Toya tolta a vendégek szekerét

Amit aztán a kék mezesek meg is tartottak az első kisszünetig, de a következő felvonás nagyon nem az ő szájuk íze szerint alakult.

Hányattatásaik azzal kezdődtek, hogy első ötösük mindkét centerének már a 13. percre öszegyűlt a harmadik személyi hibája - pedig hogy szidta szegény játékvezetőt a hazai tábor… -, így Horváth Imrének mind a kettejüket le kellett ültetnie. Ez pedig jelentős szerkezeti átalakításhoz vezetett, mivel a kispadján mindössze egy magas embere volt Lóránt személyében, ráadásul ő sem játszott valami jól, beállását követően kizárólag a faultokat gyűjtögette.

Pontok tekintetében viszont nem csak ő maradt adós ekkortájt a hajdúságiak közül, akiket az idő múlásával egyre jobban idegesített, hogy nem tudnak kosarat szerezni a második negyedben, ami mind több elkapkodott akciót eredményezett. Ez bizony nem vezetett sok jóra, így eshetett meg az, hogy 13 másodperc híján kilenc percig nem ért el pontot a vendéggárda, miközben a lehetőségeivel többnyire élni tudó Albacomp 19-0-s rohamot repesztett. A legtöbb szerepe ebben a palánk alatt megbízhatóan teljesítő Góbinak és a látványos kosarakat dobó Spiveynak volt, de ezúttal Bencze is hasznos cserének bizonyult.

Aztán az újabb pauza újabb fordulatot hozott: a harmadik játékrészre Toyáék feltámadtak. Az egyre feszültebb légkörben telő percek - a Vadkakasok közül Trummer kakaskodott sokat, a fehérváriaknál pedig Behr, és külön pikantériát adott a "szókaraténak", hogy ők ketten egymást fogták - közepette előbb faragni kezdte hátrányát Horváth Imre együttese, majd a negyed közepén egy kilencpontos sorozattal kiegyenlített, és nem elégedvén meg ennyivel, a 28. percre a vezetést is visszavette. Éppen ezt a lélektani előnyt lovagolta meg Szendrei egy triplával, aztán az ellenakció során ötödik személyije következtében számára befejeződött a meccs - meg egy nyilván nem irodalmi stílusban reklamáló debreceni szurkoló számára is, akit Szabó sporttárs kivezettetett a csarnokból.

De volt annyira érdekes a találkozó, hogy inkább a játékkal foglalkozzunk. A kiválóan egy-egyező Toya, valamint a 35. percben távolról is eredményes Thomson pontjaira építve a Vadkakasok gárdája egyre távolodott a záró szakaszban, három perccel a vége előtt már hét pont volt a különbség a javára. Bár a nagyszünet után már az - Góbi és Bencze kivételével betliző, és különösen Younger gyenge teljesítményét nehezen viselő - albacomposok ellen fújtak több személyi hibát, a végjátékra elfogyott a komplett debreceni centersor, ám így is tartotta előnyét a támadásokat a lehető legtovább nyújtó látogató. Az utolsó percben Behr több sorsdöntő dobást is elhibázott fehérvári részről, míg az addig meglehetősen sok büntetőt elrontó vendégek már értékesítették szabaddobásaikat, így eldőlt a csata.

És a Vadkakasok, valamint az Albacomp közötti háború is.

Ilyen befejezésre számított?
Farkas Sándor:
Most jött el az a pillanat, amikor nem nyilatkozom…

Miért pontozódott ki mindhárom centere?
Horváth Imre:
Úgy érzem, az agresszív és kemény védekezésünk miatt, bár ekkora tétnél ez elkerülhetetlen. No meg játékvezetői felfogás kérdése is.