Hatmillió forint a győztesnek

A Lombard FC Haladás, a ZTE FC és az MTK Hungária felkészüléséről szombaton már olvashattak, most a házigazdának tekinthető Debreceni VSC, a favoritnak tartott Ferencváros, és a másodszor a döntőbe került NB I B-s REAC csapatairól olvashatnak.Íme…"Prágában a csilláron is lógtak…” emlékeznek még az LGT egyik örökbecsűjének strófakezdő sorára? Akár Dombi Tibor, a Loki jobbszélsője is idézhette volna a fenti szövegrészt, végtére is a középpályás mondanivalójának lényege ezzel a néhány szóval is érzékeltethető. Persze, jövő időben, feltételes módban. Mármint, hogy vasárnap a terembajnokság fináléjának otthont adó Főnix-csarnokban még a világítótestekre is felkapaszkodnának a legelszántabbak, csak hogy nézői lehessenek az eseményeknek.

Családi vita a belépő miatt

"Legalább száz ismerősöm keresett a napokban, hogy segítsek valahogy jegyet szerezni nekik a döntőre – mondta Dombi Tibor. – Óriási a felhajtás a városban, szerintem húsz-huszonöt ezer belépő is elkelt volna. A jegyhiány a közvetlen baráti és ismerősi körömben is sértődésekhez, családi perpatvarokhoz vezetett, ami szomorú, más szempontból viszont örömteli, mármint hogy egy labdarúgó-eseményre ennyien kíváncsiak. Nekem egyébként a torna is újdonság. A proficsapatok részére éppen akkor lett kötelező a terembajnokság, amikor külföldre szerződtem, ez az oka, hogy eddig nem lehettem részese a versenynek. És az eddigi benyomásaim? Tetszik a sorozat, és ez a fajta kispályás futball is. Normál méretű pályán is születhetnek meglepetések, hát még itt! A reményeim szerint a Lokival megnyerjük ezt a bajnokságot, illetve abban biztos vagyok, hogy a csapat a végsőkig harcol majd a győzelemért.”
Tegyük hozzá: Balog Zsolt, a csapatkapitány, Böőr Zoltán és végső esetben Bajzát Péter nélkül. Ôk ugyanis nem állhatnak Szentes Lázár vezetőedző rendelkezésére, bár a szakember az utóbbi labdarúgót illetően amondó volt: "Bajzát sorsa legkésőbb vasárnap délelőttig eldől, elvileg köztünk lehet, de elképzelhető, hogy a gyakorlat mást diktál majd.”
Csapattársához hasonlóan a gárda kapusa, Sandro Tomic sem állt kötélnek a jósolgatást illetően.
"Soha nem fogadok, nem számolgatok és nem jósolok – utasította el a kérést a nyáron érkezett horvát kapus. – Itt mindenki győzni akar, motivációs szinten tehát nincs különbség az együttesek között, legyen az első- vagy másodosztályú. Mindegyik csapatot tiszteljük, de egyikőjüktől sem félünk. Szenzációs élmény lesz ilyen várakozás után futballozni. Kapusként nehéz dolgom lesz, a palánkot ugyanis nem lehet megszokni, az bármikor megtréfálhatja az embert. Egyébként a szívemhez nőtt ez a sorozat. Az NK Zagreb játékosaként már részt vettem egy műfüves minitornán, de ez a bajnokság egészen különleges élményt nyújt.”

Az elszántság bajnokai

Nincs jelentősége annak, hogy melyik csapatokat sorsolták mellénk – állították egybehangzóan a ciprusi Larnacában edzőtáborozó ferencvárosi játékosok és edzők, amikor tudomásokra jutott: vasárnap Debrecenben előbb a B-jelű hármas csoportban a DVSC-vel és a Lombard FC Haladással kell mérkőzniük a továbbjutás reményében. Az FTC-nek ugyanis minden mérkőzésén, minden egyes rivális ellenében győzelemre kell játszania, hangzott az általános érvelés, és Garami József szakmai igazgató ezt a következőkkel egészítette ki: "Cipruson nagyon jó körülmények közepette készülhettünk a bajnokságra. Magam is kíváncsi vagyok arra, mire lesz képes csapatom a kispályás torna hatos döntőjében. Természetesen minden elkövetünk a minél jobb szereplésért.” Szűcs Lajos, a zöld-fehérek kapusa arról beszélt, hogy már csak azért is szívvel-lélekkel kell küzdenie a gárdának, mert várhatóan rengeteg szurkoló kíséri el őket, míg Lipcsei Péter csapatkapitány azt emelte ki, hogy az előző években mindig dobogóra lépett a Ferencváros, ám győznie még nem sikerült: "Itt a nagy lehetőség, ezúttal mi szeretnénk ünnepelni a döntő után!” A gárda szerb védőjátékosa, Dragan Vukmir ugyancsak roppant fontosnak tartja a teremgyőzelmet, és elsősorban abban bízik, hogy jó néhány technikás futballista található az FTC keretében, nekik pedig kifejezetten fekszik a nagy tétre menő kispályás játék. "Mivel szeretem a forró hangulatú fellépéseket, nagyon várom a debreceniek elleni meccset. A Főnix-csarnokban csodálatos hangulatra számítok.”
A selejtezősorozat gólkirályainak egyike, a brazil Leandro mindehhez már csak annyit tett hozzá: "Azt hiszem, Dunaújvárosban bebizonyítottam, hogy menynyire imádok teremben játszani. Ott elsőként végeztem a mesterlövészek között, és ez annyira földobott, hogy ezúttal is én szeretnék a legtöbbször az ellenfelek kapujába találni. Bár ennél is fontosabb: nekünk kell megszereznünk az első helyet.”
A fentiekből is kitetszik, a ferencvárosi futballisták már jóval a torna előtt bajnoknak számítanak. Az elszántság bajnokai ők!

A kapus óriási akaratereje

Már nem is csoda az, hogy az NB I B-s REAC bejutott a Borsodi Terembajnokság döntőjébe. A kék-sárgák egy évvel ezelőtt is kvalifikálták magukat a legjobb kispályás csapatok közé. Idén a dunaújvárosi selejtezőből kerültek a fináléba, mégpedig úgy, hogy az Újpestet, a Diósgyőrt és a Dunaferrt előzték meg. A továbbjutásuk izgalommentes volt, mert a második kör után már minden eldőlt. A sikerben nagy szerepe volt Szentpéteri Viktornak, aki kiemelkedően védett a mérkőzéseken. A kapus szerint Debrecenben is lehet esélyük a sikerre. A kapuson kívül persze nagy részt vállal a sikerekből Véber György vagy éppen a Dunaújvárosban két gólt szerző Nyerges Krisztián.
"Már nem sorolnak minket az ismeretlen csapatok közé –kezdte a kapus az esélylatolgatást. –Szeretnénk jól szerepelni a döntőben is, ha már idáig eljutottunk, nem akarunk logó orral hazatérni. Szeretnénk továbblépni a csoportból ezúttal is. Azzal természetesen tisztában vagyunk, hogy a Zalaegerszeg és az MTK ellen nem lesz könnyű dolgunk, de úgy gondolom, hogy ez még így is a könnyebb hármas.”
A kapus tehát bizakodva várja a küzdelmeket, de nála is nagyobb a bizonyítási vágy társában, a súlyos műtéten átesett Kövesfalvi Istvánban, aki szintúgy lehetőséget kaphat a védésre a REAC csapatában:
"Egyelőre csak egy meccset tudok vállalni, de annyira biztos beszállok majd –mondta a kapus, aki a közelmúltban nagyon komoly alhasi műtéten esett át. –Szentpéteri Viktor érthetően most jobb formában van, mint én, és bízom benne, hogy vele megnyerjük a tornát. A kispályán nincs nagy különbség a csapatok közt, a mi együttesünknek pedig fekszik is ez a játék. Többen szerepelnek különféle teremcsapatokban a keretből, velük sikeresek lehetünk. Tíz évvel ezelőtt még én is tagja voltam a magyar kispályás válogatottnak. A siker sokat segítene nekem a gyógyulásomban de már az is nagyon jó hír, hogy valószínűleg nem kell újabb műtéten átesnem, vagyis szépen javul az állapotom.”