Egy meccs dönt a bajnoki aranyról

A hazai pályán egyébként veretlen debreceniek - erre az egy alkalomra - prolongálták volna a vizitálók számára szomorú szériát, hiszen akkor a döntő ötödik összecsapásán megpróbálhatnák megtörni a vendégeket sújtó átkot. A hosszú menetelésben mindenesetre nagyon megcsappant a két keret. A Vadkakasoknál ezúttal hátsérülése miatt Bukva maradt ki, de a combját fájlaló Horvat játéka is kétséges. Ô mindenesetre melegít a többiekkel, azaz vállalja, nem úgy a másik oldalon a harmadik összecsapást is kihagyó Monroe, illetve Pavlík. Ráadásul Mészáros állapota is messze van a tökéletestől, úgyhogy van probléma jócskán, ám Zsoldos András így is húz egy merészet: Czigler a kispadon kezdi a mérkőzést. Igaz, ezúttal az Atomerőműnek van kevesebb veszítenivalója, hiszen a paksi gárda hazai pályán még egyszer megpróbálhatja, míg a Debrecen (félig-meddig a teniszből kölcsönvett kifejezéssel élve) a döntőben maradásért játszik.

És ez meg is látszik az első percekben, hiszen Smith duplájára öt hazai pont érkezik válaszul. Pontosabban öt Lee-pont, vagyis már ekkor érezhető, hogy a Vadkakasok amerikaija nagy formában van. Az ASE kapaszkodik, és Sitku vezérletével sikerül is felzárkóznia, aztán Smith szintén elkapja a fonalat, de szükségük is van erre a vendégeknek, hiszen a megállíthatatlan Lee vezérletével nagyon szalad a debreceniek szekere. Az első negyed végén hét pont a pályaválasztó előnye, ám a folytatásra már érkezik Czigler. Hamar összeszorgoskodik nyolcegységnyit, azonban mégsem örülhet felhőtlenül Zsoldos mester, hiszen a mezőny legmagasabb emberének neve mellett már három személyi hiba áll. Így természetesen visszafogottabban kosarazik az ASE-tábor Lacikája, és ötpontos debreceni előnynél (37-32) vonulhatnak nagyszünetre a csapatok.

A fordulás után aztán percekig csak egy csapat van a pályán. Szendrei és Lee találataival pillanatok alatt szakadéknyi lesz a különbség (42-32), ám a paksiak szerencséjére jön Mészáros, és az addig kosár nélkül álló irányító hamarjában összeszorgoskodik öt pontot. Czigler is újra a fedélzeten, így gyorsan elolvad a hazai előny, 46-nál már újra együtt vannak a felek. Horváth Imre megpróbálja rendezni a sorokat, és úgy tűnik, sikerrel jár, merthogy újra meglép a Vadkakasok, a faultproblémákkal küszködő Czigler mellett egyre jobban érvényesülnek a hazai centerek. A záró felvonás előtt így is mindössze két ponttal vezet a Debrecen, ám a vendég kilences neve mellett immáron négy személyi hiba áll, sőt a 31. percben ki is pontozódik az ASE toronydaruja, egyszersmind védekezésének oszlopa. Ezután már sokkal szabadabban játszhatnak a palánk alatt a vendéglátók, és el is húznak: talpon az egész csarnok! A hangulaton csak javít, hogy öt perccel a vége előtt Sitku számára is véget ér a meccs, így sima is lehetne a végjáték, de Szendrei fölösleges sportszerűtlen hibája után még egyszer vissza tud kapaszkodni a Paks. Igaz, kiderül, ez már csak fellángolás, mivel a végjátékban a vendégek nagyon nehezen szereznek kosarat, és így, lássuk be, nehéz csökkenteni a különbséget. Nyer a Debrecen, azaz nyolcadszorra sem szakad meg a hazaiak nyerő sorozata.

Vasárnap minden eddiginél feszültebb meccs vár az aranyéremért harcolókra, és akár az is dönthet a bajnoki cím sorsáról, hogy a sérültek közül ki vállalja a játékot.

A három győzelemig tartó bajnoki döntő állása: 2-2
Következik: az ötödik mérkőzés, vasárnap, 18.00., Atomerőmű-Debrecen

---- Mestermérleg

Horváth Imre, a Debrecen edzője: - Hatalmas pozítivum, hogy agresszív volt a védekezésünk, olyan, ahogy azt megbeszéltük. A harmadik negyedben volt egy kisebb hullámvölgyünk, amit sikerült átvészelnünk a cserejátékosok segítségével. Ha végre egyszer úgy játszunk Pakson, ahogy itthon, akkor nem leszünk esélytelenek vasárnap.
Zsoldos András, az Atomerőmű edzője: - Ismét szoros meccset játszottunk Debrecenben, sok-sok apróságon múlt, hogy a házigazda nyert. A lepattanószerzésben feltétlenül javulnunk kell, egyébként nem történt semmi különös: a hazai pálya előnyeit élvező Vadkakasok hozták a meccset. Nincs más dolgunk, vasárnap győznünk kell!

Patrick Lee: - Bár végig szoros volt az eredmény, úgy érzem, a meccs nagy részében a mi akaratunk érvényesült. Örülök, hogy végre én is elkaptam a fonalat, és pontjaimmal is hozzá tudtam járulni a sikerhez.

Lóránt Péter: - Lélekben összeszedtük magunkat, és újfent agressszíven kosárlabdáztunk - ez döntött.

Szendrei József: - Mi akartuk jobban a győzelmet, itthon nem kaphatunk ki - ez volt a mottónk. Óriási fegyverténynek tartom, hogy hazai pályán százszázalékosak tudtunk maradni. Köszönet ezért edzőinknek, játékostársaimnak és a közönségünknek egyaránt.

Tóth Gábor: - Az akarat és a szív diadala volt. Legutóbb Pakson a félidőig játszottunk csak jól, ígérem, vasárnap végig jók leszünk, és megnyerjük a bajnokságot.

Puskás Artúr: - Igazi csapatmunka volt, remekül sikerült pótolnunk két sérültünket, Bukvát és Horvatot.

Robert Thomson: - Tudtuk, hogy nyernünk kell az életben maradáshoz, és nagy akarással kiharcoltuk a fontos győzelmet. Megmérettük magunkat az ULEB-kupában, az idény során három, különböző stílust képviselő edző irányította a csapatot, ezután csoda lenne, ha megnyernénk a bajnokságot. De én bízom a csodában.

Czigler László: - Eddig mindenki győzött hazai pályán, reméljük, vasárnap sem szakad meg ez a hagyomány.

Sitku Ernő: - Sajnos ma rövidnek bizonyult a kispadunk, és sajnálom, hogy lassan olyan lesz a játék, mint egy vízilabdameccs…

---- Do you speak English?
Ha nem, nem lehetsz edző Hungarian élcsapatnál. Mert ez very important. Már hogy beszélj Englishül. Tudniillik azért, mert rengeteg külföldi player játszik nálunk. Amikor körbeállnak a time outnál, ha felnézel a mágnestábláról, minden második arc külföldié. Van American - leginkább onnan importálunk -, kanadai, horvát, francia, ugandai szlovák. Van magyar is, de azok többségéről ritkán kerül le a dress.

Azaz, amikor a magyar gold medal a tét, voltaképpen azon múlik minden, hogy kinek a légiósa nyújt jobb teljesítményt. Legalábbis első ránézésre.

A debrecenieknél például a first félidőben a 37 pontból csupán hármat szórt hazai kéz, amúgy Lee és Anzulovic villogott, a paksiaknál még Czigler javított a mérlegen ilyen szempontból.

Annyi elismerés persze jár a külföldieknek, hogy azért hajtanak, really keményen, utolsó leheletükig, kvázi itt nem érvényes az a régi laurenczi megállapítás, miszerint a honosított szlávokból álló osztrákoknál "addig nem várható, hogy dolgozzon valamiféle csapatszellem, amíg a csatakiáltásnál raz-dva-tri a beszámolás…"

Esetünkben legalább ez többnyire magyarul megy, a mi good légiósaink is kiabálják: "Debrecen!" (még az utcára is kihallik, midőn izzítják magukat az öltözőben, a találkozó előtt fél órával). Aztán persze váltanak angolra, a trénerek már nem a védekezés keményebbé tételét kérik, hanem defense-ről beszélnek, jóllehet a mondatalkotás és a kiejtés finoman fogalmazva még nem jár shakespeare-i magasságokban.

Az megint más kérdés, hogy amikor igazán élessé vált a game, akkor éppenséggel a magyarokon múlt sok, mi több, szinte minden. Elvégre ott fordult végleg a debreceniek felé a meccs, amikor Szendrei zsákolt, Czigler pedig kipontozódott - és attól fogva a Vadkakasok victoryja egy pillanatig sem lehetett kérdéses. Annak ellenére, hogy ott a 72-ből 60 pointot a külföldiek szereztek, míg a paksiaknál a magyarok inkább domináltak.

Meglehet, ezért kell visszamenniük játszani a Danube partjára (mielőtt nagy biztonsággal félreértenék e megállapítást: ez nem a magyarok kritikája).

Aztán hogy Sunday melyik team lesz a better, az már igazán apróságokon múlik majd - a legkevésbé azon, hogy melyik edző mit tud mondani a legforróbb pillanatokban, még ha tudjuk: ilyen szituban igazán hatékonyan beszélni a megannyi nációnak még Sékszpír Vilmos sem tudna.