Meccsnull, avagy a finnek döntenek a sorsunkról

De nézzük, hogy valósulhatott meg ez a furcsa szituáció!

Sejteni lehetett, hogy e jelenetsort gyorsan látni fogjuk: a találkozó elején Ujhelyi kapott méretes blokkot Dydektől. Meglepetés? Csöppet sem az. A "mi" centerünk szinte eltörpült az "ő" centerük mellett. Az előbbi 191 centire nőtt, az utóbbi 213-ra. Nem mindegy.

Szóval Dydek-"sapkával" indult. A lengyel oldal bizonyára elégedetten csettintett, mondván, ezért vártuk annyira a mi, Egyesült Államokból érkező Margónkat.

Mi viszont másban bíztunk, mondjuk, sokkal pontosabb akcióbefejezésekben. Bibrzycka, a lengyelek ásza (Dydek mellett persze) vetett véget a már-már kínossá váló bakiparádénak, miközben hazai oldalon sokáig senki sem volt hajlandó követni Csernyt, azaz feliratkozni a pontlistára. A pécsi Fegyverneky büntetője törte meg a jeget, ám Bibrzycka sem volt rest, s percek alatt nagyobb hasznára volt csapatának, mint a felek lengyelországi meccsén. Tízpontos előnyt harcolt ki magának a látogató, és a különbség egészen addig nem is csökkent, amíg bele nem kezdett a baranyai mezőnyduó. Előbb Károlyi, majd Fegyverneky villant, két pontra felhozva ezzel Magyarországot. Ami Dydeket illeti, a WNBA-ből "kikért" óriás félelmetes hírnevéhez méltón tette a dolgát: a pontok és a lepattanók mellett a blokkokat is gyűjtötte szép számmal. Persze a recept ismert volt a magyarok számára: középtávoli kosarakkal kellett operálni, és Csernyék többször túl is jártak a center eszén, így Papp találata már magyar vezetést eredményezett (30-29).Csak hát, ugye, Bibrzycka. Vele nem igazán bírtunk. Már a harmadik felvonás krónikájához tartozik, hogy megszerezte Lengyelország első (aztán nem sokkal később a második) hármasát. Kissé tanácstalannak tetszett ekkortájt a Sterbenz-együttes, és alighanem így érezte ezt a kapitány is, aki egy kis beszélgetésre invitálta maga köré a kosarasait. "Elrontott dobások, visszaszerzett labdák" - ez volt a mieink mottója a záró negyed első perceiben, miközben folyamatosan a kritikus hárompontos határon mozgott a különbség. Újra Fegyverneky (aki alighanem a magyarok legjobbja volt ezen az estén) tett sokat a hátrány eltüntetéséért, s négypontos akcióját - a fault ellenére bedobta a triplát - követően 59-59-et mutatott a tábla.

Kevéssel a befejezés előtt kiszállt a "legnagyobb lengyel", ám Dydek hiánya nem gátolta meg Bibrzyckát abban, hogy ziccerig cselezze magát. Négy pont, oda. Tizenkét másodperc volt vissza, amikor Cserny ellen ítéltek személyi hibát, ami két büntetőt ért a hazaiaknak. Az ifjú erőcsatár hős volt a finnek ellen, ám ezúttal mintha visszafogottabb lett volna. Szóval: két dobás. Az első kimaradt. A második bepottyant. Három pont. S minekutána a lengyelek tarsolyában sem maradt már semmi, a 61-64 a végeredményt jelentette.

Kezdhetünk számolgatni. No és nem árt, ha babusgatjuk kicsit a finn "rokonokat".

Elégedett az eredménnyel valamint saját játékával?
Fegyverneky Zsófia:
Ami az eredményt illeti, előre kell nézni és Finnországban jobban meg kell vernünk a finneket, mint ahogy a lengyelek teszik ezt otthon, de nekik lesz anynyi helyzeti előnyük, hogy tudják, hogy mi mit játszottunk Finnországban. A játékomról annyit: sajnos az első félidőben voltak hibáim a védekezésben. A szünet után a dobásaim bementek, és ennek a csapatnak az az erőssége, hogy mindig van valaki akinek "sül a keze".

Mi döntött?
Sterbenz Tamás:
Sajnos puhán védekeztünk, így aztán érthető, hogy nem volt ritmus a támadásainkban sem. A 213 centis Dydek óriási erőpróba elé állította a védekezésünket.

>