Megérte szabálytalankodni

Ám ezúttal nem temette arcát a kezei közé Garamvölgyi Lajos, a hazaiak vezetőedzője, mint tette legutóbb a Soprontól elszenvedett katasztrofális vereség alatt szinte minden bekapott gólnál. Most mintha nyugodtabban ült volna a kispadon…"Pedig ezúttal is megfordult a fejemben, hogy megint súlyos vereséget szenvedhetünk – mondta a vezetőedző. – Ám az is tény, ajándék gólokat kaptak a kék-fehérek.”A két vendéggól után néha már eljutottak az ellenfél tizenhatosáig a békéscsabaiak, de ott eleinte nem sok bajt kevertek, mígnem aztán egy szép egyéni alakítás végén Tóth György be nem talált Hajdu Attila kapujába. Ez volt a békéscsabaiak első tavaszi gólja, amelyre éppen 220 percet várt az újonc szurkolótábora. A jutalom gyér taps volt, ekkor ugyanis vélhetően még senki sem hitt a csodában. Talán egyedül a hazaiak mestere, aki úgy gondolta, a legjobbkor jött a szépítés."Ekkor úgy gondoltam, hogy pontot szerezhetünk – tette hozzá Garamvölgyi. – A félidőben az öltözőben hamar megtaláltam a hangot a játékosokkal, és láttam rajtuk, hogy ezúttal nem okozott görcsöt a két bekapott gól. Arra kértem őket, legyenek agresszívebbek, mert a gyors gondolkodású vendégeket csak akkor lehet megfogni, ha már a felezővonalnál megállítjuk őket. Amikor kivonultunk a második játékrészre, éreztem az elszántságot a fiúkon.”Nos, a csabai labdarúgók hallgattak a szakemberre, mert tény, hogy sokkal keményebben folytatták. Nem véletlen, hogy Bede Ferenc játékvezető nyolc sárga lapot osztott ki a meccsen, ebből hatot a házigazdáknak, amelyből négyet éppen a fordulás után kaptak –ráadásul jobbára a pálya középső részén szabálytalankodtak, ahogy azt Garamvölgyi kérte tőlük. Viszont az is tény, hogy a vendégek a fordulás után akaratgyengén játszottak, ráadásul figyelmetlenek voltak. Ennek ellenére még a 90. percben is úgy tűnt, megszerzi a három pontot Egervári Sándor alakulata. Ám jött a csereember Hoffmann Richárd, aki megszerezte az egyenlítő gólt…"A sárga lapokat most nem büntetném, inkább jutalmaznám – mondta Garamvölgyi. – Ezúttal minden fault hasznos volt, ám a kilencvenedik percben nagyon néztem, mennyit hosszabbít a játékvezető. Bár hazudnék, ha azt állítanám, hogy ekkor is reménykedtem a pontszerzésben, de a csoda megtörtént. Békéscsabai pályafutásom során még sohasem sikerült hosszabbításban gólt lőnünk, sőt, eddig minden olyan meccsen kikaptunk, amelyiken nem mi lőttük az első gólt. Most megtört a jég, s ennek természetesen nagyon örülök. Egyelőre halkan mondom, de reménykedem, hogy hamarabb magára talál a csapat, mint az őszi hosszú nyeretlenségi sorozatunk alkalmával…”