Nyugalmát Buddhától kapja

Rögtön az elején szögezzük le, Korie Hlede életművész, a szó jó értelmében. A PVSK-Mizo női kosárcsapatának horvát légiósa a fél világot végigcsavarogta már, holott 18 évesen fogalma sem volt arról, mi lesz, ha nagy lesz. Egy évvel a középiskola elvégzése után döntötte el, hogy szerencsét próbál az Egyesült Államokban. Sportösztöndíjjal került a tengerentúlra, három csapat mezében öt idényt húzott le a női NBA-ben, de játékának minőségén túl más is megváltozott az életében.

"Nem szeretek nagy szavakat használni, de a buddhizmus megérintett. Amióta ilyen témájú könyveket olvasok, jobban figyelek a körülöttem lévő világra, mint korábban. És úgy gondolom, hogy az élet minden pillanatából lehet tanulni. Megjártam az Egyesült Államokat, Brazíliát, Törökországot, Spanyolországot. Jó nagy kacskaringókat tettem, de végül a lehető legjobb helyen kötöttem ki - állítja Hlede, aki korábban is játszhatott volna Pécsett, hiszen Rátgéber Lászlóval régóta ismerik egymást, minthogy mindketten az egykori Jugoszlávia kosárlabda-iskolájában nőttek fel. - Ez olyan jól megkomponált csapat, hogy bármilyen nagy feladat megoldására képes lehet. Igaz, egy hónappal az ideigazolásom után megsérültem, részlegesen elszakadt a vádlim. De ez is csak olyan mélypont, ahonnan fel lehet, és fel is fogok állni. Eleinte csak ácsorogtam a pálya szélén, és figyeltem a csapat játékát, majd mehettem gyógytornázni."

Nos, a sérülése óta egyre jobb formában játszik, az állóképessége is elérheti a remélt magas szintet, így a pécsi szurkolók bizakodhatnak, hogy az idény döntő részében a legjobb formáját futja.
"Arra azért szakítok egy kis időt, hogy felkeressek egy buddhista templomot, még ha nem is vagyok a szertartások híve - vallja Hlede. - Ebben a filozófiában az a jó, hogy egyedül is gyakorolhatja az ember. Persze a jövőben azért Japánba elmegyek egyszer legalább fél évre, hogy legyen egy kis rálátásom arra a kultúrára is. Az egész világot nem ismerhetjük meg, de törekednünk kell rá, hogy a lehető legtöbbet lássuk belőle."