Víz alatt a bajnokcsapat

A bajnoki aranyérmet szerdán Pakson bezsebelő kaposváriak masszőre a hazafelé tartó autóbuszon árulta el titkát, miközben szócsővel a kezében fennhangon követelte a minél előbbi megérkezést. Két megállót azért beiktatott az egyre magasabb fordulatszámon ünneplő kék-fehér bajnokcsapat. Előbb a zombai Margaréta Panzió szívélyes vendéglátását élvezték az aranyérmekkel büszkélkedő társaság tagjai ("Jegyeket tessék! Kell még jegy?" – kérdezgette széles vigyorral Filipovics Gordan a körülötte állókat, miközben bőszen ajánlgatta az ötödik mérkőzésre szóló belépőket). Kapkodták is a tiketteket a szurkolók, hisz mindenki akart emlékbe valamit, ami a nem mindennapi döntőre emlékezteti majd. A sikergárda tagjai közben a remek hangulatot varázsló szurkolókkal együtt – csakúgy, mint három éve – Dombóvár érintésével érkeztek meg a somogyi megyeszékhelyre. Éjfél közeledtével is több mint ezren várták őket a Kossuth téren. Az ünneplőkhöz itt csatlakozott Dzunics Braniszlav, valamint Sztojan Ivkovics, aki barátjával, a televízióból ismert Csiszár Jenővel az oldalán érkezett.

"Én még ilyen amerikait nem is láttam" – mondta utóbbi Casey Sandersről, akit teljesítménye mellett azért is dicsért, mert kiváló csapatemberként végig együtt élt a játékkal, és hergelte, biztatta pályán küzdő társait. A téren közben egyenként éltette a játékosokat a tömeg, és permetként zárporozott a pezsgő. Annak rendje és módja szerint a szökőkút is megtelt alkalmi fürdőzőkkel. Rengetegen szerettek volna közös képet készíteni a bajnoki diadal résztvevőivel, azok pedig derekasan állták is a sarat. Ostrom alá vették a döntő legjobbjának választott Simon Balázst is, majd előkerültek a szivarok, s a kivételes alkalomnak hála, tán még az is pöfékelt, aki egyébként nem is dohányzik. A hajnalig tartó ünneplés a Bombardier Pubban folytatódott, ahol újra és újra beszédtéma volt a hősies menetelés. A Szőke, Varga, Trepák trió sűrű vendég volt a pultnál, ahol legalább olyan nehéz feladatot kellett megoldaniuk, mint pár órával azelőtt a pályán. Méltó módon ünnepelte tehát a duplázást a kaposvári egylet, amely vitathatatlanul napjaink legnépszerűbb csapata a somogyi megyeszékhelyen.
Teljes joggal, tegyük hozzá. Ki ne kedvelné ezeket az "aranyos" fiúkat? ---- Csapatmunka: 9
Mindennél többet elmond a teljesítményéről, hogy az egész évad során két kosaras húzta a Kaposvár szekerét: ő és Sztojan Ivkovics. Nem volt ez másként a döntőben sem…

Dobásbiztonság: 7
Noha a finálé eddigi állomásain sem volt jellemző rá, hogy elszórta volna a labdákat – talán csak a harmadik derbin tüzelt gyengébben –, szerdán úgy jutott el 29 pontig, hogy mindössze öt mezőnydobást rontott.

Fegyelem: 9
Nem tartozik a kezelhetetlen játékosok közé, s e tulajdonságához a döntőben is tartotta magát. Jellemző a hozzáállására, hogy még akkor sem vesztette el a fejét, amikor a szeme alatti jókora lila foltok árulkodtak róla, kapott rendesen.

Támadás: 9
Négy meccs a döntőben, 90 pont. Így fest az aranycsata legjobbjának legfontosabb mutatója. Pontkirálya lett a finálénak, meccsenkénti 22.5 pontja nélkül aligha ért volna révbe másodszor a Kaposvár.

Védekezés: 8
A honi mezőny egyik leggyorsabb kosarasa, és ezen erényét védekezés közben is kamatoztatja. Egy az egyben szinte lehetetlen megverni, és a besegítések alkalmából is megteszi a magáét. Nem volt könnyű dolguk ellene a paksi mezőnyjátékosoknak. ---- Paksi győzelmével a Kaposvár története során másodszor szerezte meg a bajnoki címet. Az utolsó dudaszóval azonban a kedélyek nem csitultak el. Sőt! "Sajnálom, hogy a végjátékban Bognár játékvezető magára vállalta a mérkőzés eldöntését" – mondta a mérkőzést követően lapunknak Mészáros Zalán, aki ellen a vége előtt tizenkilenc másodperccel támadóhibát ítéltek. "A videó megtekintése után is úgy látom, hogy először Simi – Simon Balázs – a szerk. – lökött rajtam egyet, és az ezt követő egyensúlyvesztésem következtében véletlenül könyököltem az arcába. Ha akkor dobhattam volna két büntetőt, szerintem nyerünk. Ettől függetlenül gratulálok Balázsnak, hiszen a döntő legjobbja volt. Mi pedig az előzetesen negyedik, ötödik helyre taksált csapatból döntősök lettünk" – mondta a már némiképp nyugodtabb paksi játékmester. "Korrekt volt az egész döntőn a bíráskodás" – felelt a játékvezetőt firtató kérdésre sportszerűen a döntő MVP-je. Persze neki könnyű, hiszen bajnok lett a csapata. Azonban Simon Balázs nem csak a győzelem miatt érzi így. "Nyilván egy-egy ilyen kiélezett mérkőzésen több a vitatható ítélet, szerintem ezek közel kiegyenlítették egymást. Az utolsó jelenetnél ítélhettek volna mindkét fél javára – előtte tőlem is vették el szabálytalanul a labdát –, itt nekünk volt szerencsénk a bírókkal" – fejtegette a válogatott irányító.
"Ösztönből fújtam azonnal támadót! – kezdte a kérdéses szituációban ítélkező Bognár Tibor. – Azt láttam, hogy Mészáros a könyökével szerez előnyt, majd sípoltam. Szándékosságot nem feltételeztem, hiszen akkor azonnal sportszerűtlen hibát ítéltem volna. Hozzáteszem, ha ez az eset az első félidőben történik, akkor mindenki szó nélkül megy tovább" – vélekedik a sípmester. Talán ebben némi igaza van, de az utolsó percben hatványozottabb súlya van egy-egy ítéletnek. Persze, ez a paksiak kissé keserű szájízét már nem változtatja meg, és a kaposváriak mindent elsöprő örömét sem tompítja.