Hátország - Fitos József még mindig vár a kispesti hívásra

De nem tagadta meg önmagát, véleményt formált mindenről és mindenkiről, ami persze nem okozott osztatlan örömet a futballtársadalomban. A többit már tudjuk. Kispestről távozott, majd rövid szünet után ismét edzői munkát vállalt. Január 13-tól az NB II-es Ózd csapatát irányítja.– Ózdon is meg lehet váltani a világot? – Remélem nem cinikusan kérdi, mert élmény itt dolgozni. Megfordultam már néhány helyen, de Ózdon érzem először, hogy ideálisak a feltételek az eredményes munkához. A játékosok tudják, mennyit érnek, mindenkinek reálisak az igényei, nem repkednek a százmillió forintok, még azt is mondhatnám, alázattal áll hozzá mindenki a munkához. Tudja milyen fontos ez a szó? Én ezt megtanultam a Honvédnál. – Lesz, aki majd azt mondja, Fitos "fényezi magát” a harmadosztályban…– Hogy ki mit mond vagy gondol rólam, az soha nem érdekelt. Az a fontos, amit én érzek, márpedig most azt érzem, hogy remek döntés volt Ózdra szerződnöm. Tudom, milyen az, sztárocskáknak kikiáltott vagy filléreket érő külföldi futballistákkal harcolni. Nézze csak meg, mi történt a Honvédnál. Akár elégedett is lehetnék, hiszen azokat a játékosokat küldték most el, akiket én már korábban szerettem volna meneszteni. – Haraggal gondol a Kispestre?– Hogy kérdezhet ilyet? A Kispest olyannyira fontos nekem, hogy eszemben sem volt feljelenteni a klubot. Pedig papíron még mindig én vagyok a Honvéd vezetőedzője.– Na ne vicceljen…– De hát ez az igazság. Én nem kaptam felmondólevelet, mi több, nem is rendezték a közös pénzügyeinket. Úriember vagyok, így nem rohangálok jogorvoslatért, csak várom Kiss Zsolt társtulajdonos telefonját, hátha eszébe jut, hogy megegyezzen velem. – Már letett arról, hogy megszerezze az A-licencet?– Dehogy tettem! Az lenne a legszebb, ha Kiss László mellett ülhetnék az iskolapadban. Csak hát fogalmam sincs, hol vagy mikor kell jelentkezni.– Meddig akar Ózdon dolgozni?– Ameddig jólesik, és ameddig látnak bennem fantáziát. Le a kalappal az ózdi vezetők előtt, akik minden feltételt megteremtenek ahhoz, hogy nyugodtan dolgozhassunk. Egyelőre tizenhét játékosom van, de még igazolunk. Lehet, hogy idekerül Stefanov István, aki annak idején a Csepelben játszott az NB I-ben, most harmincnyolc éves, talán tudna segíteni. Ötödikek vagyunk, de nem kizárt, hogy kiharcoljuk a feljutást. Tudja rólam mindenki, hogy maximalista vagyok, itt sem adom alább.