Még mindig kísért a kupapofon

– Fizikálisan nem volt problémám, de egyes szituációkban nem mindig a legjobb döntést hoztam – mondta Böőr Zoltán, – A hosszú kihagyás miatt újra játékba kell lendülnöm.
– Erre már nem sok ideje lesz, hiszen közeleg a bajnokság vége…
– Ez igaz, de ettől függetlenül nekünk még nagy terveink vannak.
– A Magyar Kupában is azok voltak…
– Fájó, hogy elveszítettük a kupafinálét. Bánt, hogy az eltiltásom miatt nem szerepelhettem, és az is, hogy több ezer debreceni szurkolónak csalódottan kellett hazautaznia. Egy bajnoki éremmel megpróbáljuk kiengesztelni őket és persze magunkat is. Remélem, ünnepelhetünk még együtt.
– Első lépésként szerdán le kellene győzniük az MTK-t.
– Nem túlzás, sorsdöntő találkozó előtt állunk, és valóban csak győzelemmel élhetnek tovább a dobogós reményeink.

– A Loki rengeteg döntetlent játszott, sokszor hazai pályán hullajtott el pontokat…
– Ez a téma a futball-rt. vezetőivel lezajlott keddi megbeszélésen is felvetődött. A legtöbb, végül döntetlenre végződött meccsünkön fölényben játszottunk, mégsem sikerült nyernünk. Vagyis mentálisan kellene erősödnünk, és akkor jövőre merészebb álmaink is lehetnek. Talán még a bajnoki címet is megpályázhatnánk.
– Ezek szerint nem foglalkozik a távozás gondolatával? A téli alapozás során néhány alkalommal az olasz első osztályú Perugia edzésein vett részt, és felvetődött, hogy a nyáron Itáliába költözik.
– Akkor úgy váltunk el, hogy a tavaszszal majd figyelnek, ebből aztán nem lett semmi, aminek valószínű az a legfőbb oka, hogy sokat voltam sérült. Természetesen szeretném magam kipróbálni külföldön, de 2005-ig szerződés köt a Lokihoz, és jelenleg ez határozza meg céljaimat.
Feledtetnék az április 15-én történteket az MTK futballistái. Mint emlékezetes, azon a napon a Magyar Kupa elődöntőjében a DVSC hazai pályán csúnyán elbánt a kék-fehérekkel (6–1). Annak a találkozónak az egyik szenvedő alanya Hajdu Attila, a Hungária körútiak 10-szeres válogatott kapusa volt.

A kupacsata után négy nappal a fővárosban – immár bajnokin – újból összefutott a két gárda, ám annak a meccsnek (1–0) a kapus csak szemlélője lehetett, mivel akkor a gólvonal előtt Szántai Levente repkedett.
– A debreceni vereség után Egervári Sándor úgy látta, néhány hét pihenőre van szükségem – kommentálta a gyászos emlékű találkozó (egyik) következményét a Fortuna Köln csapatában is megfordult kapus. – Se több, se kevesebb nem történt. Ez a találkozó most más lesz, hiszen a kupameccsen, miután a Debrecen átvette a vezetést, túlságosan kinyíltunk, a DVSC pedig élt a lehetőségekkel.
– Mit gondol, sok dolga lesz a szerdai találkozón?
– Remélem, nem! Illetve örülnék neki, ha nem, mert ez azt jelentené, hogy a védelmünk szilárdan, megbízhatóan rombol.
– Elvárható ez egy hétről hétre változó összetételű bekksortól?
– Noha a sérülteken kívül ezúttal Molnár Zoltán sem játszhat sárga lapjai miatt, az a véleményem, hogy nem szabad a problémáinkkal takaróznunk. Tény, hogy nehéz időszakot élünk, hogy nem vagyunk elegen, de ez soha nem lehet mentség. A Debrecen valószínűleg a szokásos lendülettel veti majd magát a csatába, mi meg állunk elébe a kihívásnak.