- Dicséretes a szerénysége, ahogy a Debrecen elleni döntő első felvonását követően a gárda erejét hangsúlyozta, ugyanakkor felesleges is, hiszen mindenki láthatta, milyen jól ment a játék önnek. - Aki ismer, tudja, soha nem voltam nagyképű - felelte Czigler László, az Atomerőmű 16 pontig és nyolc lepattanóig jutó centere. - Én valóban úgy érzem, ha a csapat nem teljesít jól, ha nem szolgálja ki azt, akinek éppen fut a szekere, akkor a legjobb kosaras sem juthat semmire. A fiúk ezúttal megérezték, hogy érdemes játékba hozniuk.
- Esztendők óta nagy csatában áll a debreceniek óriásával, Szejo Bukvával. Milyen élményei vannak a bosnyák játékosról? - Szeretek ellene játszani, ugyanis mindig sportszerű küzdelem a miénk. Most úgy látom, ő talán jobban tart tőlem, mint én tőle. Szerencsére az utóbbi időben én nyerem a párharcokat.
A kép csalóka: Czigler László nem cipeltette magát, éppen ellenkezôleg, ô vitte a hátán az Atomerômût (Fotó: Meggyesi Bálint)
- Mondja csak, milyen folytatásra számít az álomszerű első meccs után! - Szerintem meglesz az eredménye, ha a következő meccsen is úgy koncentrálunk majd, mint csütörtökön. Hozzáteszem, az első összecsapásból nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni, ugyanakkor az tény, hogy Pakson padlón volt a Debrecen.
- Érdekes, hogy ebben az évadban rendszerint nagy különbség alakul ki a két csapat között. El tudja képzelni, hogy vasárnap nagyon megveri önöket a Vadkakasok. - Ôszintén szólva nem hinném.
- Egyébként mit szól a rivális gyengélkedéséhez? - Azt gondolom, hogy ehhez mi is hozzájárultunk. Ugyanakkor valóban meglepett, hogy ennyire nem ment a játék a riválisunknak.
- Végül árulja el: mit mondott a meccs vége felé önnel szemben szabálytalankodó Szendrei Józsefnek? - Azt kérdeztem tőle, hogy erre miért volt szükség. Csaknem húsz ponttal vezettünk, a meccs már régen eldőlt, nem igazán értettem, miért volt szükség a sportszerűtlen megmozdulásra.