Ez már egy harciasabb kakas!

Horváth Imre nem tűnik idegesnek. Mint elárulja, csapatával annak ellenére megnézette a döntő első meccsének felvételét, hogy többen óva intették, az a másfél óra több mint önsanyargatás, egyenesen mazochizmussal ér fel. Aki esetleg nem tudná, nagyon nem ment a Vadkakasoknak a paksi derbin. Ami pedig a taktikát illeti, a keretből ezúttal Anzulovic marad ki, ott van viszont Thomson, az amerikai játékos, ellensúlyozandó az ASE-centersor fölényét. A hazaiak edzője húz ennél merészebbet is: klasszikus irányító nélkül küldi csatába az övéit.

No, akkor lássuk, hogyan alakul a sportág történetének első debreceni döntője! Kezdetben nem úgy, ahogy azt a házigazda elképzeli. A pontokat nem, a személyi hibákat ugyanakkor gyűjtögeti a házigazda, az első öt faultot a fehér mezesek ellen fújják be a sporik. A túloldalon Sitku mutat be csuda dolgokat, és a vezérletével elért 10-2-es roham elegendő ahhoz, hogy lépéselőnybe kerüljön az Atomerőmű. Már ekkor látszik, hogy ez sem lesz kosárshow (Pakson 118 pontig jutott a két gárda), ha lehet azt mondani, fele olyan gyorsan haladnak előre a felek, mint egy normál bajnokin. Persze, a finálé más kategória, és a győztes aligha bánja majd, hogy pontatlanabbak a dobások. Nem hétköznapi az sem, hogy Lee, a hazaiak ásza a 17. percben avatja csupán fel a gyűrűt, igaz, az első kosara meseszép: labdát szerez, kicselez két paksit, majd ziccert dob. Egy minutummal később beesik az első tripla is, azt a túloldal légiósa, a cseh Pavlík jegyzi.

Egy pont itt, majd egy ott, meglépnie egyik alakulatnak sem sikerül. Nem jön rosszul a Vadkakasoknak, hogy a szlovén Horvat - aki mellesleg ragyogó pályafutása során nyolc bajnoki aranyérmet gyűjtött be - két triplával nyitja a harmadik felvonást, és minthogy Lee álompasszát pontokra váltja Szendrei is, hategységnyivel elhúz a házigazda. Nem jelentős különbség - máskor. Ezúttal nagyon is számottevő. Főleg, hogy a 26. percben elszakad a cérna Zsoldosnál, aki egy, a debreceni kispad előtt lezajló jelenetet értelmez másként, mint Vígh, illetve Benczur urak. Nem meglepő, a vendégtréner az Atomnak adná a labdát, a szürkeruhások inkább a Debrecent favorizálják, a nyakkendős szakember pedig majd felrobban dühében a technikaija után.

Aztán robban a csarnok is. Horvat tíz évvel ezelőtti önmagát idézi (csak a rend kedvéért: nyert ő KEK-et a Ljubljanával), és amikor betalál Lee is, tíz pont fölé nő a hajdúsági előny. Bukva gyorsan kiszáll, négy-négy hibánál áll Lee és Szendrei is, ám mégsem emiatt főhet leginkább a hazaiak feje. Ridl a debreceni bajok okozója, az ASE horvát erőcsatára. Két hármas, majd egy dupla a piros ötös termése, és minthogy a túloldalon továbbra is csak Horvat eredményes, hat pontra zárkózik fel az alapszakaszgyőztes. Feszült a meccs, ha ezt eddig nem említettük volna, telis-tele apró kis szurkákkal, reklamálásokkal. Monroe érzi úgy, hogy több kell, kétszer is egészen ziccerig repül, és nem marad el a jutalom, 65-61-nél ismét látótávolságon belül az Atomerőmű. Három perc van vissza, és hihetnénk, megremeg a debreceniek keze. De nem. Tóth két büntetője, majd Lee ziccere kincset ér a Vadkakasoknak. Írhatnánk azt is, hogy aranyat, ám az még messze van. Nagyon, de nagyon messze.

A három győzelemig tartó bajnoki döntő állása: 1-1.

---- Akkor már inkább a Fásy-mulató. Legalábbis ezt gondolta az ember az első félidőt követően. Rémségek kicsiny boltjává változott a debreceni kosárcsarnok két teljes negyed erejéig. Mindent el lehetett adni, aminek nem volt köze a kosárlabdához. Leginkább a labdát. Rossz passz, rossz helyezkedés, botrányos dobások. Amiben az a bosszantó, hogy ezek a játékosok néhányszor bizonyították, igenis tudnak kosárlabdázni. Más az, amikor valaki olyasmivel próbálkozik - előadóművészet -, amihez semmi köze.
Mindegy, hagyjuk.

Itt az első félidő annyiban volt érdekes, hogy előbb csak megbolygatta, majd szép fokozatosan szétcincálta az idegrendszereket. Ha ugyanis tudom, hogy tudom, de nem tudom megcsinálni - az kiborító. Mindez egy edző számára még inkább az - elvégre ő ömlesztve kapja. Látja azokat, akik tehetségüknek hála kiharcolták a finálét, és hogy most semmi sem működik. Aztán amikor a labda nem megy a kosárba, szép fokozatosan minden fontosabbá válik a kosárlabdánál. Kétes szituáció akad bőven ebben a játékban, ha meg nincs játék, akkor szinte annak látszik mindegyik összecsattanás. A bíró meg teljesen megfelelő csatorna a feszültségek levezetésére, ráadásul ha sokat üvöltenek közvetlen közelről a képébe, ő is feszültebbé válik, könnyebben téved, azaz bárhol is járt a két sípos ember, úgy tűnt, kiírhatnák köréjük: ez itt a reklamálás helye.
Ebben a pokoli kavalkádban elég volt egy világosabb pillanat: Roman Horvat kétszer egymás után kosárlabdát idéző mozdulatsort mutatott be a harmadik rész elején, és a két triplából származó előny elég volt ahhoz, hogy a paksi oldalon teljesen lecsupaszítsa az idegvégződéseket. A bírókkal okkal, ok nélkül perlekedő, néha már a másik térfélen járó Zsoldos András technikaija volt tán a második pont, amikor eldőlt a meccs - nem is az azt követő közte tíz kialakulása miatt, hanem mert kinéztek a benti idegesek, és a kinti idegest látva aligha szállta meg őket a győzelemhez szükséges nyugalom.

Nem véletlen, hogy amikor rég eldőlt a csata, Vígh játékvezetőnél egymást váltották a paksiak - nyolc másodperccel a befejezés előtt legalább hárman töltötték ki a "közlemény" rovatot, élő szóban, dagadó nyaki verőerekkel, heves gesztikulálással kísérve.
A debreceniek eközben joggal ünnepeltek - nekik sikerült hamarabb és tartósabban pontosan játszaniuk. Vagy ha úgy tetszik: pontosan idézték a klasszi(ku)sokat. Még pontosabban: a második félidőben már önmagukat idézték.

---- Roman Horvat: - Az első mecscsen nagy gond volt, hogy kevés pontot dobtunk. Most igyekeztünk jobban összpontosítani, és szerencsére én is elkaptam a fonalat.
Tóth Gábor: - Először is köszönetet szeretnék mondani a csapat nevében annak a jegyzetnek az írójának, aki a Nemzeti Sportban az első mérkőzésünk után alaposan megkritizált, ezzel egyúttal fel is tüzelt bennünket. A pályán pedig újra bebizonyosodott, hogy ha közülünk egy-két játékos kiemelkedőt tud nyújtani, akkor a csapat hozza a meccset.
Szendrei József: - Úgy gondolom, kis dolgokon múlott a győzelem. Nagy jelentősége volt a lecsorgó labdáknak, amelyekért mi jobban harcoltunk, szinte felszántottuk a parkettet. Az agresszívebb hozzáállásunknak meglett a gyümölcse.
Szejo Bukva: - Az első félidőben rengeteg rossz passzunk volt, a nagy szünet után viszont jobban megbecsültük a labdát, és sokkal pontosabban is dobtunk. A győzelmünkhöz azonban kellett Horvat fantasztikus teljesítménye is.
Takács László, a Debreceni Városi Egyetemi Kosárlabda Rt. elnöke: - Úgy gondolom, ez egy tipikus playoffmeccs volt, ami után minden kezdődhet elölről. Szerintem az nyeri a bajnokságot, aki jobban bírja erővel, és nem vagyunk esélytelenek.
Mészáros Zalán: - A találkozóról nem kívánok nyilatkozni, de gratulálok a Debrecennek.
Sitku Ernő: - Az első félidőben jól kezdtünk, ám a másodikban már nem tudtuk megvalósítani az elképzelésünket, és miután a hazaiak átvették a vezetést, újítani sem tudtunk.
Németh Istvání, a Sopot játékosa: - A debreceniek remek harmadik negyedet produkálva megérdemelten nyertek. Ami viszont engem nagyon meglepett, hogy ennek a mérkőzésnek igazából nem volt döntőhangulata. Legalábbis én nem ehhez szoktam hozzá. ---- Feljavultunk védekezésben és támadásban is. A minimálisan elvárható akarattal sikerült hoznunk a hazai meccset, ami, azt hiszem, az életben maradást jelenti a számunkra. Agresszív, kemény összecsapás volt, ugyanakkor mégis sportszerű. Végtelenül örülök, hogy felálltak a padlóról a kókadt kakasok.(Horváth Imre a Debrecen edzője)

Nem játszottunk jól a meccs elejétől kezdve. Egyszer sem sikerült ritmust fognunk támadásban. Tíz gólpasszal fejeztük be a mérkőzést, ilyen keveset még egyszer sem értünk el. Küzdött a csapat, ám túl sok volt a hiba elöl és hátul is. Jobb volt a Debrecen, Horvat pedig extra teljesítményt nyújtott. (Zsoldos András az Atomerőmű edzője)