A 3. HELYÉRT
Debreceni Vadkakasok–Gunaras KC Dombóvár 80–79
(17–12, 22–26, 25–14, 16–27)
Debreceni Vadkakasok–Gunaras KC Dombóvár 80–79
(17–12, 22–26, 25–14, 16–27)
1000 néző. V: Forrai, Földházi, Cziffra
DEBRECEN: Lakatos P. 10, Ádám, Tóth G. 9/3, SITKU 18, Bukva 14. Cs: Fodor M. 11/3, GÉMES 18/6, Boldizsár. Edző: Ráthonyi Tamás
DOMBÓVÁR: LeGrange 13, Deák 6/6, SOLA 23/15, Panta 11/3, FISHER 10/3. Cs: BÓDI 12/6, Krasznai T. 4/3. Edző: Bálind József
Az eredmény alakulása. 8. p.: 17–10. 13. p.: 20–22. 18. p.: 32–31. 24. p.: 49–40. 33. p.: 64–62. 39. p.: 77–74
Évről évre leírjuk, úgy fest, tökéletesen hasztalan: értelmetlen összecsapással kezdődött a négyes döntő második játéknapja. Mindent elmond a bronzmeccs komolyságáról (komolytalanságáról…), hogy debreceni részről be sem vetették a két amerikait, Lee-t, illetve Greent. Odaát persze mindenki a fedélzeten volt, elvégre a bajnoki alapszakasz utolsó helyezettjének azért ígéretesnek tűnt egy érem vitrinbe pakolása (kell-e mondani, klubtörténeti csúcs Dombóvárott az idei MK-szereplés). Kapaszkodjanak meg, a tolnaiak meg is nyerhették volna a derbit, hiszen az utolsó dudaszó pillanatában LeGrange két dobáshoz jutott. Egypontos hátrányban kecsegtető az ilyesmi, ám a színes bőrű hátvéd nem koncentrált eléggé – mérhetetlen szomorúságot okozva ezzel a dombóvári híveknek.