Először csúcson a Kaposvár

Amúgy minden változatlan, a nyitó sor egyetlen helyen sem tér el a pénteken feljegyzettektől. Hogy a csarnokban többen vannak, mint egy nappal korábban, az szinte természetes, említést csak az érdemel, hogy a létszám és vele együtt a zsúfoltság már tényleg fokozhatatlan.
Fodor pedig tarthatatlan. Az első percekben legalábbis nincs somogyi, aki megállítaná: előbb egy triplát süllyeszt el a gyűrűben, azután a legjobb ütemben lép el a védőjétől, és szerez újabb találatokat. Már öt ponttal megy a kupahétvége házigazdája, ám a fehér mezesek nem esnek pánikba. Varga is beköszön kintről (csak emlékeztetőül, az Albacomp mindkét kupagyőztes gárdájának tagja volt), majd az elnyűhetetlen Filipovics villog, aki úgy szedi a lepattanókat az ifjabb és magasabb Bencze elől, hogy ettől táncra perdül minden kaposvári drukker. Valamint debreceni, tesszük hozzá sietve, tudniillik a fináléra egyesítette erőit a két "kihívó", és így vannak vagy három-négyszázan, akik a vendégsikerért szorítanak.

Lobognak is a zászlók, midőn belelendül Simon és Ivkovics – ez ugyanis azt jelenti, hogy hategységnyivel meglép a KKK. Örömmel jelentjük, hogy ragyogó küzdelmet hoz a döntő, ami az első napi, hogy is mondjuk, gyengébb produkció után több mint üdvözítő. Sanders, a somogyiak amerikai centere mutatkozik be új oldaláról, két középtávoli tempójával tartja néhány pontos előnyét a Kmézics-gárda. Odaát Spivey, a Debrecen elleni elődöntő hőse folytatja a pénteki mágiát, majd Fodor igazolja ezredszer is egyedülálló hatékonyságát. Igen ám, csakhogy a Kaposvár továbbra is maximális összpontosítással teszi a dolgát, azaz a fent említett Alba-részsikerek csak arra elegendők, hogy látótávolságon belül tartsák Ivkovicsékat. A második felvonás vége pedig egyértelműen az övék, Dénes villámgóljaival már kilenc pont a látogató előnye. ---- Érdekes módon az eredmény és az első félidő statisztikája nincs igazán összhangban, hiszen az Albacomp szinte minden fontos elemben "vezet". S láss csodát, nem telik el két perc a harmadik szakaszból, már az igazi tábla is fehérvári előnyről árulkodik. Boros távoli találata, valamint Bencze öt pontja – így fest a hazai feltámadás dióhéjban –, és aligha kell ecsetelni, mindez milyen hatást vált ki a Lapovékért szorítókból. Ritkán tapasztalható gólcsenddel nehezíti meg az életét a Kaposvár, melynek során öt perc alatt 14 pontot ver rá a rivális (42–49, 59–52). Más kérdés, hogy még egyet fordul a kocka, és a negyedből hátralévő periódus megint a somogyi együttesé. Hétpontos előnyének tudatában mintha túlságosan nyeregben érezné magát a Farkas-csapat, ez pedig hiba, hiszen a túloldalon csak átmenetileg fogyott el a muníció. Védekezésben zónával operál mindkét alakulat, ám a húzás csak a somogyiaknak válik be, tudniillik a záró szakasz nyitányán három és fél percig nem dob kosarat az Alba. Újra nyolc pont a kaposvári előny, három perc elteltével viszont már egyenlő az állás.
Parádés meccs, ha ezt eddig nem említettük volna. Másfél perc van vissza, amikor Fodor talál be Ivkovicssal a hátán, ám a ráadás büntetőt elszúrja: egál. Ivkovics szíve a helyén, a tempója precíz, két pont a KKK-nak. Három éve játszott már finálét a Kaposvár, ám az aranyról lemaradt, pedig otthon indulhatott csatába. Most Fehérvárott érne fel a csúcsra. De vajon felér-e?
Simon megduplázza az előnyt, ám Spivey sem tétlenkedik, triplával farag a hátrányból. Egy pont. Ennyi van a felek közt. Majd újra kettő, Simon ugyanis bedobja az egyik büntetőjét. A támadás joga viszont az Albacompé. Ha eredményesen fejezi be az akciót, bármi előfordulhat. Ha nem? Akkor idegenben ér fel a csúcsra a Kaposvár. A fehérváriak pedig már nem találnak be, azaz: a rendező ezúttal sem zárja aranynyal a Final Four-t!

A Magyar Kupa végeredménye: 1. Kaposvári KK (Dénes Gábor, Dzunics Braniszlav, Filipovics Gordan, Sztojan Ivkovics, Nate James, Casey Sanders, Simon Balázs, Szőke Balázs, Trepák Zoltán, Varga Roland, edző: Kmézics Zorán), 2. Albacomp, 3. Debreceni Vadkakasok, 4. Gunaras KC Dombóvár ---- Gondolta-e, hogy egy pillanatra sem roppan össze a csapata? – kérdeztük az aranyérmes edzőjét, Kmézics Zoránt.
– Nagyon bíztam benne. Láttam a fiúk arcán, hogy rettentően vágynak a sikerre, és szeretnék hazavinni a kupát. A csereembereink rendkívül sokat hozzátettek a meccshez, ezért is tudtuk végig kézben tartani a találkozót. Azt hiszem, ez a csapat igazán megérdemli a trófeát.

Mit rontott el csapata a harmadik negyed után? – tettük fel a kellemetlen kérdést a másik szakvezetőnek, Farkas Sándornak.
– Állandóan váltakozó szakaszokra osztódott a meccs, a kaposváriaknak több friss emberük volt és mindig tudtak újítani. Belőlünk többet kivett a pénteki meccs, és a fáradtság hibák formájában mutatkozott meg, amelyeket nem tudtuk korrigálni.

Az elmúlt tíz év győztesei
1995 Körmend
1996 Zalaegerszeg
1997 Körmend
1998 Körmend
1999 Albacomp
2000 Albacomp
2001 Atomerőmű
2002 Szolnok
2003 Atomerőmű
2004 Kaposvár ---- Sztojan Ivkovics: – Nehéz meccs volt, legyőztünk egy jobb csapatot, örülök, hogy megleptük a fehérváriakat. Ez a csapatmunka diadala volt.

Dénes Gábor: – Pályafutásom során még nem játszottam ilyen rangos meccset! A második félidőt jobban bírtuk, ezzel nyertünk.

Simon Balázs: – Nagyon boldogok vagyunk! Bajnokok már voltunk, ez az aranyérem viszont még hiányzott a vitrinünkből.

Filipovics Gordan: – Nagy meccs volt, szép húsvéti ajándékot szereztünk szurkolóinknak.

Varga Roland: – Nagyon kemény, fordulatos mérkőzés volt, a végét mi bírtuk jobban.

Bencze Zoltán: – Döntőnek bizonyultak az eladott labdák. Amikor néhány ponttal elmentünk, nem tudtuk megtartani az előnyt, nagyon sajnálom a vereséget.

Bojan Lapov: – Gratulálok a kaposváriaknak, ezúttal ők voltak a jobbak, sajnálom, hogy nem nyertünk.

Boros Zoltán: – Nagy döntő volt, csalódott vagyok, mert ezt a meccset meg kellett volna nyernünk, de úgy látszik, a kaposváriak mindent erre a mérkőzésre tettek fel. Vagy egy kicsivel jobban összpontosítottak, mint mi.

Fodor Péter, a Pécs edzője: – Jobban összpontosított, és jobban játszott a Kaposvár, úgyhogy megérdemelten győzött. Hozzáteszem, nagyszerű mérkőzés volt.

Ráthonyi Tamás, a Debrecen vezetőedzője: – Számunkra a harmadik helyért vívott csata is fontos volt, próbáltuk komolyan venni, de sajnos külső körülmények ebben a meccs egésze alatt gátoltak bennünket.

Gémes Levente: – A harmadik helyért mindig nehéz játszani, mert mi kupadöntőben szerettünk volna lenni, és ez látszott az egész meccsen: elég nehezen álltunk össze, a végét sikerült is izgalmassá tennünk. Szerencsénk volt, hogy az időn túli büntetők kimaradtak…

Bálind József, a Dombóvár vezetőedzője:– Úgy érzem, hogy ez a mérkőzés nyerhető lett volna, ha az elején is úgy állunk hozzá, mint a negyedik negyedben. Elengedtük a Debrecent tizennyolc ponttal, és ha egy csapat tud innen fordítani, az nagy fegyvertény. Hogy nem lettünk harmadikak? Saját hibánk, az időn túli büntetőt be kell dobni, akkor mindenki örült volna, de úgy érzem, így sem vallottunk szégyent.