Szentes Lázár titkolózik

Kettőből semmi… Talán harmadszorra sikerül. Kettőből kettő… Miért ne sikerülhetne harmadszor is?Statisztikák az edzőről (Szentes Lázár), a csapatáról (DVSC-MegaForce) – és a remények. No, akkor nézzük az elejétől! A Magyar Kupa döntőjébe jutott Loki mestere kétszer állt egyetlen lépésnyire a csúcstól, ám mind játékosként (1984-ben, az akkor még Magyar Népköztársasági Kupának nevezett viadal utolsó meccsén hiába szerzett vezetést csapatának, a Siófok végül 2–1-re legyőzte a Rába ETO-t), mind szakvezetőként (2002-ben a Haladást gardírozta a fináléba, ahol az Újpest várt rá – és egy újabb 2–1-es kudarc …) megbotlott az utolsó lépcsőfoknál, azaz kétszeres ezüstérmesnek vallhatja magát.Bezzeg a Loki! Két finálé: az egyik még a XX. (1999, 2–1 a Tatabányával szemben), a másik már a XXI. században (2001, 5–2 a Videoton ellenében) – és két mennybemenetel.Melyik sorozat folytatódik? A debreceniek azt remélik: az utóbbi. – Egyfelől ez is csak egy olyan mérkőzés lesz, amit szeretném, ha megnyerne a csapatom, másrészről viszont mégis különleges találkozó vár ránk – mondta szokásos visszafogott stílusában Szentes Lázár. – Olyan, amelyen a többihez hasonlóan a pillanatnyi forma dönt majd, függetlenül attól, hogy mi történt például a két gárda szombati, egy egyre végződött bajnokiján. A kezdési időpontot illetően viszont már nem állítom, hogy ilyen vagy olyan ok miatt nem lesz hatással az összecsapásra. Szomorú, ugyanakkor jellemző a mai magyar labdarúgás állapotára, hogy a Magyar Kupa fináléjának kezdését egy Bajnokok Ligája-mérkőzéshez igazítják.– Ha már említette a hét végi összecsapást: a lefújás után néhány perccel azt mondta, kedden egészen mást játszik majd az együttese. Mire gondolt? Úgy készülnek, hogy nem engedik ki a Ferencvárost a saját tizenhatosáról? – Mindenkinek vannak titkai, ezt egyelőre szeretném megőrizni magamnak. Legkésőbb este nyolcig úgyis fény derül rá.– Az esélyekről azért mond valamit, ugye?– Természetesen győzelemben gondolkodom, amelynek megszerzésére, úgy vélem, a két félnek ugyanakkora esélye van. Ha például egy első és egy másodosztályú klub kerül a fináléba, az esélyeket másként ítéljük meg; az alacsonyabban rangsorolt gárdától már a döntőbe jutást is szép eredménynek könyveljük el. Most ilyesmiről szó sincs. – Nem piszkálja a büszkeségét, a fantáziáját, hogy elsőéves debreceni edzőként közel áll ahhoz, hogy beállítsa, akár meg is döntse a Loki klubcsúcsait? Kupagyőzelem, harmadik, jobb esetben még előkelőbb helyezés a bajnokságban ugyanazon évben… – Ez szakmai presztízs, ami magától értetődően fontos minden edzőnek. Nekem is. Egyelőre nem tekintek enynyire előre. Kupadöntő jön, amit sikerrel akarunk megvívni, a szurkolókért, a klubért. Persze mint edzőnek nem mindegy, hogyan emlegetnek: olyan embernek, aki örökösen elveszíti a döntőket, vagy olyannak, aki gyűjti a trófeákat. Minket a munkánk, a győzelmeink minősítenek. Remélem, ma este már eggyel többet számlálhatok az utóbbiakból. Garami József, a Ferencváros szakmai igazgatója immár negyedik alkalommal mérkőzik csapatával a Magyar Kupáért: az 1986–87-es szezonban a Pécsi MSC-vel az Újpest ellenében ugyan alulmaradt, ám 1990-ben elhódította a baranyaiakkal a trófeát, hét esztendővel később az MTK gárdáját vezette győzelemre, ma délután pedig a Ferencváros kispadján harmadik elsőségéért izgulhat. "Nagy öröm számomra, hogy eljutottunk az utolsó összecsapásig a Magyar Kupában, mivel szeretnénk megnyerni ezt a sorozatot is, miként a bajnokságot – nyilatkozta a tegnapi sajtótájékoztatón a Ferencváros szakmai igazgatója. – Szóval duplázásra törekszünk, bár tudjuk, ez egyáltalán nem lesz könnyű feladat. Hiszen már a fináléig vezető út is meglehetősen rögös volt számunkra, nem egyszer alacsonyabb osztályban szereplő rivális ellenében kellett kínkeservesen kiszenvednünk a továbbjutást. Ráadásul ebben a futballszezonban már háromszor is megtapasztaltuk, mennyire erős együttest alkot a Debrecen: kétszer döntetlent játszottunk, egyszer pedig vereséget szenvedtünk. Ellenfelünknek remek játékosállománya van, többük jóval gyorsabb a magyar átlagnál, és noha azt tartják a gárdáról, igazán otthon veszélyes, jobb eredményeket érnek el idegenben.”Mindezek után a ferencvárosi edző újfent hangoztatta, mennyire nehéz volt a jelenlegi idényben a csapat edzéseit vezényelnie, mivel az FTC játékosai voltak a leginkább leterhelve, az ősz folyamán rengeteg tétmeccset vívott a gárda, s néhányan még annál is többet: négy-öt meghatározó futballistára a szövetségi kapitány is rendre számított. A tavasz során pedig súlyos sérülések nehezítették a munkát: "Szerencse, mára csaknem mindenkire számíthatok” – tette hozzá a szakember. A találkozó kapcsán Garami József elmondta még, hogy nagyon szeretné, ha Adem Kapic – akinek játéka bizonytalan volt – szerepelne a kupadöntőben, rá nagy szüksége lenne tudniillik a középpályás védekezésben. Kapic, ha játszik, ha nem, Garami bizakodhat, merthogy a Puskás Ferenc-stadionban ott lesz a gyepen egy olyan labdarúgó, aki már-már kupaspecialistának vallhatja magát (azért csak már-már, mert nem csupán ebben a sorozatban "szokása” pazar eredményt elérni): Lipcsei Péterről, a fővárosiak csapatkapitányáról van szó, aki 1990 és 1995 között négyszer jutott a fináléba, és ha egyszer már eljutott oda, meg is nyerte azt. Lipcsei tehát telitalálat előtt: az ötből öt igazi főnyeremény lenne.