Bosszankodó edzők

"A játékosok hozzáállásával ezúttal elégedett lehetek, de ettől még tény marad: vesztettünk –mondta Ôze Tibor. – Többet hozhattunk volna ki ebből a találkozóból egy szoros vereségnél, hiszen végig partiban voltunk a debreceniekkel. Helyzeteket dolgoztunk ki, de sajnos nagy részüket ki is hagytuk. Mindenesetre ez a kilencven perc erőt kell, hogy adjon a folytatásra.”Tulajdonképpen igazat is adhatnánk a szakembernek, csakhogy ziccer bőven akadt a hazai oldalon is (Bajzát Péter és Sabin Ilie sokat mesélhetne erről). Mellesleg a kispesti futballisták nem egyszer a Loki-védők kapitális hibájának köszönhették a lehetőségeiket, hogy nem éltek velük, az már csakis az ő bűnük…Érthetően volt tehát morcos Szentes Lázár, a DVSC szakvezetője is."Értetlenül állok a védelmi hibáink előtt – fejtegette Szentes Lázár. – Megbeszéltük, ha beszorítana minket a Kispest, a megszerzett vagy lecsorgó labdát kinek merre kell rúgnia, ahol egy-egy játékostársnak kellett volna felügyelni a területet, hogy aztán gyors támadást vezethessünk. Ehhez képest néha össze-vissza vagdaltuk a labdát.”Tegyük hozzá, a Loki hátsó sorából kiemelkedett Selymes Tibor, aki társaitól eltérően nem hibázott, de Szekeres Tamásnak is jár a dicsérő szó, hiszen a debreceniek végül is az ő találatának köszönhetően gyűrték le a fővárosi riválist. "Legalább hatszor passzoltuk oda a kispesti csatároknak a labdát! – mondta Szekeres Tamás. – Számítottunk a kispestiek kellemetlen stílusára, hogy három csatáruk állandó labdavadászatot tart majd, de arra nem, hogy mi magunk segítjük ki őket. Azt hiszem, kettő–nullánál kissé fejetlenül mentünk előre, mivel hazai pályán nem engedhetjük meg magunknak, hogy akár kétgólos vezetésnél is leálljunk. A legfontosabb persze, hogy győztünk, nekem pedig elégtételt jelent, hogy a ZTE-meccsel ellentétben most betaláltam az ellenfél kapujába.”Ami egy válogatott kerettaggal és egy válogatott vésztartalékkal felálló hátvédsor esetében nem is olyan nagy óhaj…