Csak fradista szerzett gólt

Azok az autósok, akik a tikkasztó hőségben gurultak haza a Thököly úton, rémülten látták, hogy az araszoló kocsisorból megvadult drukkerek ugranak ki, ütik-vágják a poroszkáló járműveket, és üvöltenek a benne ülőkkel. Rémisztő képek voltak ezek, ám a DVSC hívei sem maradtak ki a táncból, ők egy gyors akcióval szétverték a Thököly út és Stefánia út sarkán lévő pizzériát, mert a napernyők zöld-fehér színben pompáztak. Hogy hányan sérültek meg a kedd délutáni háborúban, azt nehéz volt megtippelni (a hírek arról szóltak, hogy négy szurkolót kórházba vittek), mindenesetre láttunk több vérző fejű lokistát.
Pedig futballmeccsre gyülekezett a nép, ám mifelénk a labdarúgás már rég nem a játékról szól – az amúgy is hiánycikk. Ettől függetlenül még most is érdeklődnek külföldön néhány futballistánk iránt. Vladan Filipovics játékos-menedzser arról tájékoztatta lapunkat, hogy a kupadöntőt megtekinti a belga Anderlecht egyik megfigyelője, aki Bajzát Péter teljesítményére kíváncsi – más kérdés, hogy a Loki csatára a kispadon kapott helyet. Ugyancsak menedzser nézte Dragóner Attilát, akit állítólag Várszegi Gábor nem marasztal a Ferencvárosnál, így a nyáron távoznia kell, a válogatott védőt a belga Genk vinné.
A Puskás Ferenc-stadionban nem volt telt ház, de a hangulatra nem lehetett panasz, zöld és piros füst borította be a lelátót, amikor kivonultak a csapatok…
"Nemes mérkőzés méltó pályabére, sarkallj becsvágyra, állni a tusát, lobogjon érted küzdők ifjú vére, s te hirdesd népünk ősi virtusát” – vésték rá az 1923-ban elkészített serlegre. A dátum ne tévesszen meg senkit: a Magyar Kupa-sorozat nem "csak” nyolcvan, hanem kilencvennégy esztendős múltra tekinthet vissza, lévén Steiner Hugó ötlete nyomán már 1909-ben harcba szálltak a csapatok a trófeáért – apró malőr, hogy a győztes, vagyis az MTK-labdarúgók akkor csupán erkölcsi elismerésben részesültek, hiszen az első kupaátadásra ugyebár tizennnégy évvel később került sor. Ehelyütt számoljunk be arról is, hogy a 60 centiméter magas serleg 1973-ban szőrén-szálán eltűnt a Ferencváros Üllői úti vitrinjéből, így a zöld-fehéreknek saját költségükön kellett vadonatújat készíttetniük…

Nyilvánvaló, az utódok azért ruccantak át kedd délután a Puskás Ferenc-stadionba, hogy a következő esztendőben a IX. kerületi klub múzeumát díszítse a trófea (ígérték, jobban vigyáznának rá…). Persze, azon sem lepődtünk meg, hogy a messziről érkező pályaválasztó, a Debrecen (vicces, de Pesten a Loki volt a házigazda…) játékosai leszögezték: buszukon akad még egy hely, és oda "ültetnék” a kupát. Ennek megfelelően mind a piros mezes hajdúságiak, mind a zöldbe bújó fradisták nagy elánnal vetették magukat a küzdelembe, az más kérdés, hogy a hazai bajnoki összecsapásokon egyre ritkábban tapasztalható elszántság, és lelkesedés nem párosult közönségszórakoztató játékkal – no, igaz, aki egy finálétól színvonalas produkciót remél, az váltson jegyet, mondjuk, az angol kupadöntőre.
Az első játékrész röviden így foglalható össze: a játék jobbára a két tizenhatos között zajlott, miközben a mezőnyfölényben lévő FTC kidolgozott három komoly lehetőséget, ám kihasználni egyiket sem tudta. Minden bizonnyal a szünetig maradt volna a 0–0, ha nincs Dragan Vukmir bombaerős hazaadása, valamint Szűcs Lajos kapitális hibája. S mindehhez érdemes hozzátenni a DVSC úgy szerzett előnyt, hogy negyvenöt percen át el sem találta riválisa kapuját…
A szünetben cserére egyik tréner sem szánta el magát, ellenben alig telt el négy perc a folytatásból és a negyedik kupafináléján dirigáló Garami József lehívta a gyepről Adem Kapicot, akinek szerepkörét Zováth János vehette át. Kollégája, az edzőként a második döntőjét letudó Szentes Lázár egészen a 65. percig tartotta magát a vezetésre álló csapaton ne változtass elvhez, mígnem az ülőideg-gyulladással bajlódó Dombi Tibort leültette a padra, és helyére Belényesi Miklóst küldte be. Rohamozott, persze, hogy rohamozott ez idő tájt a Fradi, csakhogy támadásait a legritkább esetben tudta lövéssel, vagy fejessel befejezni, így Szűcs Lajos sokáig csak álmodozhatott arról, hogy társai helyrehozzák bakiját.
S mégis…
A 68. percben egy kisebb, a 78. percben pedig egy nagyobb kő is leeshetett a ferencvárosi kapus szívéről: Tököli Attila előbb egyenlített, majd vezetéshez juttatta a "vendégeket”. Ne mulasszuk el leírni: a csatár mindkét találatáért kalaplengetést érdemelt. És, derült ki, mintegy negyedórával később kupagyőzelmet is! A Loki tudniillik bár nem tudott talpra állni, egy kihagyott helyzeten kívül mást képtelen volt felmutatni a hátralévő játékidőben, imigyen gyakorlatilag esélye sem nyílt az egalizálásra.
A Fradi, hála elsősorban Tökölinek, immáron a 19. kupadiadalát könyvelheti el eme sorozatban, és most már csak az a kérdés: megszerezni, vagy megtartani nehezebb-e a trófeát?
Jó: Flavio Pim, Ilie, ill. Tököli, Lipcsei, Dragóner, Balog Z.

Percről percre

A mérkőzés előtt a csapatok és a szurkolók egyperces néma csenddel emlékeztek meg a szombaton tragikus hirtelenséggel elhunyt Lasz Györgyről, az MLSZ biztonsági igazgatójáról.

22. perc: Tököli vette át a labdát a jobb oldalon, majd megforgatta Égert. Miután betört a tizenhatoson belülre, 12 méterről ballal el is lőtte a labdát, ám Tomic a léc alól szögletre mentett.
23. perc: Lipcsei bal oldali szöglete után középen érkezett Dragóner, és hét méterről, jobb külsővel célba vette a bal felső sarkot, ám Bernáth a gólvonalról kifejelte a labdát.
24. perc: Lipcsei újabb bal oldali szöglete után Gera fejelhetett nyolc méterről, ám a labda középre ment, és Tomic végül kiütötte.
44. perc: Vincze Gábor vágta előre a labdát, amire a jobb oldalon Vukmir és Ilie rajtolt egyszerre. A ferencvárosi védő nagy erővel adta haza a pattogós labdát. Szűcs Lajos ballal akarta átvenni azt, ám balszerencsés mozdulatot tett, és bal lábáról a labda a jobb alsó sarokba perdült. Öngól.
1–0
50. perc: Lipcsei bal oldali szöglete után a jobb oldalról Gera fejelte vissza a labdát középre, ahol Dragóner hét méterről csúsztatott kapura, ám a középre tartó labdát Tomic magához ölelte.
68. perc: Keller ugratta ki a bal oldalon Tökölit, aki a tizenhatoson belül átvette a labdát, egy csellel a földre ültette Égert, majd jobbal, tíz méterről, éles szögből a bal alsó sarokba lőtt.
1–1
78. perc: Lipcsei emelte át a labdát a jobb oldalról a balösszekötő helyén érkező Tökölinek, aki Éger mellett lekezelte azt, majd jobbal, kilenc méterről úgy lőtt a bal alsó sarokba, hogy a vetődő Tomic még hozzáért a labdához, ám menteni már nem tudott.
1–2
80. perc: Sándor lőtte nagy erővel középre a labdát a jobb oldalról, az alapvonal közeléből. Középen érkezett Ilie és Vukmir, a ferencvárosi piszkált bele előbb a labdát, amit így Szűcs a jobb alsó saroknál vetődve megfogott.
83. perc: Lipcsei indította a jobb oldalon Gerát, aki kilenc méterről, jobbal átemelte a labdát Tomic felett, ám az a kapufáról kivágódott, és Éger a mezőnybe rúgta azt.