A világ legmagasabb gyúrója

Polster Péter, a 21 évi játékos-pályafutás után masszőri feladatokat vállaló 210 centis center mentegetőzve mondja, midőn sorsa felől érdeklődve felkeressük birodalmában: "Szólnom kellett a karbantartóknak, hogy toldják meg az asztal lábait, mert a derekamnak nem tetszett, hogy a bokámhoz kell lehajolnom. A játékot is azért hagytam abba, mert mostanság már keddre annyi bajom, fájdalmam volt, hogy utána nyűglődés volt a hét többi része. Kés alá pedig nem akartam kerülni, ha már súlyosabb sérülés nélkül eltelt ez a jó néhány év." Hiszik vagy nem, főhősünk már régóta érleli magában a gondolatot, hogy gyúróként folytatja. "Évekkel ezelőtt gondolkodtam már a zökkenőmentes váltáson, mert bizony a sportolás után nehéz váltani - így Polster. - Tavaly, amikor szinte gyúró nélkül tudtuk le az idényt a ZTE-nél, különösen éreztük, milyen fontos a masszőr. Márciusban a vezetőkkel egyeztetve elkezdtem végezni a győri Kovacsics Masszőrképző Iskolát. Így a munkakörváltással is a megszokott környezetben maradtam, barátok között egy érdekes, kihívásokkal teli szakmában." Talán kevesen tudják, hogy Polster sportolói pályafutása elején nem is kosarazott. "Hat éve kézilabdáztam már, amikor megszűnt Győrben a középiskolás csapat - tette hozzá a 38 éves óriás. - Egy évig leginkább csak motoroztam a haverokkal, amikor Zakariás Géza felfigyelt a folyosón a magasságomra, s mivel gátlásos voltam, szinte kézen fogva vitt el a helyi másodosztályú csapathoz. Hét együttesben is játszottam, a ZTE kilencvenes és kilencvenkettes bajnoki címe idején többnyire kezdő voltam, de tisztában vagyok vele, hogy nem sztárjátékos, inkább hasznos kiegészítő ember, olyan legjobb hatodik voltam általában. Nagy örömömre a szurkolók azért szerettek, becenevet is kaptam: »Shaquille O’Petinek« neveztek."
Ismert, hogy Polster a kedélyformálásban viszont mindig is kulcsszereplő volt. "Az edzések monotonitását legjobb apró viccekkel oldani - folytatta. - Most éppen mezre ragasztható feliratokat találtunk ki a csapattal: aki kényeskedik, az a »Puding« feliratot köteles hordani, aki viszont fájdalmai ellenére is vállalja az edzést, az viselheti a »Local superhero« - azaz a helyi szuperhős címkét. Játékoskoromban sem volt ez másként, egyszer például az Albacomp amúgy akkor épp rendkívül hideg termében edzés előtt a fagyasztóspray-vel befújtam a hőmérőt, mire Farkas Sanyi a négy Celsius-fokot látva magából kikelve ment reklamálni a vezetőséghez."