Gémes Lecsóék hazatértek

- Négy magyar bajnoki cím, két kupagyőzelem és harminchat válogatottbeli fellépés után milyen érzés újra csak a másodosztályban szerepelni? - kérdeztük a kosarasberkekben Lecsónak becézett 32 esztendős játékostól.
- A város életébe gyorsan visszailleszkedtem, hiszen a távol töltött évek alatt is ápoltam a baráti kapcsolatokat, a családom pedig itt él, így már naponta találkozhatunk. A csapatba való beilleszkedéshez viszont több idő kell, bár jó kosárlabdázók alkotják az NB I B Keleti csoportjában második helyen záró Vásárhelyi Kosársuli gárdáját, így ha jobban kitapasztaljuk egymás játékát, szép sikereket érhetünk el. A csoport legerősebb együttesei közül kettőt, az Óbudai Kaszásokat és a Tiszaújvárost gyorsan megismerhettem, hiszen mindkettő ellen győztes mérkőzésen léptem pályára új csapatommal. Remek játékosok játszanak ebben az osztályban is, akiknek többsége az élvonalban lévő légiósinvázió miatt kénytelen itt szerepelni. Ez az osztály a magyar NB I!

- A hírek szerint voltak ajánlatai külföldről és belföldről egyaránt. Miért választotta mégis a hazatérést Hódmezővásárhelyre?
- A feleségem szintén vásárhelyi. Mindkettőnknek honvágya volt, és mivel az elmúlt év végén lejárt a szerződésem Nyíregyházán, ez a kérdés végleg eldőlt. Kisfiunk, Levente egyéves, és örömmel mondhatom, hogy útban van a kistestvér is, akit őszre várunk. Szeretném, ha a gyerekek családi-baráti környezetben nőnének fel.
- Ezek szerint minden szép és jó?
- Majdnem. A játékomért nem pénzt kérek, hanem dolgozni akarok. Testnevelés-rekreációs szakon végeztem a főiskolát, de eddig nem sikerült állást szereznem. A klub és a város vezetői biztatnak ugyan, hogy előbb-utóbb ez is megoldódik, de én már türelmetlen vagyok.