Borongós jelen és jövőkép

A kulcsemberek ugyanis, így például Arhipova, Baranova, Szkopa és Oszipova meghálálták a bizalmat, miközben olyan sztárok ücsörögtek kissé talán csalódottan a kispadon, mint Korsztyin vagy Sztyepanova.
Utóbbi nagy meglepetésre pályára sem került a csehek elleni döntőn, dehát Kapranovnak nem kell magyarázkodnia, elvégre a korábban Szlovákiával és Spanyolországgal szemben is alulmaradó együttese megnyerte a kulcsmeccset. Ennek megfelelően elégedetten sétálgatott a lefújás után és az eredményhirdetés előtt a gyűrűről levágott hálóval a nyakában Sabtaj Kalmanovics, az Euroliga-győztes Jekatyerinburg tulajdonosa, az orosz multimilliomos, aki a hírek szerint országa szövetségével sem szűkmarkú. Meg játékosaival sem, remekül bizonyítja ezt a következő húzása: bérelt egy helikoptert Yolanda Griffith és DeLisha Milton, a klubjában légióskodó két amerikai Dream Team-tag számára, hogy a helyszínen nézhessék meg az Eb fináléját. A csoportküzdelmek ideje alatt meg egy rezesbandát bérelt fel, hogy orosz dalok eljátszásával hozza még inkább tűzbe a szbornaja győzelemre kiéhezett sztárjait.
Volt tehát okuk ünnepelni az oroszoknak, nem úgy, mint nekünk, magyaroknak, akik szinte végig rossz hangulatban figyeltük rossz formában kosárlabdázó nemzeti csapatunkat, tudva azt is, hogy közben belső viszályok rontják a küldöttség amúgy sem éppen vidám hangulatát. A felkészülési tornákon helyenként sziporkázó, és kellemes meglepetések sorát szállító együttes ezúttal kellemetlen meglepetést okozott tizedik helyével, és sokszor kilátástalan játékával. "Jobb eredményt vártam, a csoportban lejátszott öt mecscsünk alapján kis szerencsével bejuthattunk volna a nyolc közé, és akkor eredményesség szempontjából egész más a helyzet. De ahogy most ennek a csapatnak a teljesítménye alapján sokkal reálisabban tudok véleményt mondani a kétezer-egyes válogatott szerepléséről, ezt az eredményt is inkább a jövő fogja minősíteni” – mondta elgondolkodva a szövetségi kapitány, Rátgéber László.
Akinek bizony, mi tagadás, van bőven ellensége a honi kosárlabdaéletben nem éppen konfliktuskerülő természete miatt, irigye viszont mostanában egyre kevesebb, mert ennek a válogatottnak igencsak behatároltak voltak a lehetőségei. Igen, nem felmentve a csalódást keltő szereplés miatt a szakvezetőt, a centerhiányra gondolunk, amely egyes mérkőzéseken eleve esélytelenné tette lányainkat, akiknek egy Wauters, egy Sztyepanova, vagy éppen egy Cebrián megfékezése megoldhatatlan feladatot jelentett. Éppen ezért vetődött fel sokakban, miért játszott ennyire keveset a viadalon Kajdacsi Judit, az egyetlen olyan center a magyar válogatott keretében, aki képes volt fizikálisan is felvenni a versenyt az ellenfelekkel. "Nyilvánvaló, hogy ezt a csapatot nem a konkurenciaharc és a kiválasztás építette, hanem a sors – kezdte válaszát a felvetésre szakvezetőnk. – Nem lebecsülve Kajdacsi képességeit nagy baj a többi játékossal szemben, ha ezt a kérdést teszik fel nekem, hogy miért nem játszott többet ő. Egyébként meggyőződésem, hogy sokat fog használni neki ez a szereplés a jövőben, de ha megnézzük a pályán nyújtott teljesítményét, az olyan, mint a tehén, aki felrúgja a tejesdézsát, vagyis ami pluszt hozott, azt el is rontotta a túloldalon.”
Érdekes magyarázat, de azért azt hadd jegyezzük meg, hogy az oroszok elleni összecsapáson, ahol egy kicsit több lehetőséget kapott, kifejezetten ügyes megmozdulásokkal vétette magát észre. Mégis csak 47 percet játszhatott az Eb-n, míg Keller Annamária ugyanezen a poszton több mint dupla ennyit, miközben – talán nem sértődik meg ezen – erős túlzás lenne azt állítani, hogy kétszer olyan jó játékos, mint Kajdacsi. Dehát persze mindenkinek megvannak a saját emberei – ahogy fentebb olvashatták, még Vagyim Kapranovnak is –, akiben vakon megbízik. Ám ha már a bizalomnál tartunk, az is szembetűnő volt, milyen sokat cserél a magyar kapitány, amire emígyen szólt a magyarázat: "Ha lettek volna olyan játékosok, akiknek nem lett volna hullámvölgyük a teljesíményükben és lettek volna meghatározó embereim, biztos, hogy nem cserélek ennyit. Meg sajnos sokszor történt meg az, hogy azok, akikben éppen volt pont, nagyon gyengén védekeztek és fordítva.”
Tény és való, Rátgébert ezúttal cserbenhagyták a kulcsjátékosai, és itt főleg a külső sor alappilléreire, Iványira, Eördöghre és Károlyira gondolunk, akinek sajnos nem igazán ment a játék. Ezzel szemben kellemes meglepetést csak Cserny és időnként Csákány okozott, de tudomásul kell venni, két fecske nem csinál nyarat egy kontinentális seregszemlén, ahol egyébként az időjárás kifejezetten napos, nyárias volt. A mi hangulatunk viszont borongós, főleg, ha a magyar női kosárlabda jövőjére gondolunk. Mert Rátgéberrel vagy nélküle – a kapitány szerződése lejárt, további sorsa pedig egy októberi szövetségbeli elnökségi ülésen fog eldőlni –, elnézve az európai női mezőny fejlődését, már maga a kijutás sem lesz egyszerű a következő Európa-bajnokság tizenkettes döntőjébe. Ahová eddig mindössze egyetlen alkalommal nem tudta magát kvalifikálni Magyarország az utóbbi fél évszázad során.