– Az alapszakaszt négy egymást követő vereséggel zárta a csapata, miután kiderült, sem feljebb, sem lejjebb nem léphet a tabellán. Rontott ez a hangulaton?
– Nekem az volt a legfontosabb, hogy négy fordulóval az első szakasz vége előtt biztossá tettük a harmadik helyet – válaszolta a Nemzeti Sportnak Oliver Vidin, a férfibajnokság negyeddöntőjében az Egis Körmendet 3–0-val kisöprő, tavalyi ezüstérmes NHSZ-Szolnoki Olajbányász 47 éves szerb edzője. – Ezután elkezdtünk különböző taktikai és egyéb variációkat gyakorolni a rájátszásra. Ennek ellenére is nyerni akartunk ezeken a meccseken, de nem mindenáron, motiváltak voltunk, ám az új elemek beépítése, megvalósítása éles helyzetekben fontosabb volt, mint az eredmény.
– Az ön által említett újdonságokat már alkalmazták a Körmend elleni negyeddöntőben?
– Igen, és többnyire működőképesnek bizonyultak. Védekezésben is, de főként támadásban új figurákat tanultunk, és végre is tudtunk hajtani ezen a három összecsapáson. Sok pontot dobtunk, mindhárom meccset kontrolláltuk. Az üres helyzeteinket nem a legjobb százalékban értékesítettük, de ezen lehet javítani.
– Elégedett volt a csapattal? Sokan szorosabb párharcra számítottak.
– Igen, többnyire. Akik azt gondolták, hogy ez a csata kiegyenlítettebb lesz, azok nem értenek a kosárlabdához. Őszintén mondom, tényleg sokszor nehéz megjósolni egy-egy meccset, de én speciel söprésre számítottam. Nem tudom, mások mi alapján ítélik meg a csapatomat, de ismerem a játékosaimat, akiknek a képességeivel én vagyok a leginkább tisztában, s tudom, ha betartják a taktikát, akkor milyen játékot nyújthatunk. S hogy jelenleg a bajnokságban nincs olyan ellenfelünk, akit ne győzhetnénk le, függetlenül attól, hogy itthon vagy idegenben játszunk.
– Ön már egy, a jelenleginél gyengébb kerettel az előző idényben, amikor Magyar Kupát nyert és a bajnoki döntőben egyszer elkapta a Falcót, bizonyította, a rájátszás más kávéház, s hogy ebben a műfajban igen jártas.
– A playoffban mindenkinek a legjobbját kell már nyújtania, erre készítem fel a csapatot, ki lehet kapni egyszer vagy kétszer, de a lényeg, hogy a párharcból mi jöjjünk ki győztesen.
– Mit gondol a másik három párharcról, a Falco, a Paks és a ZTE 3–1-es sikeréről?
– Nem foglalkoztam velük, arra koncentráltam, hogy mi mielőbb befejezzük a saját negyeddöntőnket és minél többet készülhessünk az elődöntőre, emellett, hogy meggyógyuljanak a betegséggel küzdő játékosaink. Hétfőn tudtuk meg, hogy a Pakssal találkozunk, azóta csak vele foglalkozunk.
– Mit vár a Paks elleni párharctól, amelyben a tolnaiaké a pályaelőny?
– Nekem az a véleményem, hogy a playoffban nem számít annyit a hazai pálya, mint sokan feltételezik. Nem hinném, hogy igazi aranyvárományos lehet egy csapat, ha nem képes idegenben is győzni. Mi és az ASE is olyan gárda vagyunk, amely az ellenfél csarnokában is tud nyerni. Nem a pályaelőny dönti el ezt a csatát, inkább az, ki tud jobban felkészülni a másikból, jobban betartani a taktikát, jobb döntéseket hozni a kulcspillanatokban.
– A két alapszakaszmeccset érdemes egyáltalán figyelembe venni az esélylatolgatásnál? Pakson súlyos vereséget szenvedtek (110–77), Szolnokon úgy nyertek simán, hogy Lukács Norbertet a 15. percben kiállították…
– Nem kell és nem szabad ezekből kiindulni. Mi egy belga túra után, keveset készülve, sérültekkel és betegekkel mentünk Paksra, itthon pedig már a félidőben 25 ponttal vezettünk… Fizikailag kemény, gyors tempójú meccsekre számítok, szeretnénk mielőbb lezárni a párharcot, hogy több idő legyen a döntőre összpontosítani, de a lényeg, hogy megszerezzük a három győzelmet, mert hiszem, hogy így lesz.
– A napokban kinevezték a szlovák férfiválogatott szövetségi kapitányának…
– Már korábban is tárgyaltunk a szövetséggel, akkor a horvát Aramis Naglicot nevezték ki, most viszont ismét engem kértek fel, és boldogan mondtam igent. Szép és nehéz feladat lesz eredményt elérni, de állok elébe.