Biba: hiba nélkül Sopronban

A lenyűgöző eredménylista persz nem a véletlen műve, hiszen a lengyelek "szőke ciklonja" már most olyan kitüntető címmel büszkélkedhet, amelyre sok kiválóság pályafutása egésze során hiába ácsingózik. A Sopronban tett hivatalos, de korántsem baráti látogatásakor készségesen, mi több, kifejezetten jókedvűen felelgetett a feltett kérdésekre.

Családi hagyomány náluk a játék

- Rögtön a kosárlabdával kezdődött a pályafutása, vagy más sportok kipróbálása után kötött ki e játék mellett?
- Ebben a tekintetben az én sorsom gyakorlatilag eleve eldöntött volt, kosarascsaládba születtem ugyanis: az édesapám és az édesanyám is aktívan űzte ezt a játékot. Ezek után mi sem volt természetesebb, mint hogy a nővéremet követve én is elkezdtem pattogtatni.

- Gondolom az, hogy tehetséges, gyorsan kiderült…
- Látszott, hogy van érzékem a játékhoz, de ahhoz, hogy erre a szintre eljussak, nagyon sokat kellett gyakorolnom, gyakran a hivatalos edzéseken túl, külön is. Egyébként még most sem érzem magam kész játékosnak. A jelenlegi idényben is eléggé hullámzó volt a játékom, akadtak jobb, meg sajnos elég gyenge meccseim is.

Büszke Malgorzata Dydek barátságára

- Ehhez képest a 2003-ban, amikor alig múlt húszéves, Európa legjobb játékosának választotta önt a szakma. Meglepte ez a döntés?
- Az valóban nagyon jó évem volt, de hogy ennyire, azt azért nem gondoltam volna. Abban az esztendőben az Európa-bajnokságot az oroszok nyerték meg a csehek előtt, az Európa-bajnokság legjobbja pedig a most éppen Sopronban játszó Lucie Blahusková lett. Elég nagy volt tehát a választék a kiemelkedő teljesítményt nyújtó játékosokból, így tényleg nagyon váratlanul ért a döntés, de persze nagyon örültem is neki!

- Annak ellenére viszont, hogy így alakult, nem ön számít a leghíresebb lengyel női játékosnak. Nem érzi úgy, hogy kitüntető címe ellenére az ezt a titulust korábban szintén elnyerő, és a sportágban mégis lényegesen nagyobb sztárnak számító honfitársa, a center Dydek árnyékában van?
- Á, dehogy, szó sincs erről! Amikor három évvel ezelőtt a Gdyniába kerültem, Margo rengeteget segített nekem, tehát nagyon sokat köszönhetek neki. És ez nemcsak odahaza, a lengyel klubnál volt így, hanem kint, Amerikában, a WNBA-ben is. A Margóval való kapcsolatról anynyit mondhatok: boldog és büszke vagyok rá, hogy a barátnőmnek mondhatom, és egy csapatban szerepelhetek vele. ---- W ---- -