Centeréknél Milán van a középpontban

Rugalmas és illedelmes házigazdaként a remek centerek beengedtek bennünket a névtáblájukkal díszített kis ajtó mögé, hogy kicsit betekintsünk a magánéletükbe, s lássuk, hogyan élnek kisfiukkal, Milánnal.

Jelentjük, jól. Vagy inkább az a jó szó a mindennapjaikra, hogy szervezetten. Béreséknél ugyanis alapszabály, hogy a ház ura alszik éjszaka a gyerekkel (magyarán: nem alszik…), és a délután az anyáé, amikor az apa kipiheni magát. A látogatásunkkor jelen lévő nagypapa, Béres Lajos kedvence egyébként 14 és fél hónaposan már 83 centi magas (60 centiméterrel és 3.7 kilogrammal született 2003. december 24-én), vagyis jó esélye van arra, hogy szép szál szülei nyomdokaiba lépjen. A kosárlabda ugyan még nagy neki, de a kisebb bogyókat már most szereti, bár nekünk olybá tűnik, a vidám kis gyerkőc szeret mindenkit és mindent, amit csak a kezébe vehet - még az újságíró tollát is elcsaklizza egy óvatlan pillanatban, sőt később a füzetét is, hogy aztán néhány tollvonással ő maga is hozzájáruljon cikkünk elkészültéhez.

"Türelmetlen, mint az anyja" - csipkelődik Ivkovics, aki a hét elejét Szlovéniában töltötte, mivel elkapta az influenzát, és nem akarta megfertőzni a család többi tagját is. Csütörtöktől viszont már Baranyában kúráltatta magát, emiatt magunkra is hagy bennünket egy rövid időre a ház asszonyával és a trónörökössel, ameddig leugrik egy injekcióért a csarnokba. Természetesen a Pécs Expo és a MiZo otthonául szolgáló Lauber Dezső Sportcsarnokról van szó, ami kocsival a háztól nem több öt percnél, amelyhez pince ("Nem sokat járunk le, én például csak a múlt héten fedeztem fel" - árulja el Béres), kert és egy kutya is tartozik.

Kavics. Ô fogalom a családban, ő a kis Milán legjobb barátja, és olyan jogai vannak, amelyek viszonylag kevés kutyának adatnak meg ezen a világon: példának okáért külön kanapéja van. "Nagyon nyugodt kutya" - tudjuk meg a hároméves bullmastiffról, és tényleg: a hangját sem hallani. "Viszont mindenkit fellök a maga hetven kilójával. Hála Istennek, azt még nem próbálta ki senki, hogy milyen, amikor nem vagyunk itthon" - elmélkedik Ivkovicsné Béres Tímea, akitől ezután azt is megkérdezzük, honnan a név, amikor Kavics helyett inkább talán a szikla illene a nagydarab állatra. "Sztojanéknál minden név icsre végződik, ezért akartam valami ilyesmit találni. Ha jól emlékszem, még a szendvics jött szóba akkoriban. De a kutya mégis mintha csak magyarul értene, pedig a családban már én is megtanultam szerbül. Tudja, szeretem, ha tudok mindenről, márpedig Sztojan telefonjait csak így érthetem meg…" ---- & ---- &