Vastaps volt a siker jutalma

A mérkőzés előtti ceremónián Dunain kívül külön köszöntötték Fazekas Lászlót, Göröcs Jánost, Bene Ferencet és Zámbó Sándort is, akik szintén a helyszínen tekintették meg a Békéscsaba elleni öszszecsapást. Ha még nem is ekkora mítoszok (és valószínűleg soha nem is érnek majd el elődeikhez hasonló eredményeket), ám a mai kor futballistái közül két csatár szintén jubilált. Kovács Zoltán és Tokody Tibor összesen háromszázadik élvonalbeli mérkőzését játszotta szombaton, amelyből kétharmad részt a szeptemberben harmincadik születésnapját ünneplő Kovács, egyharmadnyit a mindössze huszonhárom esztendős Tokody jegyez. Külön érdekesség, hogy a szombati találkozó előttig a Megyeri útiak "Kokója” hetvenöt találatot, míg éktársa huszonhat gólt szerzett az első osztályban. A két csatár kisebb ajándékcsomagban részesült, ám nem sokkal később ők is ajándékoztak: mindketten egy-egy labdát dobtak ki az egyes szektorban helyet foglaló Fóti Gyermekváros lakóinak.
Az "újpesti ünnepi napok” zárásaként jobb ellenfél nem is érkezhetett volna a negyedik kerületbe, mint a Békéscsaba. A "színtestvérek” (mindkét csapathoz a lila-fehér kombináció párosítható ugyebár) amúgy is jó kapcsolatot ápolnak egymással, vagyis balhéra számítani sem lehetett. Dicséretet érdemel az a tizenöt, rendkívül békés csabai drukker, akik annak ellenére elkísérték kedvenceiket, hogy ők eddig nem sok örömet szereztek nekik (értsd: Garamvölgyi Lajos legénysége a 12., vagyis az utolsó helyen állt a bajnokságban a forduló előtt).
Nem csoda hát, hogy a vendégek mestere előzetesen az egy pont megszerzésével is elégedett lett volna, míg Szabó András csak és kizárólag a győzelmet tartotta elfogadhatónak, ráadásul a jó játékot is megkövetelte futballistáitól. Legalább olyan jót, mint amilyet a pesti lilák hat nappal korábban Kispesten bemutattak.
A mérkőzés első perceiben nem úgy tűnt, hogy a "Vöri” becenévre hallgató szakvezető kívánsága teljesül, ám később kissé felpörögtek a fiúk. Az első játékrészben a válogatott kerettag Korolovszky Gábor három alkalommal veszélyeztetett, Kovács Zoltánnak volt egy ígéretes fejese, és Fekete Róbertnek két alkalommal is bravúrral kellett mentenie, míg a másik oldalon csupán Tóth Györgynek volt egy lehetősége. Aztán a gól nélküli állapotot az egyik ünnepelt, Tokody Tibor szüntette meg, amikor vezetéshez juttatta együttesét. Egy perccel később Garamvölgyi Lajos cserére szánta el magát: az élénken futballozó Tokodyval nem bíró Lapsánszki Tamás helyére Szilveszter Ferencet küldte be.
Szünet után annyiban változott a játék képe, hogy már gyakorlatilag csak és kizárólag a Békéscsaba térfelén zajlott a játék, vagyis végig támadott az Újpest. Nem tudni, a vendégek elfáradtak, esetleg játéktudásban ennyivel gyengébbek, vagy a minél nagyobb vereség elkerülése érdekében szándékosan fordítottak-e minden energiát a bekkelésre. Amit Szabó András a mérkőzés előtt kívánt, az ebben a periódusban maradéktalanul teljesült, hiszen ekkor már szemre is tetszetősen futballozott a hazai gárda.
Bár az újpestiek jó teljesítményt nyújtottak, külön ki lehet emelni a 22 éves jobbhátvédet, Németh Tamást, aki rengeteget futott, Farkas Balázst, aki a középpályán robotolt, de ha kellett, "pengés” megoldásokat is alkalmazott, de dicsérhető a közösen irányító Rósa Henrik és Radek Sloncík, valamint a két támadó teljesítménye is. A nagy nyomást nem is bírta ki a Csaba, hiszen Rósa Henrik góljával kettőre növelte előnyét a vendéglátó (Rósának amúgy is szép napjai vannak, hiszen egy hete született meg harmadik gyermeke, és a középpályás egy hete Kispesten is gólt szerzett). És bár az eredmény a hátralévő időben nem változott, a hazai közönség jól szórakozott, mert végre szép futballt láthatott kedvenc labdarúgóitól. Némi hiányérzet mégis maradhatott az Újpestiekben: bár szinte az egész csapat Kovács Zoltánnal akart gólt rúgatni, a tar támadónak ezen a mérkőzésen semmi nem jött össze – legalábbis ami a kapu felé menő lövéseit illeti.
Pedig nem gyakori, hogy az Újpest Kovács-gólok nélkül is győzni tud, most ez is előfordult, míg a vendégek továbbra is a kiesés ellen küzdhetnek.

Percről percre

17. perc: Rósa végezhetett el a békéscsabai tizenhatos jobb sarkának közeléből szabadrúgást, beadása az ötösön helyezkedő Kovács Zoltánt találta meg, az üresen álló csatár viszont nem tudott a kecsegtető helyzettel élni, elsuhant előtte a labda.
21. perc: Sloncík játszott a büntetőterületen belül a kapunak háttal álló Tokodyhoz, aki visszagurított Korolovszkynak. A középpályás középről nagy helyzetben lőhetett, de a labda jócskán elkerülte a kaput.
22. perc: Bánföldi adott Keresztúrinak egy jó labdát, a rutinos játékos nagyszerűen pörgetett Tóth György felé, ő kisodródva a jobbösszekötő helyéről körülbelül nyolc méterről a rövid felső sarkot célozta, ehelyett a kapu fölé emelt.
28. perc: Sloncík ment el a jobb oldalon, az alapvonal közeléből centerezett, Kovács középről, tíz méterről a jobb alsó sarok mellé fejelt.
30. perc: Rósa jobb oldali szöglete után Juhár kilenc méterről kapura fejelt, Fekete kapus kiütötte a labdát, a földre kerülő Juhár ismételhetett, ám lövését Fekete újra védte.
36. perc: Kovács Zoltán szerzett labdát a békéscsabai kaputól mintegy 25 méterre, a büntetőterületen belül helyezkedő Rósához játszott, a középpályás látta, hogy a balösszekötő helyén érkező Tokody helyzetbe kerül, és a századik élvonalbeli mérkőzésén játszó csatár jobbal, kilenc méterről higgadtan gurított a kapu bal oldalába.
1–0
63. perc: Farkas Balázs passzánál már felhördült a közönség, aztán ovációban tört ki, amikor Rósa Henrik lábát elhagyta a lövés. Történt, hogy előbbi középpályás a felezővonal közeléből pazarul indította a jobbösszekötő helyén a védők között kilépő Rósát, aki beszaladt a tizenhatosra, majd jobbal 13 méterről a jobb alsó sarokba lőtt.
2–0
70. perc: Kovács Tokodynak adott nagyszerű labdát, a fiatal csatár a bizonytalankodó Fekete kapus hibáját kihasználva finoman, külsővel elgurított a kapus – no meg a kapu mellett.
80. perc: Kovács Zoltán is gólt szerezhetett volna jubilálásának napján: a bal oldalról Tokody indította Kovácsot, a csatár a tizenhatoson belül egy lövőcsellel elfektette Udvarit, s midőn tovább vitte volna a labdát, a vendégek középpályása két kézzel összekulcsolta a támadó lábát. Kovács nem esett el, ám ha megteszi, alighanem büntetőt ítél a játékvezető.