A futball legyen a narkotikum

– Ha nem lesz újabb halasztás, jövő szombaton pályára lépnek a Debrecen ellen. Felkészültek a bajnokságra?
– Igyekeztünk – felelte Bozsik Péter, az egerszegiek vezetőedzője. – Az alapozást négy ciklusra osztottam, az első tíz napban futottak a fiúk, a következő két hétben már a labda is előkerült, majd elutaztunk Ciprusra, ahol a taktikai elemek gyakorlására helyeztük a hangsúlyt, miközben próbáltunk minél erősebb külföldi csapatokkal mérkőzni, és most tartunk a negyedik szakasznál, vagyis már csak a frissítés, a formába hozás van hátra.
– Az nem okozott zavart, hogy hó volt, hó nem volt…?
– Futni hóban-fagyban is lehet, úgyhogy, a válaszom nem. Illetve Cipruson már jelentkeztek gondok, egyrészt az arrafelé majdhogynem ismeretlen esőzésnek, másrészt a váratlan sérüléseknek köszönhetően. Sorolom is: Darko Ljubojevicsbe a debreceni teremtornán akkorát belerúgtak, hogy az Episcopiban eltöltött tíz nap alatt egyszer sem tudott velünk edzeni; Vincze Ottó a legelső foglalkozáson dőlt ki a sorból, s onnantól kezdve neki is volt oka a tréningek elmulasztására; Radu Sabo pedig az edzőtábor felénél kapott a lábához, ami majd’ háromhetes kihagyással jár. És akkor azt se feledjük, hogy a ciprusi túra második hetében a sérültek mellett a válogatottba meghívót kapott játékosok sem voltak velünk, napokon át hét futballistám hiányzott, így abban az időszakban nem tudtuk elvégezni a tervezett munkát.

– Nem tart attól, hogy mindez visszaüt a bajnokságban?
– Benne van a pakliban, de megmondom őszintén, emiatt nem aggódom.
– Miért ez a nagy optimizmus? Csapata jelenleg a hetedik, azaz alsóházi folytatást érő helyen áll…
– Ez tény. Én mégis úgy vélem, a ZTE-nek a legjobb hat között, azon belül is a dobogó közelében van a helye. Öt mérkőzésünk lesz arra, hogy mindezt bizonyítsuk. Bár egyik riválisunk erősebb, mint a másik, ha maradandót akarunk alkotni, márpedig ez a célunk, akkor nincs mese, be kell verekednünk magunkat a felsőházba.
– Ha nem járnak sikerrel, katasztrófafilmet forgathatnak Zalaegerszegen?
– Az bizony tragédia lenne, nehezen tudnánk elszámolni a hetedik pozícióval. Hozzáteszem, ez a keret gyakorlatilag másfél éve együtt van, megoldott már nagy feladatokat, s ha a tavasszal összeszedetten futballozik, és kiadja magából a maximumot, nem lesz, nem lehet gondja.
– Ha már a keretet említette: nagy változások nem történtek a télen, ketten mentek, ketten jöttek: Szasa Ilics kapus és Igor Budisa középhátvéd helyére Bardi Gábor kapus és Szabó Zoltán középhátvéd érkezett. Halkan jegyzem meg, a legtöbb vetélytárs nem sajnálta a pénzét bevásárlásra…
– Nézze, én napi kapcsolatban állok a vezetőkkel, így tisztában vagyok a lehetőségeimmel. Ez az egyik magyarázata annak, hogy nem leptem meg az elöljárókat az ilyenkor szokásos listával. A másik meg az: nem is éreztem úgy, hogy erősíteni kellene, mivel a játékosállomány szerintem megfelelő.
– Akár arra is, hogy valami nagyot alkosson?
– Nagyot valószínűleg csak a Magyar Kupában tudunk alkotni, hiszen a bajnokságban jelenleg tizenhárom pontos lemaradásunk van a nemzetközi szereplést garantáló helyeket elfoglaló Ferencvároshoz és MTK-hoz képest – habár nem is olyan régen volt rá példa, hogy ekkora hátrányt behozzunk… Persze arra nem sok esély van, hogy megismételjük a tavalyi bravúrt, így kijelenthetem: számunkra inkább a kupa a fontosabb.
– Ha úgy vesszük, csupán három győzelem hiányzik a diadalhoz, igaz, az elsőt jövő kedden az Üllői úton kellene begyűjteniük…
– Az egyik legnehezebb ellenfelet csíptük meg, de nincs más választásunk, ha ünnepelni szeretnénk a sorozat végén, akkor a Fradi-pályán is nyernünk kell.
– Picit más: olvastam a ciprusi táborozást értékelő nyilatkozatát, amelyben úgy fogalmazott, "…Külföldön ma már igazi gladiátorképzés folyik, míg idehaza egyelőre az a téma, hogy sok pénz áramlik-e a magyar futballba vagy sem”. Tehát az volna a jó, ha Magyarországon is a "gladiátorok” kerülnének előtérbe?
– Hogy mi a megoldás, arról egyfelől oldalakon keresztül lehetne beszélni, másfelől nem hinném, hogy ez az én tisztem lenne. Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy itthon az elmúlt két évtizedben a felére esett vissza az igazolt labdarúgók száma, ezáltal kisebb a merítési lehetőség. Mondanom sem kell, külföldön más a helyzet, csúnyább kifejezéssel élve, ott a kulimunka az alap, és azokból válnak sztárok, akik ezt színezni tudják, gondolok itt például Zidane-ra, Raúlra vagy Ballackra. Cipruson megfigyeltem az egyik dél-koreai együttest, a játékosok megcsináltak két kemény edzést, majd rohantak a szálloda konditermébe. Akinek még volt kedve, az utána levezetésképpen futott egyet, és higgye el, akadtak ilyen "őrültek”. Másnap aztán kezdődött minden elölről, így ment ez két héten át, és ahogy elnéztem, mindvégig ugyanaz a dinamika, ugyanaz a lelkesedés jellemezte a futballistákat.
– Bezzeg mifelénk…
– Bezzeg mifelénk egy idő után eltompulnak, elfáradnak a fiúk, ezért is van az, hogy kupacsapataink nem bírják a kétfrontos helytállást, a szerda, szombat ritmust. Nyilvánvaló, a játékosok nincsenek felkészítve az ilyen jellegű igénybevételre. Nem szeretnék megbántani senkit sem, de a gondok már gyerekkorban kezdődnek. Nem vesszük észre, hogy a gyerek ül a számítógép előtt, rosszabb esetben narkózik, és eszébe sem jut, hogy a futballpálya közelébe menjen. Lám, évek óta arról megy a vita, hogy a magyar labdarúgásba sok vagy kevés pénzt ölnek, illetve hogy az állam támogassa-e a klubokat vagy sem. Hát persze az lenne a jó, ha sok pénzből gazdálkodhatnánk, no meg az, ha az állam is segítene. Leszögezem gyorsan: nem azért kell a pénz, hogy a játékosok, valamint az edzők fizetését felemeljék, hanem azért, hogy az utánpótlás körülményein javítani lehessen. Most figyeljen! Hogy a mi hotelunkban volt elszállásolva egy harmadosztályú orosz alakulaton kívül a CSZKA Moszkva egyik ifjúsági együttese, az semmi, a Torpedo Moszkva nyolc, hangsúlyozom, nyolc korosztályos gárdát edzőtáboroztatott Cipruson. Közben a magyar élvonal egynegyedének nem futotta arra, hogy külföldön készülhessen. Ezek után miről beszélünk?