Ránky nem kér az élvonalból

– Mondja csak, mivel foglalkozik, amióta nincs a kosárlabda élvonalában, s a középpontban?– Három éve Németországban a Testnevelési Főiskolán dolgoztam ösztöndíjasként. Hazatérve egészen más pozícióba kerültem, mint elutazásomat megelőzően voltam. Az Óbudai Kaszások NB I B-s csapatát és az utánpótlást edzem.– Mekkora gyermekekre cserélte a felnőtt élvonalat?– Általános iskola első osztályosoktól tizennyolc évesekig foglalkozom a gyerekekkel. Török Ferenc irányításával felállítottunk egy teljes körű utánpótlás-keresztmetszetet. Óbudán öt mini, három gyermek, két serdülő és két kadett csapatunk van. Tíz edző dolgozik a szakosztálynál, a központi pályánkon kívül a kerületben még öt iskolában jelen vagyunk.– Öntől megszokhattuk, hogy a sportágat remek szakkönyvekkel látja el. Dolgozik most valamilyen új íráson?– A "Játék a kosárlabda, a kosárlabda játék" című korábbi könyvemet egészítettem ki egy új, korosztályos képzésről szóló résszel. Így ez a mű már a kosárlabda teljes anyagát felöleli. A szövetség felkérésére készíteni fogok kollégáimmal egy video- vagy DVD-filmet, ami az országos szintű továbbképző tanfolyamok megerősítését szolgálja majd. Óriási fejetlenség van Magyarországon az utánpótlás-nevelésben, három alapvető problémával kell szembenézni, rossz a szakmai, a szervezési és az anyagi háttér.– Ha jól sejtem, ön főleg a szakmai hátteret próbálja javítani.– Az a baj, hogy nem az adott korosztálynak megfelelően foglalkoznak a gyerekekkel, ezért nem kielégítő az oktatás. Korán kezdik taktikáztani a fiatalokat, mert az edzők nyerni akarnak. Ugyanakkor játszani nem tanítják meg őket.– Melyik jelent nagyobb kihívást önnek? A válogatott irányítása vagy az utánpótlás nevelése?– Egészen más mindkettő, nem tudnám összehasonlítani. Az utánpótlás nagyon fontos a számomra, itt nagyon nagy a felelősség. Ha fiatal korban meg tudjuk fogni és a sport iránti szeretetre nevelni a gyerekeket, akkor egy részüket megmenthetjük az alkoholtól vagy éppen a kábítószerektől. A válogatottnál tehetséges profikkal voltam középpontban, ahol más jellegű felelősség hárult rám. – Ha felkérnék rá, elvállalná újra a válogatottat?– Sajnálom, hogy a válogatott edzői mivoltamat nem tudtam kiteljesíteni, egy pályafutás során nehéz lezárni egy korszakot. A nap huszonnégy óráját végigkosarazom, mégsem lennék a mai élvonalbeli edzők helyében. Nem tetszik, hogy a sorsuk a légiósok teljesítményétől és a csapatvezetők pénztárcájától függ. Jól érzem magam az amatőr együttesemnél, a játékosaim valóban egy csapatot alkotnak, s erőn felül teljesítünk.