Pau Gasol és társai gálát varázsoltak a Némethék elleni meccsből

A pályán lévők közül a legnagyobb sztár, a Los Angeles Lakers játékosa, Paul Gasol kezdte meg a pontgyártást a világbajnok spanyol csapatnál, majd egy büntető után Sitku Ernő hármasával jelezte, a magyarok is ott vannak a pályán. A Lakers játékosát azonban ez nem igazán érdekelte, már a 8. percben túljutott a 10 ponton – és ekkor már 19–10-re ment a spanyol válogatott.

Nem csoda, hogy Mészáros Lajos szakmai igazgató időt kért, mivel a spanyolok 4:22 perc alatt egy 14–4-es rohammal alaposan elhúztak.A mieink roppant sokat szabálytalankodtak, az első negyed végén majdnem háromszor annyi személyi hibát gyűjtöttek, mint a világbajnokok (8 nálunk, 3 náluk), ennél nagyobb problémát jelentett azonban, hogy pontok tekintetében épp dupla annyit termeltek Navarróék, mint Benczéék (26–13).

A második tíz percben aztán még nagyobb sebességi fokozatba kapcsolt a világbajnok: az elején ugyan Lóránt még beszórt egy triplát, de aztán öt percig semmi, csak spanyol pont. Abból viszont rengeteg, szám szerint 18, elsősorban Marc Gasolnak köszönhetően.

A félidő utolsó néhány percére azért egy kicsit összekapta magát a magyar válogatott, és Németh vezetésével megdobta ebben a negyedben is a 13 pontot – igaz, a spanyolok ezúttal 28 egységig jutottak ugyanebben az időszakban.

A hajrá ára volt, hogy az addig három asszisztot is kiosztó Bencze Zoltán beszedte a negyedik személyi hibáját is. A szünetben tehát 54–26-os spanyol vezetéssel fordultak a csapatok és az eredményt, no meg a játékot látva, a házigazdáknak a nagyszünet után a legfontosabb az lehetett, ne sérüljön meg közülük senki.

A spanyol játékosok azonban nem így gondolták, és ez alkalommal is állva hagyták a mieinket – Pau Gasol megint bevágott öt pontot, miközben a mieink 3:18 percig nem óhajtottak a gyűrűbe találni.

A magyar csendet végül Simon két értékesített büntetője törte meg. E műfajban a 75 százalékos pontosság (3/4), messze a magyar válogatott legjobb mutatója volt, lévén ekkor mezőny- és hármas-kísérletek terén gyatrán teljesített a csapat: 5/16…

Öt perc után már 41 pont (!) volt a különbség a két válogatott között, igaz az utolsó két és fél percet követően a magyar válogatott elmondhatta: ennyi ideig nem tudott pontot szerezni ellen a világbajnok spanyol csapat, miközben faragtunk hat egységet a hátrányból. Apró magyar siker.

Az utolsó tíz percnek 79–36-ról mentek neki a felek és ez is a – sajnos – már megszokott forgatókönyv szerint zajlott: Mészáros Lajos csapata a negyed felét átengedte a spanyoloknak, akik nem voltak restek termelni a pontokat, így a két csapat között a vége előtt 6 perccel kialakult a félszáz pontnyi különbség (86–36).

A spanyolok az utolsó percekben is találtak maguknak célt, amiért küzdhetnek, jelesül, hogy száz fölött zárnak-e, vagy sem, miközben nálunk ugyanez nem működhetett a fényévnyi távolságra lévő félszáz ponttal. A házigazdák elképzelése végül fél perccel a vége előtt megvalósult – Garbajosa duplájával 101-re ugrottak -, Sitkuék viszont megrekedtek 45 pontnál.

A spanyol válogatott összességében a játék minden elemében felülmúlta a magyar csapatot, amely rendkívül sok hibával, és pontatlanul játszott. Ennek ellenére a mérkőzésből lehet és kell is profitálni, és a cél egyértelmű: jövőre a mostani beugrásért cserébe hazánkba látogató spanyoloktól hazai pályán jóval szorosabb meccset vívni.