A félkezű zongoristák

– Felütésként egy kérdés, amelyet bizonyára még senki sem tett fel önnek: meglesz?
– Ha nyerünk az elődöntőben, aztán pedig a fináléban, akkor igen. Ezzel szemben most még nincs több esélyünk huszonöt százaléknál.
– Most viccel, igaz?
– Szó sincs róla. Vitathatatlan, hogy mi vagyunk a rendezők, de számtalan tény szól ellenünk. A legfrissebb rossz, ami velünk megesett, Károlyi Andrea keddi műtéte. Szerdán belázasodott, ha péntek délelőtt tud futni, játszik, ha nem, nem.
– Mondja csak, hány éve vár erre a pillanatra, hogy otthon, hazai közönség előtt indulhassanak csatába?
– Régóta, de nem kell ezt túlmisztifikálni. Óriási utat tettünk meg a Final Fourig, ahová sokkal nehezebb bejutni, mint megnyerni azt. Hozzáteszem: azért van győzelmi esélyünk, mert Pécsett játszunk! Ha már itt tartunk, nem is biztos, hogy a legjobbkor jutottunk be a négy közé… ---- – No és a PVSK milyen atléta?
– Nagyot ugró, gyorsan futó, ám így is talán a váltó leggyengébb tagja.
– Valami különleges megérzés a négyes döntő előtt?
– Nincs. Alig várom már, hogy feldobják a labdát. Csak ismételni tudom magam, a félkezű zongorista-szindróma pluszerőt adott a csapatomnak, ez pedig engem is optimistává tesz.
– Árulja el, melyek lesznek az utolsó szavak, amelyek elhagyják a száját, mielőtt péntek kora este elhagyja a PVSK-öltözőt!
– Azt fogom mondani, hogy olyan keménynek kell lennünk, hogy a franciáknak ne legyen kedvük támadni, olyan gyorsan kell futnunk, hogy ne érjenek utol, s úgy kell megjelennünk a pályán, hogy mindenki lássa, mi akarjuk megnyerni az Euroligát! ---- – Arra gondol, hogy volt már erősebb csapata is?
– Nevesebb biztosan. Az utóbbi hét Magyar Kupát megnyerte a PVSK, most nem fog győzni. De lehet, hogy az Euroligában mégis révbe ér. Egy bizonyos: vasárnap mi akarjuk megnyerni az aranyat!
– Ez viszont akár súlyos teher is lehet.
– Nem érdemes erről beszélni. A két dolgot ketté kell választani: fantasztikus, hogy idehoztuk a rendezvényt, hiszen Pécsett most minden a kosárlabdáról szól. A másik a siker, amire vágyunk, amit óhajtunk, de nincs garancia rá, hogy megszerezzük. Amerre járok, mindenki azt kérdi tőlem, mit segíthet. Mondom, most már semmit, szeptemberben, az idény előtt kellett volna.
– Van valami sorsszerű a balszerencse-sorozatban: a kezdő ötös előbb elveszíti az egyik legfontosabb játékosát, néhány nappal a csúcsesemény előtt pedig kidől a bombaformában lévő kulcsember.
– Kicsit vicces, nem?
– Viccnek rossz.
– Így van, inkább tragikomikus. De túltesszük magunkat ezen is. Ha Károlyi nem játszik, elfogadjuk. Ha játszik, örülünk neki. Egyébként hiszem, hogy a kialakult helyzet egyfajta stresszhelyzetet ad, amiből akár erőt is meríthetünk. Taktikailag felkészültünk, bízom benne, hogy a sorscsapások megerősítik az együttest. ---- – Ennyit a kedvezőtlen előjelekről. Nézzük, mi szól a Pécs mellett?!
– Az, hogy mi vagyunk a legegységesebbek, mi vagyunk az egyik legjobban védekező csapat, és van néhány extraklasszisunk, valamint egy olyan szurkolótáborunk, amely képes rá, hogy a többieket is felemelje egy olyan szintre, amely már megüti a világsztárokét. Én azt mondom, félkezű zongorista-szindróma a miénk. Eddig mindenki a mi álomelőadásunkra várt, most viszont oda lett az egyik kéz, vagyis akárhogy sikerül is a mű, nem kell szégyenkeznünk.
– Ha viszont mégis sikeres lesz… Nos, egyesek szerint arany esetén vasárnap este könnyen "életveszélyes területté" válhat a Széchenyi tér környéke.
– Ünnep lesz ez a hétvége, méghozzá a helyezésünktől függetlenül. Aztán, ha megnyerjük az Euroligát, bármi megtörténhet…
– Bármi?
– Bármi. Diadal esetén nem érdekel, mit tartogat az este.
– Ha mégsem sikerül, milyen programot tervez?
– Nem tervezem, hogy nem fog sikerülni!
– Mondja csak, állítható-e sorrend a riválisok közt?
– Biztosan, de én nem tudnék rangsorolni. Annyi bizonyos, hogy a másik ágon két stílus csap majd össze, érdekes meccs várható.
– Készülnek-e valamiféle meglepetéssel az ellenfelek számára?
– Támadásban próbálunk egy kicsit felfrissülni, a védekezésben pedig átvettük azokat az elemeket, melyek hatásosak lehetnek. Hozzáteszem, a kosárlabda nem sakk, inkább atlétika.