Nagyon ritka az úgymond ki-ki meccs a magyar bajnokságban (a kupában azért jóval több van&), amikor az alapszakasz utolsó fordulójában éppen az a két csapat játszik egymással, amelyik azonos célokért küzd, ám a mérkőzés után nagy valószínűséggel csak az egyik lehet elégedett.
Esetünkben a helyzet a következőképpen festett: pontszerzése esetén a Zalaegerszeg mindenképpen felsőházi rájátszó, a Siófok pedig vereségével biztosan a rosszabbik hatosba került volna. Hazai győzelem, illetve döntetlen esetén a Győr és a Videoton eredménye számított igen sokat. Kérdeztük is rögvest Csank Jánost, hogy küldött-e beépített embereket Kispestre és az Üllői útra, avagy zsebrádióval felszerelkezve ül a kispadra, ám a siófoki szakvezető leszögezte, őt inkább saját csapata teljesítménye érdekelné –bár abban is biztos, hogy kapnak majd elég információt a riválisokról. Csank mindenesetre jó meccset várt, és reménykedett, hogy lesz együttesének elég helyzete, melyekből aztán meg lehet alapozni azt a nagyon várt felsőházat. Persze Siófokon nemcsak az egészen közeli, mondjuk szombat este nyolc órai jövő volt bizonytalan, hanem a bajnokság utáni is. Mert nem elég, hogy sárga-kék futballisták mostanság mindenféle prémium nélkül játszanak, csupán a jócskán megkurtított alapfizetésüket kapják kézhez, a héten még beütött a liga határozata is, miszerint május 31-ig ki kell fizetni a Kuttor Attiláért járó nyolcmillió forintot a Debrecennek, különben két osztályt íziben visszaminősítik az együttest. Fel is vetettük Csank Jánosnak, szerinte a nem kifejezetten paradicsomi állapotok között a kft. lerója-e a tartozást, mire a mester csak annyit mondott: "Biztos…” – bár a fanyar mosolya sok mindent elárult. És ha valóban elhisszük, hogy a Siófok fizet, ahogy errefelé rebesgetik, még korántsem biztos, hogy valóban el is indul az első osztályban. Nem sok kellett azonban ahhoz, hogy a hazaiaknak ne csak a számlát, hanem az állást is ki kelljen egyenlíteniük. Éppen Kuttor hibázott hatalmasat, és ha Egressy Gábornak kis szerencséje is van, akkor nem a léc alsó lapja, hanem a háló akasztja meg ballábas bombája után a labdát. Örült a csatár, örült az ötszáz vendégszurkoló, ám Sápi Csaba sporttárs – helyesen – nem ítélt gólt. Ez természetesen nem keserítette el a siófokiakat, ám a meccs alakulásában már nem vehettek észre túl sok pozitívumot, hiszen az elején egyértelműen a zalaiak akarata érvényesült – legalábbis a tizenhatosig, mert azon túl már a vendégcsapat sem jutott. A helyi műsorközlő nem is akart rontani az amúgy sem parádés hangulaton, ezért a többi mérkőzés alakulásának felsorolásából bölcsen kihagyta, hogy a nagy rivális Győr bizony vezetett Kispesten… A félidő derekára azonban megnövekedhetett kissé a siófoki drukkerek derűlátása (legalábbis ami az egészen közeli jövőt illette), elvégre csapatuk elkezdett futballozni. Előbb a hibáját javító Kuttor révén Almir Filipovics került százszázalékos ziccerbe, de gyengén találta el a labdát, majd Sipeki István egészen elképesztő – és magyar pályán felettébb váratlan – megoldással, zseniálisan löbbölte át a labdát Turi Gézán, de a kapus helyett a jobb kapufa védett. Erre a néhány percre legalább megélénkült a meccs, de összességében az első félidő igen könnyen felejthető brusztolást hozott. A két nagy
Sipeki istván (balra) itt még Vincze Ottóval csatázott, ám késôbb eltörött a lába
helyzet miatt azért a hazaiak bízhattak a gólerősebb folytatásban, pláne, hogy a második játékrészben már a nagyon erős szél is őket támogatta – volna, ha néhány perccel a szünet előtt az iránya nem fordul meg… Miután a Győr már a második gólját szerezte a Honvéd ellen, a Siófok helyzete lényegesen egyszerűsödött: vagy nyer, vagy marad alul. Ennek megfelelően nagy elánnal rohamoztak a hazaiak, bár komoly ziccert túl sokat nem tudtak kidolgozni. A mezőnyfölény így tizenegyesgyanús szituációban, több szép cselben, és az ötösre begyötört labdákban tükröződött – a gól viszont elmaradt. A súlyos sérülés sajnos nem. Ahogy közeledett a meccs vége, úgy vált egyre idegesebbé a hangulat. Reklamálások, szabálytalanságok tarkították a mérkőzést – be kellett érnünk ezzel, ha már játék nagyon kevés volt. Aztán jött a mélypont: Molnár Balázs becsúszott, Sipeki a földön maradt, és a berohanó siófoki orvos keresztbe tett két kezével mutatta, hatalmas a baj, a bal láb ugyanis eltört. Vélhetően ha a bíró is idejében megismeri a diagnózist, Molnár nem ússza meg a gyér büntetésnek tűnő sárgával… Bozsik Péter is érezte a bajt, ezért a középpályás helyett védőt hozott be, ám Radoslav Král beállításával statisztikailag csak gyengült a hátvédsor: a Siófok ugyanis gólt szerzett. Koller Ákos harcosságát dicséri, hogy már-már hongkongi népsűrűséget idéző embertömegben is a kapuba fejelte egy szöglet után a labdát, így máris a felsőházban volt a Siófok. Bozsik ugyan a legvégén behozta Radu Sabót is, ám ez sokat már nem segített, nyertek a hazaiak, kezdőhetett a népünnepély. A siófoki siker ugyan meglepő, ám a játék képe alapján teljesen megérdemelt, az egerszegiek kritikája (azt úgyis megkapják a vezetőktől…) helyett pedig legyen elég a tény: a tavalyi bajnok az alsóházban folytatja.
Percről percre
3. perc: Nagy Lajos passzolt a balösszekötő posztján helyezkedő Egressy felé. A labda – a középhátvéd posztján szereplő Kuttor
Mestermérleg
Csank János, a Siófok vezetőedzője: Az utolsó negyedórában már a lábtörést szenvedett Sipeki Istvánért is küzdött a csapat. Az elsô félidôben látszott, hogy igen erôs együttes a Zalaegerszeg, ám a pihenô után a vendégek fölé tudtunk kerekedni. S bár a helyzeteket ezúttal is kihagytuk, egy pontrúgás végül segített rajtunk. A csapat megérdemelte a gyôzelmet, és a hat közé jutást is.
Bozsik Péter, a Zalaegerszeg vezetőedzője: Ilyen a sport: egyszer fent, egyszer lent. Természetesen nagyon csalódottak vagyunk. Számítottunk rá, hogy egy gól dönthet a mérkôzésen. A szokásos „csankos” ellenféllel találtuk magunkat szemben, a hazaiak agresszív, kellemetlen harcmodorával egyszerûen nem tudtunk mit kezdeni a második félidőben.
hibájából – el is jutott a vendégek válogatott csatárig, akinek 13 méteres, bal lábas lövése után a labda a keresztléc alsó lapjáról a gólvonal elé pattant, majd onnan kifelé (a kapu mögött helyet foglaló ZTE-drukkerhad gólt kiáltott, de nem volt bent a labda). 19. perc: Vincze Ottó 35 méterről jobbal végzett el szabadrúgást. A labda – bár nem volt gyilkos erejű a lövés – lepattant a vetődő Németh kapus előtt, a siófokiak kapusa így végül csak üggyel-bajjal tudott hárítani. 25. perc: Ezúttal a válogatott Kenesei riogatott szabadrúgásból: a gólerős csatár a balösszekötő helyéről, 22 méterről csavarta a jobb alsó sarok felé a labdát, ám Németh gyors vetődéssel ki tudta bokszolni azt. 32. perc: Grósz jobb oldali beadása után a felfutó Kuttor – a lesre számító, de rossz ütemben kilépő védők között – a teljesen üresen feltűnő Filipovics elé fejelt, s a hazaiak bosnyák támadója tíz méterről, ziccerhelyzetben rosszul találta el a labdát, így aztán Turi spárgázva ki tudta rúgni azt. 41. perc: Schwarcz nagyszerűen vette észre a jobbösszekötő helyén egyedül meglépő Sipekit, aki 12 méterről átemelte a labdát a vendégek kapusán, ám az nem a hálóban kötött ki, hanem a földről a jobb oldali kapufára pattant, s onnan a mezőnybe került. 57. perc: Fülöp a bal oldalon egy tőle szokatlan leheletfinom cselt engedett meg magának, majd középre passzolt. A tizenegyespont tájékán Csordás levette a labdát, ám Csóka szorításában sehogyan sem jutott lövéshez, s a labda végül a kivetődő zalaegerszegi kapusé, Turié lett. 66. perc: Sipeki és Csordás kényszerítőzött a jobbösszekötő helyén, utóbbi 14 méterről laposan alig lőtte a bal kapufa mellé a labdát. 78. perc: Csordás tört erőszakosan a tizenhatoson belülre a jobbösszekötő helyén. Az alapvonaltól visszagurított Schultz elé, aki 10 méterről laposan kapura lőtt, ám Turi kapus elcsípte a labdát a bal alsó sarok előtt. 83. perc: Fülöp elől mentett Kocsárdi szögletre az utolsó pillanatban. Schultz kanyarította be balról a labdát, Koller túlugrotta a zalaegerszegi védőket, és 10 méterről erőteljes fejessel küldte azt a kapu közepébe. 1–0
Fény és árnyék
Nem kifejezetten utazásaikról híresek az egerszegi szurkolók, ám Siófokra legalább ötszázan érkeztek, hogy kikiabálják csapatuk pontszerzését. A hangulatra így nem is lehetett panasz, más kérdés, hogy a zalaiaknak még a felsôházi rájátszás sem jött össze a számukra – pedig a szurkolók megérdemelték volna.
A két csapat felsorakozott a pályán, a bíró pedig jó nagyot akart fújni a sípjába, Fülöp Zoltán egyszer csak megindult az oldalvonal felé, és egy gyors masszázst kért – félreértés ne essék, a gyúrójától. Tipikusan az a szituáció volt, amikor a sérülés miatt nem lehetett az ellenfelet okolni – bezzeg Sipeki Istvánéért már igenis lehetett…