Hullámzó játék, hullámzó kispad

A kosarasnap délutáni programja a Nyugat által megnyert Rookie Game-mel kezdődött, aztán a hölgyek meccsére már vagy négyezren gyűltek össze a Papp László Budapest Sportaréna kényelmes piros székein. Hiába no, népszerű Magyarországon a női kosárlabda, bár azért az első számú fellegvárban, Pécsett szurkoltak már ennél is többen a lelátókon. Három hibátlan dobással kezdtek a kezdő ötösök, aztán viszont rohamosan visszaesett a kísérletek hatékonysága: előfordult, hogy majdnem két percig nem esett kosár. Aztán szép csendben fordított, sőt meg is lépett az előzetesen esélytelenebbnek ítélt Holland-Corn találataira építő Kelet. Ennek ellenére nyugati oldalon is jól érezték magukat a játékosok, nagyokat mosolyogtak mindenen, hullámoztak a kispadon - és hullámzott a játék is. Merthogy a második (amúgy nyolcperces tehát a találkozó összidőtartama a szokottnál kicsit kevesebb, 32 percnyi volt) negyed elején villámgyorsan fordult a kocka, meglódult a főleg pécsiekből álló Nyugat, amelynek általában akkor futott a szekere, amikor Béres Tímea a pályán tartózkodott. A szülése után nemrégiben visszatért válogatott center ugyanis végig nagy kedvvel kosárlabdázott, élvezte a játékot, és be is jött neki minden, amihez nyúlt, jogos döntés volt őt választani a összecsapás MVP-jének (legértékesebb játékosának).
Neki tehát érdemes volt próbálkoznia, Kelet viszont hiába próbálkozott a meccsnyeréssel, hamar kiderült, nemcsak menynyiségileg áll kevesebb játékos Ujhelyi Gábor edző rendelkezésére, hanem minőségileg is, mert a két BSE-sen, Holland-Cornon és Perovicson, valamint a diósgyőri Jokovicson kívül más nem nagyon mutatott jó formát. De a hangsúly ezúttal úgyis inkább a látványosságon volt, nem pedig az eredményességen, és ebben a városmajoriak amerikai kitűnősége a legtöbbet igyekezett nyújtani, ő kísérletezett a legtöbbször szép passzokkal és nehéz dobásokkal. A dobások azonban általában nem nagyon akartak sikerülni sem itt, sem ott, Nyugat pedig különösen hadilábon állt a triplákkal: huszonegyszer dobtak rá Rátgéber László választottai kintről, mindannyiszor rosszul. Ám még így is simán győztek, és ezt főleg a lepattanóharc fölényes megnyerésének köszönhették a villámgyorsan lepörgő mérkőzésen. Ami bemelegítésnek jó volt, hiszen a közönség már fel-felmorajlott időnként, de azért látszott, hogy ezen a gálán nem ez a fő műsorszám.