Illés Béla gólgazdag névnapja

Nesze neked, felsőház – érdekel még valakit a magyar futball?
A néhány száz (illetve vegyük észre a pozitívumot: ezer) győri drukker mindenesetre nagy örömmel nyugtázta, hogy Baumgartner Attila már a meccs elején megszerezte a vezetést, és mivel a helyi tábor különböző konkurenciaharcok miatt két részre bomolva a stadion ellenkező szektoraiban sáncolta el magát, rögvest sztereóban hallhattuk a hangrobbanást. Jó, ez afféle kisebb hangrobbanás volt, mert jobbról 15, balról meg 23 fiatal örült (igaz, utóbbiak közül hárman is ugráltak, így a pontos számra nem vállalunk garanciát).
A lényeg persze az volt, hogy vezetett az ETO, és ez a tény aligha csökkentette Egervári Sándor gondjait. Az MTK mestere ugyanis csak négy mezőnyjátékost tudott a kispadra ültetni, ráadásul a hátvédsorba kellett vezényelnie az eddig inkább csatárként alkalmazott Juhász Rolandot. Az újdonsült bekk számára a rossz példa máris adott volt, hiszen a gól előtt jobb oldali szomszédja, Horváth Levente veszítette el a labdát, így csodálkozni sem lehetett azon, hogy Juhász előbb a taccsvonalat választotta a tőle három méterre álló társ helyett, majd fenékre esett egy vizes fűszálban.
Teljes zavarodottság jellemezte az MTK védelmét, fertályóra alatt az ETO bizony három-négy góllal is elhúzhatott volna. De nem húzott, így a félidő közepére kiegyenlítetté vált a játék. Félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy az MTK-nak is sok helyzete lett volna, hanem azt, hogy már a Győrnek sem volt… Ezért is lepett meg mindenkit a hajrában bemutatott gyors gólváltás: a vendégek egy szép, de lesgyanús találattal egyenlítettek, néhány pillanattal később viszont a hazai csapat egy szerencsés góllal újra magához ragadta az előnyt – az első félidőben látottak alapján teljesen megérdemelten.

Egy egészen más MTK lépett pályára a második játékrészben, a vendégcsapat teljesen beszorította a Győrt. Igaz, a mezőnyfölény helyzetekkel nem nagyon párosult, így meglehetősen színvonaltalan játszadozás folyt a didergő szurkolók előtt. Csak azért nem unatkozhatott az ezerfejű, mert a nézők a hol megeredő, hol elálló eső miatt ötpercenként nyitogathatták az esernyőjüket.
Persze nemcsak a sok esernyő, hanem a győri védelem is minduntalan kinyílt. Illés Béla az első helyzetéből még a kapufa mellé bólintotta a labdát, de nem sokkal később Welton Silva közreműködésével már a jobb alsó sarokba helyezett, majd Sebők Zsolt hibáját kihasználva fejjel is a győri kapuba talált. S bár sokáig semmi jel nem mutatott az MTK győzelmére, a kékek végül csak behúzták a számukra nagyon fontos három pontot – köszönhetően a kitűnően játszó, a győzelem mellett a névnapját is ünneplő Illésnek, aki megmutatta, hogyan illik úriembernek Béla napot tartani…

Mestermérleg

Varga Zoltán a Győr szakmai igazgatója

Az első félidő kiegyenlített játékot hozott, ekkor jól futballozott a csapatom, megérdemelten jutott vezetéshez. A szünet után védelmünk érthetetlenül összezuhant, hibát hibára halmozott, és ennek vereség lett a vége.

Egervári Sándor az MTK vezetőedzője

A korán bekapott gól visszavetett bennünket, de a fordulás után vállalkozó szellemben játszott a csapatom, és ezzel sikerült a számunkra rendkívül fontos három pontot megszerezni.

Percről percre

3. perc: Horváth Levente vesztette el a labdát, így Németh Norbert törhetett előre a bal oldalon, pontosan adott a kapu elé, és a jobbösszekötő helyén érkező Baumgartner hat méterről, jobbal, laposan a kapu bal oldalába helyezte a labdát. Tegyük hozzá, 220 perc után lőtt gólt az ETO.
1–0
36. perc: Illés adott jó labdát Zavadszkynak, aki a győri büntetőterületen belül elhúzta azt a rátámadó Böjte mellett, majd tíz méterről, ballal, a kapu bal oldalába bombázott. És akkor itt is tegyük hozzá, 333 perc után kapott ismét gólt a győri csapat.
1–1
38. perc: Szanyó gurított Regedei elé, aki középről, mintegy 25 méterről, jobbal nagy lövést zúdított kapura, a labda a kapu előtt állókon megpattant, aztán a megdermedt Szántai mellett a kapu jobb oldalába vágódott.
2–1
71. perc: A tizenhatos vonalánál Illés és Lita kényszerítőzött egymással, a névnapját ünneplő Illés aztán a viszszakapott labdát 12 méterről, ballal a jobb alsó sarokba bombázta.
2–2
75. perc: Zavadszky a jobb oldalról ívelt az öt és feles magasságában a kapu elé, és Illés a rossz ütemben kimozduló Sebőköt megelőzve hat méterről fejelte a labdát az üresen maradt győri kapuba.
2–3