Kétnegyednyi varázslat után a taktika diadala a Saku-csarnokban

A kezdet kezdetén ugyan az észtek uralták a játékot, ám szó sincs arról, hogy villámrajtot vett volna a vendéglátó. A 3. percben ugyan 7-3 állt a táblán, ez azonban semmit sem jelentett, Sztojan Ivkovics tanítványai még az első felvonásban ötpontos előnyre tettek szert (11-16). Különösen Simon Balázs és Németh István volt elemében, mindketten eredményesen dobtak középtávolról és a hárompontos-vonalon túlról egyaránt.

A mieink a 14. percben már tíz ponttal jártak előrébb, a jelzésértékű differenciáról Molnár András egy zsákolással gondoskodott. Másik bedobónk, az egerszegi Kámán Tamást is elkapta a gépszíj, gyors egymásutánban kétszer is megmutatta, milyen is egy remek ütemben eleresztett, hibátlan távoli kísérlet.

A második negyed végén tanácstalanná vált a balti kollektíva, a 18. percben a csapatkapitányi karszalagot viselő Németh István remekbe szabott triplájával már húsz pontra hízott a két csapat közti különbség. Tiit Sokk, az észtek kapitánya a szünetben biztosan apait, anyait beleadott, hogy lelket verjen tanítványaiba, de nem lehetett könnyű dolga, mivel a 18-36-os állás hazai szemmel mindenképpen nyomasztóan festett az eredményjelzőn.

Az észtek mindent megtettek a felzárkózásért a fordulás után, de a hazai mester valamennyi taktikai húzására volt válaszlépése Sztojan Ivkovicsnak. A szakadéknyi különbség a zárófelvonás előtt ugyan tovatűnt, de azért így is tekintélyes volt Simon Balázsék előnye.

A hajrában felpörgették a játékot a vendéglátók, igyekeztek minél hamarabb dobással befejezni támadásaikat, de a labda a kritikus helyzetekben leperdült a gyűrűről, és a lepattanókat rendszerint a mieink kaparintották meg. A végjátékban biztosan őrizte az előnyt az Ivkovics-csapat, amely érett játékkal, teljesen megérdemelten nyert. Ebből a sikerből lehet erőt meríteni a folytatása, az augusztusi Európa-bajnoki pótselejtezőkre.

GY. B.