Kaposvár: otthon, idegenben

A centernek elérhetetlen. Hármasnak ugyanakkor tökéletes. A paksiak nem hisznek a szemüknek, Ridl táncra perdül örömében, a házigazda pedig "galaktikus" kosárlabdázásba kezd. Vannak olyan ihletett pillanatok, amikor minden összejön. Vitán felüli, ez most olyan. További kilenc pontot ragaszt a meglévő hathoz az Atomerőmű, miközben odaát masszírozni kezdik a szív tájékát.
"Hát lehetséges ez?"
Később éledezik a rivális is. Simon érzi, neki most a társak helyett is dolgoznia kell, pontot dob és kosarakat dobat. Az előny rohamosan csökken, akárcsak a paksi lendület. Persze sejteni lehetett, ez a tempó nem tartható sokáig. Odaát Sanders érkezik Filipovics helyére, és az amerikai a tőle telhető maximumot nyújtja, ugrik, zsákol, lepattanókat szed. Mégsem ő a kaposvári vezér. A titulus Simoné. Most ő játszik feltartóztathatatlanul. Triplát dob, betörésből szerez gólt, és közben szervez, irányít. Szinte lehetetlen, hogy a második negyed derekáig képes tartani a perc/pontos teljesítményét. Ez elég is a Kaposvárnak ahhoz, hogy a 17. percben már nála legyen az előny.
Hittük volna-e mindezt negyeddel korábban?
A java, azaz a somogyi varázslat még csak ezután következik. Ivkovics és James találataival hét pontot dob zsinórban a Kmézics-együttes a harmadik felvonás elején, ami azt jelenti: kilencegységnyi a KKK előnye. Döbbenetes az ASE visszaesése, ezekben a pillanatokban úgy tetszik, maguk a paksiak sem hiszik el, hogy elodázható a bajnokavatás. Öt perce tart a negyed, amikor Simon bevágja második tripláját, Kmézics az oldalvonal mellett keresztet vet – eldőlt volna?

Aligha. Az Atomnak ugyanis van egy rejtett tartalékja. Kiss Zsoltnak hívják. Aki bedobja, ha másnak nagyon nem megy. Két hárompontosa életben tart, feltüzel. Újra szoros a derbi. Ám a házigazda még ettől sem talál igazán magára. Ötpontos kaposvári előnynél féltucatnyi támadást hibáz el az ASE, érezni, egy sincs az ötös fogatból, aki magára vállalná a döntést. Márpedig így nehéz közelebb férkőzni, még akkor is, ha történetesen a somogyiak sem ezekben a pillanatokban futják legjobb formájukat. Dénes töri meg a gólcsendet, és a duplájával már hét ponttal áll jobban a második bajnoki címére törő somogyi társulat. Zsoldos érzi, itt valamit tenni kell, és hat is az időkérés: Mészáros beszór egy triplát, majd pedig Ridl repül bele a gyűrűbe labdával a kezében.
Mi lesz még itt? Egy kis balhé mindenképpen. Dénest fújják ki Valovicsék két perccel a vége előtt, amit a bedobó nem áll meg szó nélkül. Technikai a "jutalma", majd Kmézics csap össze egy, a kaposvári pad mögött ülő szemtelen hazai nézővel. Ezer szerencse, hogy gyorsan helyreáll a rend: Mészáros kétszer büntet, és ezzel már az Atomnál az előny. Igen ám, de a túloldalon Ivkovics idegei is kötélből vannak, majd miután támadófaultot fújnak Mészáros ellen, a Kiss által elkövetett hibát Simon is könyörtelenül kihasználja (persze miért éppen a mezőny legjobbja rontana?).
Azaz: tíz másodperccel a befejezés előtt 68–67 a vendégeknek. Érdemi eseményről már nem tudunk beszámolni. Davis ugyan még ráemel egy távolit, ám a legfontosabb dobást elrontja az amerikai, és ezzel tényleg nincs tovább. Akárcsak három esztendeje, ezúttal is Pakson ér célba a Kaposvár.

A három győzelemig tartó bajnoki döntő végeredménye: 3-1 a Kaposvár javára ---- Sztojan Ivkovics: – Bajnokok vagyunk! Sajnálom, hogy mindkét csapatnak nem juthat aranyérem, mert a paksiak is megérdemelnék. Nagyon nagy segítség volt nekem feleségem, Béres Tímea jelenléte.

Trepák Zoltán: – Ez az első magyar bajnoki aranyam, aminek nagyon-nagyon örülök. Azt hiszem, a kettős siker, vagyis a bajnokság és a Magyar Kupa együttes megnyerése ritka a magyar férfimezőnyben.

Szőke Balázs: – Öröm ebben a csapatban játszani, egész évben rengeteget dolgoztunk, és itt az eredménye. Három, nősülök a nyáron!

Simon Balázs: – Köszönöm a szurkolóknak az egész éves kitartó buzdítást. Velük fogjuk ma megünnepelni ezt a hatalmas sikert.

Dénes Gábor: – Nem volt még aranyérmem, most ez is meglett. Nehéz helyzetben, remek paksi közönség előtt tudtunk nyerni. Nagyon boldog vagyok.

Varga Roland: – Nagy ünneplés lesz! Köszönjük a szurkolók által teremtett fantasztikus hangulatot.

Kiss Zsolt: – Gratulálok a Kaposvárnak. Ma még szomorú vagyok, de holnap már örülni fogok ennek az ezüstnek, hiszen ez az első bajnoki érmem. Kevésen múlt…

Mészáros Zalán: – Először is gratulálok a Kaposvárnak. Sajnálom, hogy a végjátékban Bognár játékvezető magára vállalta a mérkőzés eldöntését. Talán a játékosoknak kellett volna…

Báder Márton, a magyar válogatott centere: – A kaposváriak a kupát és a bajnoki aranyat is idegenben nyerték meg. Ôk játszották a legszervezettebb kosárlabdát, és megérdemelték a sikert.

Kovács László, a Kaposvár elnöke: – Ahogy mindig is mondtam: kis klub vagyunk, nagy tervekkel… ---- Nyilván arról is lehetne írni, hogy mily érdekes: e százmilliós üzletek sorsát – mármint a klubokét – olykor azok befolyásolják döntően, akik magán a bizniszen belül ha nem is porszemek, de nem tartoznak a sztárok közé, kvázi a fizetési lista végén szerepelnek. Dénes Kaposvárról, aki majdnem elvesztette a meccset (ó, a balga, Valovics játékvezetőnek ment neki, mint Mészáros az első mecscsen, és szintén technikait kapott). Aztán Kiss Paksról, aki oly ostobán szabálytalankodott tíz másodperccel a befejezés előtt, hogy saját csapattársai szúrták le.
Szóval lehetne – mégis Simon Balázsnak kell szentelnünk e néhány sort. Egyelőre papíron, a médiában momentán ismeretlen a közvetlen úton terjesztett márványtábla intézménye, holott abba kellene belevésni a kaposvári irányító dicső tetteit. A 29 pont az ő posztján csoda. Varázslat. A zsenialitás netovábbja. Mégsem ez az igazán nagy dolog. Hanem amit a végjátékban mutatott! Három negyed egészen eksztatikus játéka után a negyedikben hihetetlenül visszaesett.

Mozgó labdatemetővé vált, egyik rossz passzt a másik rossz dobás követte, közben oktondi személyik, paródia volt ez, önmaga paródiája. Amikor is eljött az utolsó perc. Simon pedig eldöntötte az aranyérem sorsát. Előbb egy tökéletes mozdulatsorral támadót "fújatott" Mészáros ellen, majd Kiss faultját követően úgy dobta be a két büntetőt, mint a csúcsmeccseket eldöntő NBA-mogulok. Holott a megelőző tíz percben szinte csak rossz helyre ment a kezéből a labda. Ám most, amikor minden eldőlt, nem tévesztett.
Huszonnégy éves. Már most annyit tud, amennyit mások karrierjük végén sem. Az irányító, aki önmaga irányíthatja sorsát. Nem függ másoktól, körülményektől, jó- és rosszindulattól. Minden rajta múlik.
Irigyeljük. ---- Zsoldos András, az Atomerőmű vezetőedzője:
"Mindenekelőtt szívből gratulálok a Kaposvárnak bajnoki elsőségéhez. Óriási csatákat vívtunk egymással, és úgy gondolom, a nagyobb rutin döntött a javára. Büszke vagyok a második helyet elért csapatomra, csodát kellett volna tennünk, ám ezúttal ez elmaradt. Úgy gondolom, az ezüstéremmel túlteljesítettük a várakozásokat, és bár mindent megtettünk, hogy még inkább túlteljesítsük, most csak ennyire futotta."

Kmézics Zoltán, a Kaposvár vezetőedzője:
"Végtelenül boldoggá tettek a játékosaim, akik óriásit harcoltak a mostani mérkőzésen is. Azt kell, hogy mondjam, nagyon nagy csapatom van, és kimondhatatlanul büszke vagyok arra, hogy ilyen remek sportemberek között dolgozhatok. Véleményem szerint mindenki a tőle telhető legtöbbet tette a bajnoki arany megszerzéséért."