Lekerült a vállakról a teher

Ott, ahol a helyük van - mondta Rátgéber László, az edzőjük, és ott, ahova csak meglepően nagy küzdelem árán tudták beverekedni magukat a Kozacska-Zalk Zaporizzsja ellenében. De a lényeg, hogy sikerült, noha egyértelmű, megvannak a tanulságai a csütörtökön véget ért párharcnak, és az is látszik, hogy van még hová javulnia a MiZo-Pécsi VSK-nak, vagyis messze vannak még csúcsformájuktól a fekete-fehérek.

"Atipikus" csapat volt a legutóbbi ellenfél, állította a baranyaiak szakvezetője, és kérésünkre meg is magyarázta, mire gondol: már a zaporizzsjaiak elleni első meccs előtt is utalt rá, azért nagy kihívás az ukrán bajnok ellen mérkőzni, mert meglehetősen szokatlan szerkezettel áll fel, amelyhez nem könnyű alkalmazkodni. Való igaz, a kétméteres center, Aljoskina mellett csupa olyan kosarashölgy szaladgált a pályán kék mezben, aki képes volt a gyűrűhöz közel és távol is eredményesen játszani, vagyis nincs igazi posztja, amolyan "all round" mezőnyember. Márpedig az ilyen taktika ellen néha meglehetősen nehéz ellenszert találni, jó példa volt erre a tavalyi Pécs-Valencia meccs is, amikor a sérüléshullám sújtotta magyar csapat ugyanezt a fegyvert alkalmazta - igaz, kényszerből -, és aratott szinte hihetetlen különbségű győzelmet (79-56).

Most is nehéz volt érvényesíteni így a papírformát, alaposan megszenvedett a MiZo, mire eljutott oda, hogy megtörte a hírek szerint extra prémiumért játszó ukránok szívós ellenállását, pedig 10-2-nél úgy tűnt, végre minden úgy alakul, ahogyan elképzeltük. Aztán 12-13-as állásnál az első negyed hajrájában felül kellett vizsgálnunk a könnyed győzelemmel kapcsolatos álláspontunkat, főleg, hogy Iványi Dalma már az első kisszünet előtt három személyi hibánál tartott. "Tudtam, hogy onnantól kezdve sokkal okosabban kell kosárlabdáznom. Amúgy volt már egy-két ilyen meccsünk, amikor korán begyűjtöttem sok faultot, mégis végig a pályán tudtam maradni" - emlékezett vissza a mecsekiek motorja, aki egészen az utolsó negyedig dobott pont nélkül állt. Akkor viszont… Előbb egy szép középtávoli tempója akadt be, majd egy kettő plusz egyes kombinációval, vagyis egy faulttal együtt bedobott kosárral és az azután értékesített bónuszbüntetővel lendületet adott együttesének, amely irányítója fellángolását követően minden addiginál nagyobb, 16 pontos előnyt csikart ki 65-49-nél.

Ahhoz képest, hogy kicsivel korábban még csak 43-41-re vezetett a Pécs, ez már igazi felüdülést jelentett - és újfent igazolta Rátgéber Lászlót. A mester ugyanis váltig állítja: a MiZo-Pécsi VSK játékának minősége nagyban összefügg Iványi Dalma teljesítményének milyenségével, azaz akkor megy jól a csapatnak, amikor játékmestere szárnyal, különben nem. Nos, most úgy játszott a saját átlagánál rosszabbul a villámgyors nyolcas, hogy kiosztott kilenc gólpasszt, és közben kisember létére leszedett 13 lepattanót, ha már nem ment neki a dobás. "Hát igen, egy kicsit fáradtabbak és tompábbak voltunk a kelleténél, főleg az elején - értékelte Európa második legjobb kosárlabdázónője a nyolcaddöntő harmadik összecsapását. - Bár én úgy érzem, nem nyomott bennünket annyira az esélyesség terhe, nem találtuk a játék ritmusát, és igaz, hogy jobban védekeztünk, mint Zaporizzsjában, de támadásainkból hiányzott az átütőerő, így nem tudtunk elég korán elhúzni. Azonban amiről beszéltünk előzetesen a lányokkal, hogy fizikailag kell az ukránok fölé nőni, végül is bejött: a hajrában már egyértelműen a mi akaratunk érvényesült.