Tízpróbázó a kosárválogatottban

– Ekkora mázlija van, vagy ennyire céltudatos?
– Biztos vagyok abban, hogy csak mázlival nem tartanék itt – válaszolta Horváth Ákos. – Öt éve, amikor azt a tesztlapot kitöltették velünk, még az atlétika is része volt az életemnek, úgyhogy talán csak éreztem, mit hoz a jövőm. Sokkal inkább hiszek a munkában, éppen ezért például tudom azt is, hogy a mostani meghívásom a válogatottba újabb motiváció a jövőre, biztatás számomra. De természetesen nagyon boldog vagyok, hogy Zsoldos András számít rám is. ---- – Ha már az atlétikát említette, mióta kosárlabdázik?
– Egészen kicsi korom óta, de eleinte még fontosabb volt számomra az atlétika, az volt a versenysportom, a kosár pedig csak hobbinak számított, legtöbbször az órák közötti szüneteket is ezzel töltöttük a suliban. Életem első olyan időszaka, amelyben már versenyszerűen kosárlabdáztam, Gödhöz kötődik, az ottani megyei első osztályban szereplő csapattal megnyertük a bajnokságot. Ez kilencvennyolcban volt. Édesapám, aki atléta volt korábban, azt mondta: próbáljam meg komolyabban is ezt a sportot, így igazoltam a Honvéd ificsapatába. Csakhogy nem akartam veszni hagyni az atlétikai felkészülést, ezért abban az évben még elindultam az ifik országos bajnokságán, és csak utána döntöttem végérvényesen a kosárlabda mellett. Pedig életem legnagyobb sikerét akkor értem el, hiszen két számban, tízpróbában és hármasugrásban is bajnok lettem, diszkoszvetésben pedig második.
– Vagyis a csúcson hagyta abba…
– Mondjuk úgy, igen. Mostanság azonban nagyon sok hasznát veszem az atlétikai edzéseknek.
– Sokak szerint az igazi nagy "kiugrást" a kosárlabdában ez az év hozta meg önnek. Egyetért ezzel?
– Tagadhatatlan, hiszen ebben az idényben lettem stabil A-csoportos játékos, és ebben a szezonban lettem a válogatott keret tagja. Amikor a Honvédban kosaraztam, egy év után bekerültem a felnőttcsapatba, de leginkább a B-csoportban, az Eurostar nevű gárdában játszottam, több fiatal mellett. Aztán a MAFC szerződtetett, és az első évben Zsoldos András irányításával feljutottunk az A-csoportba. Még egy évet itt játszottam, majd Sopronba hívtak. Ott a legtöbb játéklehetőséget az alsóházi rájátszásban kaptam, amikor a bentmaradásért harcoltunk. Onnan igazolt le az Univer.
– Edzője, Meszlényi Róbert is Sopronból, igaz, a Postás női csapatától ment Kecskemétre. Ismerték egymást?
– Látásból. De azt tudom, hogy az Univer az ő kérésére szerződtetett. Bár itt sem voltam tagja az első meccseken a kezdőcsapatnak, néhány forduló után már én is benne voltam a nyitó ötösben. ---- – Egy ilyen jól sikerült idény után milyen lesz a folytatás? Egyáltalán hol játszik majd a következő idényben? Hiszen a szerződése lejárt az Univernél.
– Valóban lejárt, de már megállapodtunk a vezetőkkel arról, hogy újabb egy évre itt maradok. S hogy milyen lesz a következő idény? Sokat kell még tanulnom, van bőven feladatom, de a mostani klubomban megvan minden esélyem arra, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki magamból. Az Univernél a játékosok biztonságban érezhetik magukat minden tekintetben, a csapat mellett dolgozók hatalmas odaadással teszik a dolgukat, optimista, mosolygós arcok vesznek minket körül. Ez a klub markáns lehetőség számunkra az előrelépéshez.
– Ön számára mi jelenti az előrelépést?
– Ha a csapattal egy év múlva bekerülnénk a legjobb négy közé. A személyes célom az, hogy ha kellően felkészültem rá, akkor külföldre szerződhessek. És persze, a válogatottság. Igaz, bennem a nemzeti csapatban való szereplés kapcsán olyan célok élnek, mint például az, hogy Európa-bajnokságra, világbajnokságra vagy az olimpiára jussak ki. ---- – A kosárlabdázás mellett mivel foglalkozik még?
– A testnevelési egyetem szakedzői szakán tanulok, mellette elsajátítottam két nyelvet.
– Mint az az Univer egyik műsorfüzetében olvasható, ön együtt él egy furcsa állattal, egy oroszlánfejű nyúllal. Milyen szerzetről van szó?
– Ô törpenyúl, a fején körben van egy szőrpamacs, amely kicsit hasonlít az oroszlán sörényére. Innen a neve. De van társasága is, egy tengerimalaccal és egy Bichon Havanese fajtájú kiskutyával kell osztoznia a lakás egy részén.
– Ôk biztosan jó ideig nélkülözik majd önt a nyáron a válogatott edzőtáborozása miatt. Hogyan képzeli el azt az időszakot?
– Az állataim meglesznek valahogy… A kerettagság kapcsán nagy várakozás van bennem, hiszen sokat tapasztalt, kiváló játékosokkal leszek együtt, akik mellett ismét módom lesz arra, hogy tanuljak. Nekem most ez a legfontosabb. Persze, ha pályára léphetek, akkor nem az számít, hogy mennyit tudok tanulni, hanem az, hogy nyerjünk. Minél többször.