GYSEV, Pécs: bravúr kell!

Vagyis a négyes döntő, ami végig ott volt a célkeresztben, és bár még most sem került ki onnan sem a Lővérek, sem pedig a Mecsek alján, a csoportharmadik hely nem a legjobb "közlekedési eszköz” az odafelé vezető úton.
Tudniillik így nem elég, hogy borzasztó erős riválisokkal kell szembenézni a negyedöntőben, ráadásul idegenben is nyerni kell legalább egyszer, ami pedig az ilyen kiélezett párharcokban még a szokásosnál is nehezebb. Hiszen amellett hogy a közönség az ellenfelet űzi-hajtja majd, a játékvezetés utóbbi évekbeli tendenciáját figyelembe véve borítékolható: a sípmesterek is mindent elkövetnek majd az amúgy is kedvezményezett csapat továbbjutása érdekében. Persze ne ijedjenek meg, nem nyíltszíni csalásra kell gondolni, "csupán” arra, hogy az összes kétes szituáció végén a hazaiak kapják a labdát, úgy, ahogyan az szokott lenni Pécsett a Péccsel, Sopronban meg a GYSEV-vel. Szóval ahogy Rátgéber László, a pécsiek mestere is megmondta, idegenben vagy húsz ponttal kell jobbnak lenni ahhoz, hogy meglegyen a győzelem, magyarán nagyon, de nagyon jól kell játszani.

Lényegesen jobban, mint tették azt elitegyütteseink szerdán, az alapszakasz zárófordulójában. Pedig mind a ketten győztek, de mind a ketten nagyon megszenvedtek a sikerért, a Tarbes a PVSK-t, a Schio meg a GYSEV-et szorongatta egészen az utolsó pillanatig, az első félidő végén példának okáért még mindkét magyar euroligás vesztésre állt. Aztán a baranyaiak jobb dobószázalékukkal, míg a soproniak a fontos lepattanók megszerzésével fordítottak, de erős túlzás lenne azt állítani, hogy csúcsformában kosárlabdáztak legjobbjaink. Azért, hogy ne csak a negatívumokat ragadjuk ki, íme, néhány biztató momentum: Pécs kedvenc Érikája a nagykanizsai bajnoki bemutatkozása után ezúttal is biztatóan mozgott, úgy lett csapata pontkirálynője 17 egységgel, hogy mindössze 18 percet töltött a pályán, és a Bevilaqua család által irányított zöld-sárgák is hálásak lehettek egy brazilnak, csak Alessandra nem a kosárszórásban, hanem a lepattanózás terén alkotott maradandót a maga 15-jével.
Az ő visszatérése nélkül valószínűleg nem jutott volna el a honi bajnok kilenc győzelemig a csoportküzdelmek végére, így viszont eddigi legjobb alapszakaszbeli mérlegével zárt a GYSEV az Euroligában, ami nagyrészt a hazai pályán nyújtott jó és kiegyensúlyozott teljesítményére vezethető vissza. Balogh Juditék mindenkit megvertek a soproni Sportcentrumban, és az övék az egyetlen olyan csapat a B-csoportban, amely nem vesztett pontot otthonában. Idegenben viszont nem tudták ugyanazt nyújtani az eleinte Farkas Sándor, majd a negyedik fordulótól már az ausztrál Dirk Bevilaqua által dirigált kosarashölgyek, az utolsó két helyezetten, a Parmán és a Schión kívül mindenkitől kikaptak, a Valenciától, a Bourges-tól és a Ruzomberoktól ráadásul meglepően simán. Magyarázat persze van, az együttest sérülések (Nemcová és Alessandra), betegséghullám és a Mujanovics-ügy miatt többször is át kellett alakítani, ezt pedig rendre az utazós mecscsek sínylették meg, akkoriban valahogy csak otthon volt tartása a GYSEV-nek. A Gdynia elleni február eleji remek helytállás, valamint a zárófordulóban aratott diadal viszont arra utal, immár az ellenfelek csarnokában sem ijednek meg a hűség városának büszkeségei.
Egészen másként alakult a PVSK eddigi euroligás szereplése: Rátgéber László lányainak csupán egyetlen hullámvölgyük volt, még decemberben, amikor négymeccses győzelmi szériájukat két vereség követte. Különösen a comói volt fájó, és nemcsak azért, mert ezzel szakadt meg Iványi Dalmáék veretlenségi sorozata, hanem amiatt is, hogy ez bizony a papírforma alapján nyerhető meccsnek tűnt. Ennek megfelelően szinte végig nyerésre álltak a fekete-fehérek, öt perccel a lefújás előtt még magabiztosan, 11 ponttal vezettek, hogy aztán az erősödő bírói nyomás – amely két kulcsember kipontozásában, no meg egy edző elleni érthetetlen technikaiban nyilvánult meg –, továbbá Andrade utolsó másodperces hárompontosa végül a létező legminimálisabb különbségű (65–64) hazai győzelemhez vezessen. Az ezt követő valenciennes-i zakó tulajdonképpen be volt kalkulálva, hasonlóan a Jekatyerinburgban regisztrált vereséghez, viszont a Brno elleni hazai botlás hideg zuhanynak számított Baranya-szerte. Érdekes módon itt is a hajrát rontotta el a magyar együttes, ugyanis a két perccel a vége előtt még hárommal vezető MiZo 11 pontot kapott zsinórban a végjátékban. Ami utólag még bosszantóbb, mert ha a Como elleni idegenbeli vagy a Brno elleni hazai összecsapás közül csak az egyik megvan, nem szalad a negyeddöntőben a háromszoros Euroliga-győztes Bourges karjaiba a PVSK.
Mert hát ugye mondanunk sem kell, csütörtök este a Brno gond nélkül nyert Pabianicében, azaz a titkon remélt magyar–magyar párharc helyett a pécsiek a már említett francia sztárcsapattal, míg a GYSEV éppen a Brnóval mérkőzik meg két győzelemig tartó páros csata keretében a Final Four kapujában. Egyik fronton sem a mieink az esélyesek, de van még idő rákészülni az ellenfelekre. Március 11-én, kedden viszont már nem lesz mese: mind a két B betűs városban, Bourges-ban és Brnóban is nyerni kell!