Kaposvári KK: kíméletlenül!

Úgy is fogalmazhatnánk, hogy őrült száguldásba kezdtek a felek, és bizony a feszített tempó hordalékaként eleinte számos baki jellemezte a játékot. James a gyűrűre húzta a labdát, Ivkovics közeli dobásokat rontott, ebből tán leszűrhető, hogy az egyenlítésre törő házigazda tűnt zavartabbnak, és ezt nem is hagyta kihasználatlanul a Debrecen.
Green, majd pedig a meccset odahaza televízión követő amerikai szellemi vezért helyettesíteni igyekvő Lakatos rámolt be egy-egy triplát, azaz az első felvonáshoz hasonlóan jobban kezdett a Ráthonyi-kompánia. Kmézics edző villámgyorsan reagált, beszállt Varga, Dénes és Trepák is, és utóbbi nyerő húzásnak bizonyult. Arannyá változott minden, amihez az exszolnoki center nyúlt, ilyeténképpen Trepák tíz perc alatt tucatnyi pontot tett be a közösbe. Ahogy az már lenni szokott, a lendület átragadt a többi somogyi kosarasra is, és Varga, valamint Szőke hármasa után már hét ponttal tartott előbbre a KKK. Tegyük hozzá, odaát egyedül Green volt képes tartós jó teljesítményre, és minthogy egymaga kevés volt az üdvösséghez, a hazai csapat még azt is elbírta, hogy James ekkortájt hasztalan tüzelt kintről (0/4 a nagyszünetig).
Bár Ráthonyi Tamás meccs előtti fejtegetéséből olybá tűnt, "harapósak" Sitkuék, a második szakasz vége felé egyre inkább kikristályosodott, hogy Lee kiesése túlságosan nagy érvágást jelent. Na de ennyire…?

A térfélcsere utáni hét hazai pont már sejtetni engedte, a nagy küzdelemnek, a szoros eredménynek ezennel búcsút inthetünk. Ivkovics esetenként több energiát fektetett jól ismert tréfáiba, mint magába a játékra, és tehette, hiszen Szőke és James találatai jószerével megválaszoltak minden fontos kérdést. Érezhetően feladta a Debrecen, és ettől kezdve minden azon múlott, mekkora zakó kiszabását tervezik Simonék.
Nos, a Kaposvár csöppnyi kíméletet sem mutatott, és parkettbe döngölte riválisát. Az erődemonstráció aligha szorul magyarázatra: folytatás szombaton, 1–1-es állásról. ---- M ---- &