- Mit szólt ahhoz, hogy Székesfehérvár után Pakson is kórusban szidta az ellenfél szurkolótábora? - Bármelyik teremben játszottam eddig Magyarországon, a magyar játékosokat mindig szidták… - tűnődött Szendrei József, a Dodi becenévre hallgató, az NB I A-csoportjában első idényét taposó debreceni erőcsatár. - Nem tudom, mivel érdemeltem ezt ki, aki ismer, tudja, milyen ember vagyok, aki meg nem, az esélyt sem adott rá magának, hogy megismerjen, és ilyenkor egyesek számára az a legegyszerűbb megoldás, hogy szidnak. Ez az egész szerintem kultúra és intelligencia kérdése… De ha valaki ennyire utál, attól annyit kérek, hogy csak engem támadjon, a családomat hagyja ki ebből.
- Nem gondolja, hogy az indokolatlan, túlzott keménységével vívta ki a közönség unszimpátiáját? - A számunkra kedvezőtlen eredmény miatti frusztrációmat nem tudom máson levezetni, mint az ellenfélen, de ha megfigyelték az emberek, én sosem arra megyek, hogy bárkinek sérülést okozzak. Vannak durva faultjaim, ám ezekkel nem mások karrierjének tönkretétele a célom. Egyébként először Magyarországon állítottak ki, és technikait is itt kaptam első alkalommal pályafutásom során, még novemberben, az Albacomp ellen, Székesfehérváron.
Az ellentmondásos egyéniség: megalkuvás nélküli gyôzni akarás kôkemény játékkal fûszerezve, avagy indokolatlan durvaságba torkolló agresszivitás? (Fotó: Czeglédi Zsolt)
- Mennyi esélye lehet a Debrecennek hazai pályán egy ilyen mértékű pofon után? - Bármi előfordulhat, például a Magyar Kupában is győzni tudtunk itthon az Atomerőmű otthonában elszenvedett nagy különbségű vereség után. Sok múlik rajtunk, mert az egyértelmű, hogy a Paks nagyon felkészült. Az biztos, hogy vasárnap vízválasztó meccs lesz, tudjuk, hogy itthon nyernünk kell, és erre jó is a sanszunk, mert hazai pályán veretlenek vagyunk ebben az idényben.
- Nevezhetjük ezt a legutóbbi, húszpontos vereséget kijózanító vereségnek is? - Ez nem kijózanító volt, ez az ellenfél szervezettségének és nagyobb akarásának, valamint a mi küzdőszellemünk hiányának volt betudható. Szívtelenül játszottunk.
- Ez hogyan fordulhat elő egy bajnoki döntőben? - Fogalmam sincs, mivel én csak egy személy vagyok ebben a gépezetben, ami a csapat. Hosszú évad volt, ám mindannyian tudjuk, hogy tizenkettedikén mindenképpen vége, szóval nem tudom, motivációból miért volt hiány. Remélem, a társaság velem együtt magába néz, és megpróbálunk segíteni egymásnak a pályán.
- Várható-e változás a csapat szerkezetében? - Nem tudom még pontosan, az edzőnk nem mondott semmit. Horváth Imre a mérkőzés előtt szokta közölni az ilyesmit, úgyhogy a meccs napján derül ki.