Egy torzszülött pótcselekvés

Ám mégis: ez nem más, mint pótcselekvés. A tehetetlen szervezetek gyermeteg akciója. Ha következetesen tovább gondoljuk ezt az elképzelést, akkor csak oda juthatunk, hogy meg sem kellene rendezni a biztonsági szempontból kritikus meccseket, hiszen ha újpesti szurkoló lennék, nem is érteném, miért ne kerülhetnék be a négyszázötvenbe; ha pedig valaki feltép néhány széket a szektorban, honnan tudják majd, hogy kit kell felelősségre vonni, tehát az egyetlen komoly intézkedés a most követett logika szerint csak a találkozó teljes betiltása lehetne. Arról nem is szólva, hogy kívül rekedve a négyszázötvenen, talán zöld sálat kanyarítanék a nyakamba, és vennék jegyet az Üllői úti pénztárban – ki az, aki ebben megakadályozhatna?!Ugyanakkor érezni lehet a jó szándékot, kár, hogy az ötlet szánalmas lett. Nem a liga, és még csak nem is a rendőrség a hibás, ők kiszolgáltatottjai a helyzetnek, és kínjukban tenni akarnak valamit. Ám, amíg nálunk nem lesz olyan törvény, amely kérlelhetetlen szigorral foglalkozik a sportesemények rendjével, amíg az, aki ma a rendőröket megtámadja egy közlekedési táblával, egy hét múlva szabadon röhöghet ki mindenkit, addig nem is szabad csodálkozni azon, hogy például a rendőrségnek nem feladat, hanem púp a hátán egy labdarúgó-mérkőzés, hiszen nem áll a háta mögött semmi, sem törvény, sem erkölcsi háttér.Természetesen ettől még egy torzszülött intézkedés nem válik sem üdvözítővé, sem üdvözölendővé. A fél- vagy negyed megoldások csak táplálják a feszültségeket, és sajnos, lassan már az sem tartozik a cinizmus tartományába, hogy nálunk manapság négyszázötven fizető néző olykor gazdasági sikernek számít.Éppen ezért kellene végre igazi megoldást találni.