sem zavarja abban, hogy például legyőzze az Üllői úton a többszázmillió forintból gazdálkodó Ferencvárost. A Siófok már-már csodaszámba megy, és ez még akkor is igaz, ha a szombat esti találkozó első félidejében jobbára a Debrecené volt a labda. Pedig a hazaiak kezdtek jobban, Szabó Csaba viszonylag gyorsan vezetést szerzett egy pontos, gyors akció végén, sőt, Daniel Usvat nem sokkal később már kettőre növelhette volna a sárga-kékek előnyét.
Ezzel aztán mintha letudta volna a kötelezőt a Siófok, vagy az is lehet, hogy a debreceni fiúk kapcsoltak nagyobb sebességre, mindenestre a folytatásban már egyértelműen a hazaiak térfelére korlátozódtak az események. A DVSC többet birtokolta a labdát, és olykor ziccereket teremtett Németh Gábor kapuja előtt. A hazaiak csupán szorványos ellentámadásokra vállalkoztak, és nem jelentett meglepetést, amikor a félidő hajrájában Böőr Zoltán egyenlített is.
Nem volt tehát unalmas a meccs, amolyan könnyed nyáresti játszadozás folyt a pályán, látszott, hogy a nagy tét már nem nyomja a szerplőket, pedig volt miért küzdeni, hiszen győzelme esetén a Siófok a Debrecen elé kerülhet. A szünetre döntetlennel vonultak a csapatok – és mindkét edzőnek változtatni kellett valamelyest, hogy az ellenfél fölé kerekedjen a csapata.
A félidőben többen nagy tételben fogadtak volna, hogy a végeredmény 1–1 marad.
Nem volt túl nagy kockázat ebben, hiszen a két csapat ebben a bajnokságban háromszor találkozott, s mindháromszor 1–1 lett a végeredmény. Most azonban alaposan megváltozott minden. A második félidőt a Siófok kezdte határozottabban, Csank János alighanem elégedetlen lehetett játékosai első félidei teljesítményével, főleg a csapat támadójátékával, mert a hazaiak rögvest akciót kezdeményeztek. A hazaiak mentek előre lendülettel, becsülettel, hogy aztán a remek napot kifogó Debrecen egyre másra megkontrázza őket.
Valóságos gólparádét hozott a második negyvenöt perc, és a siófoki nézők nagy bánatára kedvenceik kapták a többet. Pedig a második debreceni gól után szinte pillanatokkal egyenlített az a Schultz Levente, akit izraeli megfigyelő lesett árgus szemekkel. 2–2-re állt a meccs, a közönség tombolt, s biztatta kedvenceit, ám a mintegy harminc debreceni drukker örülhetett igazán. A Loki nemcsak látványosan futballozott a mezőnyben, hanem idővel a Loki akkor rúgott gólt, amikor csak akart. A vendégek elsősorban Sándor Tamás, Böőr Zoltán és Marius Sumudica remek játékának köszönhették értékes idegenbeli győzelmüket, de a többiekre sem lehet panasz.
Azonban egyetlen rossz szó sem érheti a siófokiakat, hiszen háromgólos hátránynál is mentek előre lendületlenül, s ha hiszik, ha nem, kis szerencsével akár egészen szorossá tehették volna az eredményt. A hazai publikum értékelte mindezt, zúgott a "Szép volt, fiúk!”, itt és most senkit sem zavart, hogy a vendégcsapat ötöt rámolt be a kedvencük kapujába. Siófokon szeretik a futballt és szeretik azt az együttesüket, amelyik a profik között is megállja a helyét.
Debrecenben pedig újra elkezdtek számolgatni, hiszen a Loki a bravúrok árán még felléphet a dobogóra.

Percről percre

17. perc: Kovács Péter nagyszerű ütemű átadással ugratta ki középen Szabó Csabát. A siófoki támadó a labdával is gyorsabb volt, mint két vendégvédő anélkül, így aztán kapura törhetett, majd tíz méterről középről, jobb lábbal a kimozduló debreceni kapus mellett a kapu közepébe lőtt.
1–0
42. perc: Selymes futott el a bal oldalon, magas beadása átszállt a magas siófoki hátvédek fölött, érkezett a bal kapufa tövénél Böőr, és onnan a kapu jobb oldalába fejelte a labdát.
1–1
69. perc: Bernáth bal oldali szögletét követően a siófoki védők "elaludtak”, Sumudica bújt ki mögülük jobbról indulva, és három lépésről a kapu bal oldalába fejelte a labdát.
1–2
70. perc: A középkezdés után a csereként pályára küldött Schultz lopta a távolságot a vendégek térfelén, majd 16 méterről középről jobb lábbal kilőtte a labdával a bal alsó sarkot.
2–2
72. perc: Sándor Tamás még a saját térfeléről ívelt hosszan a fellazuló hazai védelemben rést találó Böőr elé, akinek még arra is volt lelkiereje, hogy elfektesse a tizenhatoson kívülre rohanó Németh Gábort, majd a balösszekötő helyéről 15 méterről bal lábbal az üres kapuba emelte a labdát.
2–3
76. perc: Sumudica passzolt a jobbösszekötő helyén kilépő Kiss Zoltán elé, aki vezette a labdát, majd azt kilenc méterről jobbal a bal alsó sarokba lőtte.
2–4
82. perc: Sumudica 25 méterről kissé jobbról lőhetett szabadrúgásból: a román légiós bal lábbal laposan csavarta meg a labdát a lábak között a kissé későn vetődő Németh Gábor keze mellett a jobb alsó sarokba.
2–5
90. perc: Fülöp Zoltán a balösszekötő helyén húzott a kapu felé, amikor a büntetőterületen belül ütközött Szekeres Tamással. Világi Balázs játékvezető tizenegyest ítélt, s a büntetőből Juhász Tamás jobbal, félmagasan lőtte a labdát a kapu bal oldalába.
3–5

Mestermérleg

Csank János a Siófok vezetőedzője: Az első félidőben kellett volna megnyernünk a mérkőzést, sajnos, akkor hagytuk a Debrecent egyenlíteni és ez megbosszulta magát a folytatásban. A második félidőben gyermeteg hibákat követtek el játékosaim, emiatt kaptuk a gólokat. Egy ilyen jó csapatnak, mint a DVSC, nem szabad ennyi előnyt adni.

Szentes Lázár a Debrecen vezetőedzője: Megmutattuk, hogy komolyan gondoljuk: igényt tartunk a dobogó harmadik fokára. Végre gólgazdag mecscset tudtunk játszani a Siófokkal. Némi magyarázatra szorul a kapuscserénk: Sandro Tomic már az első félidőben jelezte, hogy megsérült, így volt szükség arra, hogy váltsunk.

Fény és árnyék

Igényes, látványos kiadvánnyal kedveskedtek a siófoki vezetők szurkolóiknak. A Siófoci Magazint a Debrecen elleni bajnoki mérkőzés előtt lehetett megvásárolni. A dolog szépséghibája, hogy a lap 350 forintba került. No, de az igazi szurkolót még ez sem tartotta vissza, hiszen nemcsak a jelen, de a múlt is megelevenedett egy csapatposzterrel együtt a magazinban.

Marius Sumudica akkorát üvöltött az első félidő hajrájában, hogy az egyik néző azonnal hívta a helyi tűzoltóegylet tagjait. Félelmetes hang volt ez, mintha legalább is hátba szúrták, vagy golyószóróval trafálták volna telibe. Pedig csak egy becsúszó szerelés miatt esett el, hogy rögvest színészkedni, üvölteni kezdjen a hatás kedvéért. És a debreceniek részéről nem ez volt az egyetlen műesés és hangos jajveszékelés – pedig futballozni is tudnak…