A felfogáson kell változtatni

A két találkozó érdekessége, hogy amíg a hazai meccsen a csapat addigi legjobb euroligás pontdobója, Koraljka Hlede támadásban semmit sem tudott hozzátenni az eredményhez, addig a visszavágón viszont a maga 13 pontjával szinte egyedül ő nyújtott jó teljesítményt. Nem véletlen, hogy a horvát légióst kérdeztük, miképp élte meg az együttes és persze ő maga a korábbi két fellépést.

- Kezdjük a jóval, a hazai meccsel! - indítványozta Hlede. - Védekezésben nagyon jók voltunk, és bár nekem tényleg nem ment a pontgyártás, a többiek dobtak helyettem éppen eleget. Visszagondolva a múlt keddi találkozóra, én túlságosan sokat vártam arra, hogy jó labdákat kapjak a társaktól. Ezek az átadások meg csak nem akartak megérkezni. És persze én is pocsékul dobtam.
- Volt egy pillanata a mérkőzésnek, amikor a biztos előny elolvadt, és a franciák kiegyenlítettek.
- Figyelmetlenek voltunk, de a kellő pillanatban mindig akadt valaki, aki átlendítette a holtponton a csapatot. Többen is klasszis teljesítményt nyújtottak.
- Pénteken viszont talán ön volt az egyetlen, akiről hasonlót lehetett mondani. Hogyan rendezte el magában a keddi produkcióját?
- Átgondoltam, mit csináltam rosszul. Mint mondtam, túl sokat vártam a társak passzaira. Úgy gondoltam, sokkal több egy egy elleni szituációt kell elvállalnom, azt hiszem, ennek az eredménye a tizenhárom pont. Csak sajnos semmire sem mentünk vele. A Bourges olyan határozottan, jó értelemben véve agresszívan kosárlabdázott, amire egyáltalán nem számítottunk. Komolyan mondom, ha nem bennünket ver így el, még élveztem is volna a játékát.
- Mire elég a harmadik találkozóig hátralévő idő?
- Jobban kosárlabdázni már nem fogunk megtanulni, az biztos, ám erre nincs is szükségünk, tudunk mi éppen eleget a szakmánkból, hogy megnyerjük az idény eddigi legfontosabb meccsét. A felfogásunkon kell változtatnunk, mert úgy gondolom, hogy Bourges-ban messze nem adtunk ki magunkból mindent, és nemcsak a játékunk minőségére gondolok, hanem a hozzáállásunkra is. A mindent eldöntő ütközet közben mentálisan kell erősnek lennünk. Nagyon-nagyon erősnek, hiszen ahogy azt tudtuk korábban is, a Bourges kiváló együttes.
- Rátgéber László vezetőedző a fontos összecsapások előtt nem győzi hangsúlyozni, micsoda katasztrófa következne be, ha együttesük veszítene. Ezúttal is várható efféle presszió a részéről?
- Nem beszélhetek a nevében, de úgy gondolom, erre már nincs szükség. Régen rossz, ha egy csapat tagjai önmaguktól nem képesek felmérni, milyen jelentőségű találkozó előtt állnak. De Lacit éppen azért tartom a világ egyik legjobb edzőjének, mert pontosan tudja, mit kell ilyenkor tennie, mondania.
- Az első mérkőzésen szenzációs volt a hangulat. Lehet ezt még fokozni?
- Fogalmam sincs. Az biztos, hogy bár már játszottam sokkal több néző előtt az Egyesült Államokban, a WNBA-ben, ilyen forró hangulatú meccsen, ilyen alázatos, a sportágért, a játékosokért élő-haló publikum előtt még soha, pedig pályafutásom során jó néhány helyen megfordultam már. Pécs ilyen szempontból különleges, egyedülálló helynek számít a világ női kosárlabdázásában. Az ilyen atmoszféra elképesztő teljesítményt tud kihozni az emberből, és egyúttal hatalmas önismereti vizsga is, hogy képes-e egy játékos ekkora nyomás alatt kipréselni magából a maximumot. Egy biztos, bármi legyen is a csütörtöki mérkőzés vége, azért a hangulatért, amely akkor vár ránk a Lauber Dezső Sportcsarnokban, már megérte ideszerződnöm. Megkockáztatom: az ilyen pillanatokért érdemes élni.