A Pécs kiütötte a GYSEV-et

Vágólapra másolva!

2003.04.25. 22:15

Címkék

A keddi soproni meccsel a PVSK és a GYSEV számára is érvényét vesztette az a De Gaulle-i mondás, miszerint a csatavesztes még háborút nyerhet. A két együttes ugyanis eljátszotta a pótvizsgázás lehetőségét, a pénteki ütközetnek a győztese már a bajnoki szuperfináléba kvalifikálhatta magát.

A pécsiek láthatóan nem is akartak semmit a véletlenre bízni, rögvest ötödik sebességbe kapcsoltak, s mire a látogatók első pontja megszületett (Bevilaqua büntetőből volt eredményes), már hat találatnál jártak. Más ritmusban dolgozott a két fél: a hazai oldalon a lendületes támadásépítés szigorú védőmunkával párosult, a látogatóktól viszont gyakorta csak ötletszerű játékkísérletekre futotta, ráadásul a soproniak a légi csaták többségét is elvesztették, vagyis riasztóan megmutatkozott Alessandra hiánya a gyűrűk vidékén (17–9 volt a szünetben a lepattanószerzés aránya). A pécsiek védőmunkájának hatékonyságát jelzi, hogy a soproniak első mezőnytalálata a 7. percben született meg; a GYSEV gólfelelősei időnként úgy eltűntek a pályán, mintha legalábbis ködsapkát csaptak volna a fejükbe. Hiába cserélt és kért időt az előző klubját, a Rózsahegyet kétszer is Euroliga-győzelemhez segítő Natália Hejková, a címvédő nem lelte meg a tempót, az első húsz percben a vendégek mezőnypróbálkozásainak mindössze 23 százaléka (7/30) kamatozott pontot; a túloldalon ez a mutató 48 százalék volt (15/31).

Érika (a labdával), a pécsiek brazilja maximálisan kihasználta honfitársnôje hiányát (Fotó: Laufer László)

A második félidőben tovább száguldott a PVSK, a Rátgéber-együttessel sorozatban öt bajnoki döntőt megvívó GYSEV pedig Hejková asszony minden kártyakeverése ellenére csupán asszisztálhatott a házigazdák (dísz)előadásához. Így aztán annak sem volt különösebb jelentősége, hogy a harmadik negyed hajrájában az asszisztkirálynő, Iványi neve mellé már a negyedik személyi hibát jegyezték be; ezen az estén ez sem zökkentette ki a hatszoros magyar bajnokot, hiszen a záró tíz percet 25 pontos előnnyel kezdte a PVSK. A soproniak becsületére legyen mondva, e kilátástalan helyzetben is szem előtt tartották Napóleon hadseregparancsnoka, Cambronne által hangoztatott alapelvet, miszerint "a gárda meghal, de nem adja meg magát”, azaz fél térdre kényszerülve sem adták meg magukat, s legalább a záró felvonást megnyerték. Igaz, ez csekély vigasz volt számukra, hiszen a statisztikák tanúsága szerint a játék egyetlen lényeges elemében sem tudták felvenni a versenyt a vendéglátókkal.

Alessandra a kispadon maradt

Egy napon át vizsgálták és kezelték az orvosok Alessandrát, s noha a riói illetôségű center vesegörcs okozta fájdalmai valamelyest csillapodtak, a GYSEV-Orsi játékosa mégsem léphetett pályára a péntek esti összecsapáson. Natália Hejková, a soproniak szakvezetôje ugyanis nem akart kockáztatni egy félig egészséges kosaras harcba küldésével, inkább honfitársát, a szlovák Lichnerovát jelölte a keretbe, akinek édesanyjával egyébként egykor Rózsahegyen még együtt játszott. A Pécsbôl viszont sem a napokon át gyomorfertôzéssel bajlódó Tranquilli, sem a vírusos betegséggel küszködö Érika nem hiányzott, Rátgéber László vezetôedzô szerint azért, mert egyszerűen nem lehetett volna kikkel helyettesíteni az ausztrál, illetve a brazil légióst.

Az alapszakaszgyőztes PVSK legnagyobb vetélytársát tehát lerázta magáról, ám az újabb soproni kirándulást azért nem ússza meg, hiszen a szuperdöntőben – akárcsak a kupafináléban – a Postással kell majd meccselnie. A GYSEV életében alighanem lezárult egy fejezet, de hogy a jövő évadnak milyen célokkal, és főként milyen társulattal vágnak majd neki a háromszoros bajnok soproniak, az csupán az elkövetkező hetek színfalak mögötti egyeztetései után derül ki.

Mestermérleg
Rátgéber László: – Nagyszerűen védekeztünk, és ennek köszönhetően a támadójátékunk is sokkal rendezettebb volt, mint a soproni mérkőzésen. Azon a poszton, nevezetesen a centerpozícióban nyertük meg a csatát, ahol egyébként az egész bajnokságban jelentős problémáink voltak.
Natália Hejková: – Az elődöntő három meccse közül ezen a találkozón játszott a leggyengébben a csapatom. Az évad viharai megtépázták játékosaim önbizalmát, és bár becsülettel harcoltak, nemigen hittek abban, hogy sikerülhet a bravúr.