Bakonyi stoplinyomok: indul a hátizsákos játékoskeresés!
„A Bakony is olyan erdő, hogy sohasem tud elpihenni, mindig zúg, mint a mesebeli erdő. Olyan ez az erdő, mint a hegyek szakálla: irtják, pusztítják, de soha ki nem pusztíthatják. A zúgása, sóhajtása regeszerűen hangzik. Mintha szegény bujdosókat rejtegetné folyamatosan, mintha a betyárok énekét dúdolná. Pedig se bujdosók, se betyárok nincsenek már. A Bakony csak zúg, amúgy bolondjában. Küldi az esőt, a zivatart, a szelet, és hangjaival álomba ringatja azokat, akik ráhallgatnak.”
Krúdy Gyula ragadta meg a fenti szavakkal Öreg idő című, 1904-es elbeszélésében a Bakony lelkét, amelynek titkaihoz a következő hetekben mi is igyekszünk közelebb kerülni a Hátsó füves új sorozatával. A Bakonyi stoplinyomok hétről hétre jelentkező videóepizódjai és kapcsolódó fotóriportjai különleges kirándulást dokumentálnak: a készítő stáb tagjai a nyár elején fogták sátrukat, hátizsákjukat, kamerájukat, és négy napig járták a kanyargó ösvényeket, bakonyi falvakat, hogy a barangolás során összegyűjtsenek tizenegy embert egy reménybeli futballcsapathoz. A szándék az volt, hogy az így összeálló alkalmi együttes, a „Hátsó füves XI” a túra végén megmérkőzzön az ország leglelkesebb csapatával, a 2024–2025-ös idényt a Veszprém megyei III. osztályban 0 ponttal és 16–279-es gólkülönbséggel záró Bakonybéllel. Hogy a tervből mi jött össze, kiderül a nemzetisport.hu/hatsofuves oldalon érkező kisfilmekből.
Miközben a zöldellő erdők, pipacsos mezők, szélfútta búzatáblák között haladt a maroknyi társaság, feltárta és bemutatta a festői táj természeti kincseit, kulturális értékeit, futballtörténeti emlékeit és a környéken élők mindennapjait. Az út közben adódó találkozások a Bakony társadalmának spontán metszetét kínálták; meghívást kapott a rendhagyó labdarúgó-csapatba vadász, szerzetes, polgármester, kocsmárosnő és erdőjáró hippi is.
Az első epizódban Szentgáltól Herendig jutott el a stáb, amely rögtön az induló helyszínen, a 2024-ben négy év szünet után újraszerveződő szentgáli együttes pályájánál beszélgetett Pátkai Ádám régésszel. A hajdan királyi erdőbirtokáról, kiterjedt vadászterületéről is ismert bakonyi községbe néhány éve költözött feleségével a Laczkó Dezső Múzeum munkatársa, aki beszélt a helyszínválasztás szempontjairól, gyerekkori mihályházi meccsélményeiről, a futball közösségi energiáiról és felvillantott egy szakmájába vágó érdekességet is: „A futballpályától nem messze magasodik a Tűzköves-hegy. Itt található a híres szentgáli tűzkő, a radiolarit, amelyet az őskorban kovakőként, illetve pattintott kőeszköz készítésére használtak. Egész Európába importált leletanyagról beszélünk, a Kárpát-medence több helyszínén és a Rajna-vidéken is találtak itteni köveket.”
Néhány kilométeren át együtt tartott a túrázókkal Janku Máriusz gazdálkodó, a bakonyi vidék egyik érdekes alakja, aki Csángóföldön született, Csíkszeredában tanult, majd rövid budapesti időszak után több mint egy évtizedet Angliában élt, mígnem végül a Bakonyban találta meg számítását és a családi nyugalmat. „Bakonyjákón is erdők ölelik körbe a települést, a kertünk végében patak folyik, akárcsak csángóföldi szülőfalumban. Magyarfaluban annak idején mindenki szerette a focit, osztályonként talán egy vagy két gyerek akadt, aki kétballábasként kimaradt a játékból. Vittük magunkat a labdát akkor is, ha legeltetni indultunk a birkákat, teheneket. Hogy mi vetett engem a bakonyi vidékre? Nem tudom pontosan megfogalmazni. Talán Isten akarata, talán a véletlen, esetleg mindkettő.”
A Bakonyi stoplinyomok a Nemzeti Sport, a Laczkó Dezső Múzeum és a Hátsó Füves Alapítvány közös produkciója. A videóepizódok Kaiser Tamás operatőri munkáját dicsérik, a fényképeket Kovács Péter és Szabó Miklós fotóriporter készítette, a túra szakmai kalauza Törő Balázs néprajzkutató volt, a logót Bányay Anna grafikus tervezte, a főcímzenét Helle Maximilián zongoraművész komponálta, az intrót Szabóky Zsolt készítette, a videografikákat Dancsák András alkotta meg, a szombati nyomatott Képes Sportban megjelenő oldalpárt Rubesch Andrea tördelte.
A mozgóképes felvételek szerkesztett változata a tervek szerint megjelenik majd az amatőr labdarúgás társadalmi környezetét és a régió futballkultúráját feltáró kiállításon, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban 2026-ban nyíló, Hátsó füves – Egy eltűnő futballvilág képei című tárlaton.
