Már egy órával a rangadó előtt nagyon sokan voltak az Oláh Gábor utcai sportcsarnok lelátóin, ez pedig jól mutatta azt a felfokozott várakozást, amely a mérkőzést kísérte a cívis városban.


Lapov duplájával az Albacomp szerzett előnyt, ám az első negyed derekáig fej fej mellett haladtak a felek. Debreceni oldalon főként Green jeleskedett, csapata első hét pontjából ötöt az amerikai fiú jegyzett. Aztán a fehérváriak pontgyárosa, Spivey kapta el a fonalat, s vezérletével némi előnyre tettek szert a vendégek. Igaz, a különbség egészen minimális lett volna, ha Bencze a játékrész utolsó másodpercében nem szerez egészen furcsa testhelyzetből kosarat. A második negyed elején megpróbáltak felzárkózni a vendéglátók, ám amikor Lee pontjaival igazán közel kerültek volna az Albacomphoz, elfogyott a tudományuk. Pedig bőven lett volna módjuk a fordításra, hiszen a dunántúliak két percig nem találtak a gyűrűbe. Ki más, mint Spivey törhette volna meg a pontnélküliséget, s mivel Lapov is követte példáját, újra tetemesnek volt mondható a vendégek vezetése (24–30). Igaz, a másik oldalon is csak a "vezér" feltámadása kellett ahhoz, hogy a csapat közelebb kerüljön az ellenfélhez, s amikor Lee fél percen belül beszórt öt pontot, máris nagyon közel volt ellenfeléhez a Debrecen (33–34). A nagyszünet előtti időszak azonban az Albacompnak sikerült jobban, Walker termelt pillanatok alatt négy egységnyit, ehhez tett hozzá Góbi két értékesített büntetőt, így hétpontos vezetéssel vonulhattak pihenőre a vendégek.
Persze, ez a hét pont még a végjátékban sem életbiztosítás (mint később kiderült, a tíz sem az), hát még akkor, amikor húszpercnyi csata állt még a csapatok előtt. A harmadik negyed elején mindenesetre jót tett a hangulatnak, hogy az Alba a már megszokottnak tűnő koreográfiát követve hosszú ideig nem talált utat a kosár felé, s az ezúttal hárompercesre nyúló pont nélküli állapotot egyenlítésre használták fel a vendéglátók. Igaz, fordítaniuk nem sikerült, mert amikor már úgy tűnt, hogy fehérvári oldalon ég a ház, akkor Bencze és Fodor kosaraival újra az Albacompnál volt az előny. Sőt, a szakasz végére még tovább nőtt a különbség, s csak Tóthnak köszönhette a debreceni gárda, hogy nem nyolcpontos előnnyel kezdhették a fehérváriak az utolsó etapot, hiszen a negyed záró momentumaként helyezett el egy triplát a fehérváriak gyűrűjében.

Lee (jobbra), a debreceniek ásza akkor villogott, amikor a legnagyobb szükség volt rá (Fotó: Czeglédi Zsolt)
A meccs hőse Sitku Ernő lett, akitől azt kérdeztük, hogy négy rontott tripla után miből merített bátorságot az újabb vállalkozásokhoz?
– Bevallom őszintén, minden kísérletemet jónak éreztem, és végül már szinte dühből dobtam, s miután az ötödik próbálkozásom sikeres volt, ez nagyon feldobott engem és a csapatot is. Örülök, hogy mindez győzelemig vezetett.
A csapata szinte végig vezetett, mégis kikapott. Mi okozta az utolsó öt percben az összeroppanást? – kérdeztük Farkas Sándortól, az Albacomp edzőjétől.
– Nem a hajrában ment el ez a találkozó, ugyanis megítélésem szerint végig úgy játszottunk, mint egy úttörő csapat. Már az első félidőben is rengeteget hibáztunk. Nem akarom a debreceniek érdemeit kisebbíteni, de ezt az összecsapást nem ők nyerték meg, hanem mi vesztettük el.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik







